Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-19 / 42. szám

lenczéje, hogy abból özönlenék szerte minden rosz; valamint egyike sem olly bőségszaru (cornu copiae), hogy minden áldás belőle áradna ki a'prot. egyházra. Tudjuk, minden kisebb nagyobb egyházi testületeknél a1

többség határoz, 's azt a' főnök vagy elnökség el nem ferdítheti Ha tehát vannak egyházainkban jeles, rákészült és termett férfiak, kikből szinte válhatnának jeles superintendensek, esperesek, ügyelnökök: abból nem következik az, hogy azon tisztségekben mindenik részesüljen; ellenben a' jelesek számának nagyságából igenis következik az, hogy egyházi ügyeinket folytonos figyelemmel kisérjék, belátó értelmökkel gyámolítsák, 's az egyházi közjó előmozdításában erőteljesen 's buzgón működjenek. — Nem tartom én a' protest. egyházi testületet, magán egyházainkat, esperességinket és egyházkerületinket, in corpore et membris, olly pygmaeusoknak, kiket akármellyik egyházi tisztviselő csak holt gépnek tekintene, 's arra kívánná 's birná mozdítani, merre saját kénye szerint akarná. Nem! épen azért nem tudom félteni protest. egyházunk szebb jövendőjét, mert a* kiskorúságból kivergödtünk, apathiánkból felébrültünk; az aristocratiai akadályokat egyházunkban le tudjuk 's le is akarjuk győzni, az igazságot nyíltan ki merjük mondani, a' hiányokat és viszszaéléseket van buzgalmunk és képességünk megorvosolni, — a' prot. egyház eddigi borújára derűt virasztani, — alkalmatlan tisztviselőket, ha önkényt le nem mondanának, leköszönésre bírni, vagy tísztségöket róluk nyíltan is levenni; — 's mindezt — tisztújítás nélkül, nem háborgatva *s kedvetlenítve az ügyeseket. — Igaz, „megtörtén hetik néha, hogy reménye- 's bizalmában a' közönség valamelly egyed választásával csalódhatott" — mint Reforinb. mondja; de ugyan e' csalódás tíz egymásutáni tisztújítás mellett is megtörténhetik, tudván, hogy emberek vagyunk, gyarlók erőnk- 's akaratunkra nézve. Mindennek tetszeni lehetlenség, akarni is bolondság. Az is könnyen meglehet, hogy azon úgynevezett, jelesebb, rátermett és készült egyedek(

i

választásában is, kik ábrándvilágban élve, saját érdemöket nagyító üvegen szokták nézni, — hasonlókép csalódhatnék az álérdemtől elámított közönség. — Milly eröt lát Reformb. a' tisztújítás pártolására ezen okban is: „Az ember, mig felmagasztalva nem volt, tudta magát kedveltetni mindenekkel: felemeltetve viszont minden szívet elidegenít magától?" Hiszen, ha e' baj olly gyér választás mellett is történik, gyakori 's átalános tisztújítás mellett még gyakortább történhetik. Mi hasznot lát tehát erre nézve Reformbarát a1

tisztujításban? 5. Indoka Reformbarátnak a* restauralio behozására „a jogsierüség és méltányosság, mellynek jelszava: quod uni justum, alteri aequum.<e 'S ezt teszi hozzá: „Ezt, uraim, jól meghalljuk!c

( IgenI igen! „kinek fülei vannak á' hallásra, hallja meg!" — ugy-e? Igen! igen! Minthogy Reformb. egyéb ál-és ürügyokai mit sem érnek: ez a' legmázsásabb indok. E' miatt volt a1

sok lamentáló jeremiade, annyi gúnyteljes alaptalan kifogás; e' miatt a' sok fatalis offíciorum collisióvali küzdés, az idősbség elve szerinti esperesválasztás, és más súlyos bajok tömege, mellyeken csak a' tisztújítás panaceája tud segíteni. — Én pedig azt hiszem 's vallom, hogy tisztség utáni szerénytelen sóvárgás miatt sürgetni prot. egyházunkban egy idegen 's pusztító elemet, a' tisztújítást, a'legszennyesebbik ok. Nem azért vannak egyházban tisztségek, hogy azokba minél többen betekintsenek, mint b d I k D be; hanem hogy egyházi ügyeink jól menjenek. Nem czimkór 's egyéb hiúság kielégítésére állítvák azon tisztségek; hanem az egyház dísze- *s közjavára. — Szép volna bizony, ha, Reformb. állításaként, csak addig lenne bennünk buzgalom — eskü által is megszentelt — hivatalos kötelességink vidám 's pontos teljesítésére, mig tisztújítás mellett valamelly tisztségre juthatás reménye ad ösztönt, és a' feltolakodás nimbusa vakít! Valóban jó adag szerénytelenség kell ahhoz, hogy valaki a' nagy közönség előtt tartózkodás nélkül ollyakat mondjon, mellyekből annyira kirí a' főpapság utáni ásítozás. Joga van kívánni — igenis — ki akarja, a' tisztségre emeltetést; de az egyháznak is joga van czímkórtól elragadott kiskorú baczák's éretlen fráterek (Reformb. szavai) erőszakos elönyomakodásukért a' jeles tisztviselőket le nem dobni. Gyönyörű buzgalom a' prot. egyház iránt, gyűlöletes hiúság miatt, annak szégyenére 's romlására tisztújítást sürgetni! 's íme az illy tisztség után esengök fognának bizonyosan legtöbb ármányt koholni, corteskedni, ha tisztújítás lenne! 's ha közülök egyik másik nem érne czélt, mindjárt a' végzett tisztujításkor elkezdenék az évek után következő tisztujításrai készületet, sokfelé elágazó fondorlataikkal. Épen igy szoríttatnának háttérbe a' valódi jelesek, kiket szerénységük az elötolakodástól tilt, hogy tisztséghez legkitűnőbb érdemeikkel sem juthatnának soha. — Reformb. ez állítása: „ha a? gyülekezetek szavaznak, nem lesz corteskedés" viszont igen eredeti, analógia szerint más szóval ezt teszi: Megyei hatóságoknál azért nincs corteskedés, mert a' helységek szavaznak. Ehhez rokonnemü okoskodás annyi van Reformb. iratában, hogy mind említeni unalmat szülne. Azt is mondja ö: „rosz közvitéz, ki tábornokká lenni nem akar— ugy, de még egy tábornokot sem degradáltak közlegénynyé azért, hogy közvitéz lehessen tábornokká ; söt alkáplárt is csak nagy büntetésül szoktak degradálni. Az a' jeles tábor, hol sok van tábornok képességű, bár mindegyik azzá nem lehet is. — Szép dolog lenne bizony a' prot. egyház méltóságát, a' jezusi szelid jellemet, a' tiszta er-