Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

szer áttekintsük. Miután az evang. egyház az uj jobb idők pirosló hajnalán, az uralkodók kedvezésinél, egésznek érezheté magát, alapítaték mintegy központul a' főfelügyelői hivatal. Egyetemes superintendensröl ellenben Mária Therézia alatt szó nem lehete; mert a' kormány a' r.kath. vallás elveihez szítva, a' superintendensek külérvényét el nem ismeré és hivatalaikat nem emelé; a' nemesség pedig, melly az egyházak csúcsán állott, a' szerény falusi lelkészeket, kik közül a' superintendensek választattak, sokkal kevesebbre becsülé, semhogy a' kerületi felügyelök oldalán, az egyetemes felügyelöt elhallgatva, hason tekintélyben részesültek volna. Az egyetemes felügyelő és néhány csekély számú megyei hatalmasokkal, a' kerületi felügyelök vonák magok részére egészen az egyház főbb ügyeinek elintézését, annyira, hogy az 1736-tól tartatott gyűlésekben alig találtattak két vagy három szomszédbeli lelkészek. Az esperesek, az egyház nyomasztó helyzeténél fogva, magok is elnyomattak, és intézkedéseik valósításában, a' többnyire megyei hivatalokban megőszültek közül választott kerületi felügyelök nagyobb kültekintélyéhez kénytetének folyamodni. Mi azonban a' helybeli lelkészeket illeti, azok az egyházügyek vezérletében, ha hatalmasb állott is mellettök, meglehetős függetlenek voltak és a' nemesség ellenében tetemes tekintélyben részesültek. Ezen tekintélynek nagy csonkítására szolgált a' türelmi időszakban, az ugy nevezett „lelkészek statutiója," mellynek következtében az ujdon keletkezett számos egyházakban alkalmasb férfiak hiányában , gyakorta tudatlanok és félmüveitek és hivatalaikban elnyomatáshoz megszokott iskolatanítók alkalmaztattak a' lelkészi hivatalra, kik az evang. lelkészek jövendő állását sokfélekép lealacsonyíták. Végre a' pártfogói jog az idők viszályinál egészen megszűnt, a' pártfogolt templomok, kivétel nélkül, a' r.katholikusokéi lőnek, azon evang. nemesek ellenben, kiknek eldödei egykor a' pártfogolt templomot alapíták, pártfogói jogukat elveszték, és azok az egyházmegye és püspökök tulajdonai lőnek. Mind e' mellett az evang. nemesség szereté magát „pártfogónak" czímeztetni, sőt különös alkalmakkal a' czímet követeié is. Azl791-ki országgyűlés és zsinat az evang. egyházat fejletlen és bizonytalan belkörülményekben találá 's a' zsinatnak tartalék föl e' fölött intézkednie. Azonban nem kevés akadályok voltak legyőzendők, és nem kevesek a' botránykövek, mellyek hogy eltávolíttattak-e, még kétséget szenved. Az evang. egyház először is egészen készületlen volt olly fontos szabályok létesítésére, mellyek az egyház belrendezetét illeték. Minden vidékekben, várakozásokon kivül, olly világi férfiak választattak, kik, a' magyar evang. egyház bizonytalan és tág kötelékein kivül, az egyházjogból mitsem tudtak, és mint legközelebb a' protestanslap egy levelezője nyilvánítá, az első legjobb munkához, a' lengyel evang. egyház rendezetéhez folyamodtak és azt vakon követték Ehhez járult, hogy ezen férfiak már megszoktak egyedül, a' lelkészek és superintendensek viszonlagos hozzá-járulta nélkül az egyház érdekei fölött intézkedni, mint engedhetének tehát most is az egyházi résznek nagyobb befolyást 5 söt mi több: mintegy tiz év óta a' megye nemességének a'közügyekbe befolyása igen szoros korlátok közé szorítaték, és a' zsinat épen azon perczben jölt össze, midőn a' megyei tanácskozásokban a' nemesi előjogok legnagyobb tűzzel és Iegféltékenyebb szeretettel vitattak, csoda-e ennélfogva, hogy illy körülmények közepett a' nemesség az egyházügyek vezérletét, hol lehele, kizáró hatalmába keríteni törekvék. A1 zsinatra küldött lelkészek nagyobbára derék, mélytudományu, az egyház honi történetében jártas, az egyház jóléteért élő-haló és az egyházi rend érdekeiért küzdő férfiakvoltak ugyan, de részint kisebbségben maradtak, részint pedig nem segítettek eléggé a' honn maradt tanácskozó lelkészektől, kik gyengék voltak, a' szőnyegen levő dolog lényegébe behatni, és az eldöntő véleményt kifejezni. Innen van, hogy a' zsinatnak több ide tartozó canonai a' két rendnek egyensúlyát tartalmazzák, mig többek viszont a1

világi rend fel— söségét alapítják meg. Illyen p. o., hogy a' vegyes elnökség mindenhol megtartatni kívántatik, de az egyházi elnök eldöntő szavazata csupán a1 tan és fegy ügyeiben ismertetik el. Ellenben, hol a' lelkész és helybeli felügyelő viszonyáról van a' szó, amaz ennek nyilvánosan alárendeltetik. Söt bámuljunk és csodálkozzunk! A' lelkész az egyházi presbyterium nem szükséges, hanem csupán megengedhető tagjának neveztetik, holott, a' dolog természeténél fogva, főnöke. Jólehet ezen zsinatvégzetek a' királyi udvari kamara által nem erősíttettek meg, mindazáltal, mennyire felsőbb közbejövet és a' szükséges, de hiányzó költségek nélkül lehete, lassan lassan életbe léptek, ugy annyira, hogy ha belőle némelly fejezeteket olvasunk, azt hihetnők, hogy egyházunk mai helyzetét tárgyazzák. Némelly egyházi kérdések, mellyek különösen a* felügyelök , kivált a' helybeli felügyelők lételét és hatóságok határait illetik, mai napig is, nem minden tüz nélkül szellőztetnek. Szabad legyen e' felett némellyeket megemlítenünk és véleményünket kimondanunk. Az első kérdés az: szükség-e átalában mindenhol a' felügyelő ? Canon e' felett nem rendelkezik , hogy pedig az esperességi, söt maga a' kerületi végzés e' részben kötelező erővel bír, igen kételkedem. Mert, hogy az egyház testületi igényeinek illy nevezetes részét egy férfiura bízza-e, vagy magának tartsa fenn, ugy hiszem,