Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-19 / 42. szám

egyházainkban a" gondnok, egyházíi 's egyéb hi-( vatalok változnak, semmi csoda, mert azok nem­csak ingyen, hanem egyszersmind felszámíthatlan veszödséggel együttjáró, 's legtöbbször hálátlan­ságot magok után vonó kellemetlen hivatalok, 's! e' ,miatt sokan még három évig sem akarják vi­selni, ugy, hogy igen gyakran majdnem betöltet­lenül maradnak , mig végre egyik vagy másik a' sok könyörgésre hajolni tud. De miért is kellene hatósági tisztséget az egyházfiéhoz hasonlóvá tennünk? Mi nagyság, mi nyeremény volna ez? Ugy-e, csak azért, hogy restauratio lenne? — Igy szól Reformb. továbbá 2. Hangosan sürgeti a* tiszujitást a' korszel­lem is. Jelen korunk hangos sürgetése — igenis — az átalakítás, 's igy az újítás, melly a' polgári állodalomban is a' mozgalmak és indítványok lé­gióját hozá napfényre. De igen mély alázattal megköszönnök, azonban legott elutasítanók kor­szellem ö magasságának bármilly stentori szavait, ha azt sürgetné, hogy a' prot. egyház vegye fel nyugodt keblébe a' tisztújítást, e' százfejü ször­nyet, saját szégyenére 's végromlására. Mi nem a' rohanó, hanem a' bölcs elörevigyázattal haladó párthoz tartozunk, 's a' korszellem hangos sür­getését nem ugy értjük, hogy — bárminő követ­kezménynyel — csak felforgassunk és ujítsunk; hanem ujítandunk — igenis — mint okos reform­barátok, ha azt nem csupán a' kor, hanem főleg az evangyeliom szelleme, prot. egyházunk közjava igényli, 's ha az újítás üdves hatásira nézve tisz­tában vagyunk. — Igy folytatja Reformbarát: 3. „Honunkban, a' vármegyei mmicipalitd­sok honában, ezek analógiája is tisztújítást igé­nyel a" prot egyházban: 's a> prot. egyházi ható­ságok vonnák-e ki magokat é* nemzeti szokás alól?" Üdvezílönk igy szólt: Az én országom nem e' világból való. Mikép illik a' megyei mu­nicipalitásokról vett analógia prot. egyházunkra, ezt is csak Reformb. tudja. Mi legalább azt hisz­szíik, hogy megyei municipalitás és bármilly nem­zeti szokásról várni hímet a' prot. egyház egy­szerű lobogójára, bizony csak éretlen gyermeki fogalom lenne. Hasonlítsunk egy kissé józanon! Megyei tisztviselők ujítatnak minden három év­ben , igenis, de ennek alapja 's évszázados gya­korlata honi törvényinkken, ősi alkotmányunkban gyökerezik: a' prot. egyházban ellenben átalános tisztújítás — minthogy szükségtelen is, nem is il­lenék hozzá — soha nem létezett. Megyei hiva­talnokok illő fizetéssel ellátvák megyéiktől: egy­házunkban a' rendes és állandó egyházi hivatal­hoz csak mellékesen csatolt tisztség, a' superin­tendensit kivéve, ingyen hivatal; 's minthogy e miatt nincs benne köszönet, tehát akkor sem lenne, ha restauráltatnék, noha Reformbarát a' tisztújítással véli határos szomszédnak azon báj­vidéket, mellyröl ezt énekli: „ Van egy ország, vármegyében van 30—50 *s gyakran több tiszt­viselő is, hol azonban 1, 2, legfeljebb 3 egy­házmegye van csak, tehát annyi esperes és egy­házm. ügyelnök. Kisebb számú hivatalnokok me­gyei hatóságoknál sem restauráltatnak, mint p. o. a' fő-és járásbeli orvosok, mérnökök 's a' t. Már ugyan kérdem: mi kényszerítené protest. egyhá­zunkat hódolni egy heterogen nemzeti szokásnak, a' restaurationak, mellyhez annyi erkölcstelenség van társulva, hogy annak neve már ma nem nem­zeti méltóság, hanem nemzeti gyalázat, elannyi­ra, hogy mind fels. királyunk, mind az ország rendei méltán forditák figyelmöket 's gondjukat a" tisztújítási vad kicsapongások megszüntetésére? Van-e, lehet-e vallásos érzetü 's müveit lelkű protestánsok közt olly majomilag cselekedni akaró, ki azért, mert a' megyei tisztek és a' falusi bírák is ujítatnak, municipalis szerkezetből — csupa analógia kedveért — olly mérges törvényt kí­vánna prot. egyházunkba átültetni, mellyet jóté­kony égi harmat helyeit, honfiak abbeli vére sok­szor öntöze, 's melly az erkölcstelenség sodomai almáit olly buján kezdi teremni, hogy Hunnia dül 's rabigába görbed? Nem ! mi vakon majmolni nem fogunk, 's holmi fonákul nézett analógia mi­att, evangyeliomszerü eljárás ellenére, a' pro­testantismus életüterét szándékosan kelté nem vágandjuk, bármit meséljenek a' locus credibilis­en! — Állítja Reformbarát: 4. „Ajánlja a' tisztújítást azon jó tulajdona, melly szerint ez képes minden rögzött hibákat és visszaéléseket az egyházban meggátolni, az eggh. és isk. pénzek hűtlen kezelés által történhető el­veszését megeleiteni, ligue-ákat megsemmisíteni, czimborákat kiirtani." E' sok bajok felöl azt hi­szi Reformb., hogy bennök csak tisztújítás nyújt­hat gyökeres orvoslást. Az első pont alatti mon­dásom szerint, czélszerű, végrehajtó 's kötelező erejű egyházi törvények híjával semmi kormány, semmi jó rend fenn nem állhat, rögzött hibák és visszaélések meg nem gátoltalnak. Vezérfonal kell a' hivatalnok kezébe, mint kormány a' ha­jóséba, eszköz a' művészébe Közakarattal, nem elszeleskedve, hanem férfiasan megfontolva ho­zandó jó törvények mellett bizonyosan lesz jó rend restauratio nélkül is. Ligueák- és czimbo­ráknak épen a' tisztújítás a'legkedvezőbb climája, legbujább tenyésztője, mit a' megyei hatósági analógia czáfolhatlanul tanúsít: miként mondhatja tehát Reformb., hogy tisztújítás d* ligue-ákat megsemmisül, a* czimborákat kiirtja? — As egyh. és isk. pénzek hűtlen kezelés általi elvesz­hetése nem fog történni minden évi pontos szám­vevés mellett; e' nélkül azonban tisztújítás sem vet gátot a' bajnak. Hiányok mindig 's mindenütt voltak és vannak; de a' superintendens, az es­peres és ügyelnök még nem török vagy chinai császár, ki határtalan önkényt gyakorolhatna, ha

Next

/
Thumbnails
Contents