Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

az teljes hatalmában áll, 's e' felett, mind eddig-, a' jelen egyházi képviseleti rendszer az illető gyűléseken nem nyilatkozék. Mi a' dolog természetét illeti, ezen szükségességet korántsem lényeges, hanem viszonlagosnak tartom. Hajdan, midőn a1

lelkész, vagy pórszármazatuaz ország törvényeinél fogva nemesek ellen Ítélőszék előtt meg nem jelenhetett; midőn az ököljog 's nem a' jog és törvény bírt eldönlö hatalommal, és minden pillanatban attól Iehete tartani, hogy az egyház és birtoka veszendő félben van, illy hatalmasbnak védelme igen is szükséges volt Ma azonban a1

lelkész, valamint a' presbyterium is, nem hasztalanul hivatkozik jogaira 's nem hiába támaszkodik a' törvény védkarjaira. A' felügyelők azonban tagadhatlanul ma is hasznosak, söt szükségesek olly helyeken, hol az egyházban számos nemes családok találtatnak, vagy pedig az egyház nagy, 's politikai és gazdálkodási tekintetben bonyolódott levén, a' lelkész azoknak elintézésére vagy felügyeletére, erkölcsi vagy más értelemben elégtelen lenne. Söt olly helyeken is igen tanácsosnak vélem, felügyelöket választani, hol a'nép még durva, erkölcstelen, csupán a1

kényszerítésnek hódoló 's az oktatás és erkölcsi hatás kiáltó szó a' pusztában. Mindazáltal megengedve, hogy lelkes és kegyes felügyelök jóltevöleg hatnak az egyházra, kérdés mégis: hol találtatnak sok illy hölelkii és vallásos férfiak? Ellenben a' tunya és hanyag felügyelő gyakorta igen káros befolyással bír az egyházigazgatás, vagyon-kezelés és az egyházban uralkodó szellemre nézve. A' számadások éveken át ellenőrködés nélkül maradnak, a' jövedelem gyakorta elpazaroltatik, és a'legnagyobb rendetlenség fészkeli be magát. Egy másod kérdésre, hogy a' lelkész szomszéd egyházban a'felügyelői hivatalt viselheti-e? szinte csak fellételesen mondhatok igent. Ha az1 illető egyház politikai ügyeinek vezérletére elegendő ismeretekkel van felruházva, ha önegyházának gondviselése elegendő időt enged, egy másiknak ügyeivel foglalatoskodnia, vállalja el a' hivatalt további gondolkozás nélkül. Mi is akadályoztatna ebben! Azt tiltó canon nem létez, és ha létezne, sem helyeseltethetnék. Ha a' lelkész a1

hozzá megkívántató tulajdonokkal el van látva, egyházában a' felügyelő minden kötelességeit tétovázás nélkül viheti, akar viseli a' czímet, akár nem; de abból önkényt következik, hogy, a' fentemlített feltételek mellett, a1

szomszéd egyházat is igazgathatja. Mai időben épen nem szükséges, hogy a' felügyelő okvetetlen nemes legyen Jelenleg a' nemtelenek is befolynak a' hatóságokba, gyakorta kitűnő politikai ismeretekkel bírnak, miért ne bízatnék tehát ezen tiszteletbeli hivatal reájok is. A' mondottakból azonban senki se következtesse , hogy hierarchiai szellemtől vezetve, oda törekszem, hogy a' nemesség minden egyházi ügyek vezérletéből kizárassék. Ez legkevésbé czélom. Egykor az esperes intézé tanácsosaival, minden világiakat kizárva, az egyház ügyeit, és ez akkor helyén volt, mert azon korban az egyház statushozi viszonya egészen a' megye evang. rendeire hagyaték; jelenleg az egyház ezen ügyet is magára vevé, és nem volna vezérletére képes, ha a' nemesség tapasztaltsága, buzgósága és védelme által nem támogattatnék. Az egyháznak tagadhatlanul joga von magát kormányozni, 's szabadságában áll, ennek egy részét önbelátása szerint, valakinek átengedni; a' lelkészek ezt egyedül annyiban gyakorolják, mennyiben ezzel őket az egyház felruházá, vagy mennyiben erre magas hivatalok által hivatvák. Mint illyenek azonban tagadhatlanul az egyház csúcsán állanak. Magyarhonban ujabb időkben azt vitaták ugyan, hogy a' lelkész hivatásánál fogva az egyházban nincs egyébre felhatalmazva, mint Isten igéjének hirdetésére és a' szentség' kiszolgáltatására. De hagyján, engedjük meg, mert minden esetre ez a1 fődolog, ugy azt hisszük, hogy a' czél elérésére eszközök is szükségesek. Minden más pedig az egyházban nem egyéb, mint eszköz a' szent beszéd és szentségek hathatós voltának biztosítására, maga az egyházi intézet sem egyéb, söt épen ez azon jog, mellynél fogva a' kül isteni tiszteletet elrendezni, a' rendre figyelni, a1

fegyelmet kezelni, az egyház szükségeit kijelelni, egy egyháznak máshozi viszonyát szabályozni és a' közalapítványok fölött őrködni, hatalmában áll. Hogy az egyház minden ügyeiben az intézkedési felhatalmazottságot magának fentartotta, azt minden esetre jogosan tevé; a' lelkésznek pedig a' tagok önkénytes részvéte csak kedves lehet; hanem képtelenség volna gondolni, hogy az egyház föczélja valakire bizatik, de az ahhoz vezérlő eszközöktől megfosztatik ; képtelenség tehát, a1

lelkészt az egyházigazgatásba minden, vagy legalább minden legfontosb befolyástól elzárni. Hiszen a' lelkész, mint az egyház azon tagja, kire Isten igéjének hirdetése és a' szentségek kiszolgáltatása bizatik, köteles az egyháznak minden egyéb ügyeit őszintén előmozdítani, azokat szivén hordozni, mert különben összes hatásköre veszélyeztetik. E1

szerint kellene a' legújabban felélesztett gyűlési elnökség kérdését is Ítélet alá vonni. Mint tudva van, az állítatott, hogy a' nálunk divatot a' kettős elnökség vitatik, az ügyek menetét hátráltatja és zűrzavart okoz, és ax az egyházakra hagyaték, hogy lelkészt vagy más körökbeli tagot kivánnak-e ezen helyre emelni. Az egyház azonban az elnökséget, vagyis a' lelki ügyekben, az istentisztelet elrendezésében és fegyelemben hatályosabb százatot egy férfiura már ráruházta, 's mindezekben főhelyre a' lelkészt helyhezé, 's adott jogát tehát ismét vissza nem