Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

fölebb vitt házassági pereket átvizsgálni, a* cánonok megtartása fölött örködni, a' lelkészek , iskolatanitók-, felügyelők- és gondnokokat utasításokkal ellátni, a' fenyítéket kezelni, és a* lelkészeket és ifckolatanítókat minden sérelem ellen védeni. Hogy ezen időkorban a' felügyelök egyes egyházaknál napi renden voltak, onnan látható, hogy a' fenemlített 25 canonban világosan említetnek, de látható egyszersmind minden esperességi jegyzökönyvekből az is, hogy az esperességi gyűléseken és consistoriumokon legkisebb befolyással sem voltak, és hogy valószínűleg egyedül az egyház fenállásának és politicai jogainak védelmével bízattak meg. Szinte olly bizonyos, hogy azon pártfogók, kik a'Rákóczy felzendüléséig az evang. egyház hivei maradtak, ezen rövid időköz alatt pártfogói jogaik összes birtokába visszahelyeztettek. Ezek után egyházunk álláspontjának legszomorúbb időszaka következék be 1711-ik évben, minden evang. egyházakban megszüntetett az egyesült rendek által megengedett isteni tisztelet, és a' protestánsok viszont 1687-iki helyzetökbe tétettek által. A' rosenbergi zsinat végzetei még 1709-ben zérusnak és érvénytelennek nyilvánítanak. Mi pedig a' kérdéses tárgyakat illeti, azokról bizonyos adatok nyomán, következőket állíthatunk. A' pártfogói név és czím ezentúl is szokásban maradt, hanem papválasztási joguk megszűnt. Minthogy t. i. egy articularis egyházhoz nem csupán egy vagy két földbirtokos, hanem nagyszámú szomszéd nemesség tartozék, történt, hogy az egyház terhei alól kivonák magokat, de egyszersmind az azzal összekötött jogokat is tekintetbe vevék. A' vidéki népség, melly a' szomszéd falukban lakék, és urvacsorájávali élésre az articularis egyházba összegyűlt, a' lelkész választás és az egyházjövedelmek igazgatásába semmi befolyással sem birt, hanem annak fentartására sem kötelezteték, ha csak a' gyónási filléreket annak venni nem akarjuk. Nem ez volt az eset az anyaegyházzal, melly mind két részben nevezetesen részesíteték. Az azonban magától értetődik, hogy hol a' földesuraság r.kath. volt, a' pártfogóság az egyháznál maradt. 'S igy történt különösen Gömör, Kis-Hont, Nógrád ós Békés megye legtöbb egyházaiban. Átalában épen ez azon kor, mellyben a' pártfogóság igaz régi jelentésében a' magyar evang. egyházban, a' már fenemlített okoknál fogva létezni megszűnt. A' kerületi felügyelök, a' gúnyolt rosenbergi zsinat állal létesítetvén, megszűntek ugyan létezni, hanem a' kor kivánatai ugy hozván magá~ val, ismét csak hamar létre hozattak. Midqn t. í. 1731. és 1734-ben viszont egy királyi rendelet az ágostai hitv. evangélikusoknak 4 superintenidenst választani megengedé, nem volt senki, ki azoknak választását elrendezné, vezetné és végbevinné. Néhány hökeblü férfiak közmunkálata által végre 1736-ban Pozsonyba hivattak össze gyüléstartásra minden vidékekről a* protestánsok, 's ez az evang. egyházat négy kerületre osztá és minden kerület részére egy felügyelöt választa; nevezetesen a* tiszai Szirmay Tamást, a' bányai Radvánszky Jánost, a'dunáninneni Báró Calisiust, a' dunántúli pedig OstíFy Mihályt nyeré felügyelőül. Ugyanezen gyűlés, mint azt a' kor kivánatai hozák magokkal, azoknak jogait és kötelességét is megalapitá: Tisztök lön, azon közleményeket, mellyeket az esperességi felügyelök velök közlének és a1

lelkészek tanítását és erkölcsét illeték, a' superintendensnek bemutatni, azokat ellenben, mellyek az egyházak lételét és fentartását a' rend kezelését illeték, valamint az üldözések minden eseteit magoknak kellett megvizsgálniok vagy megvizsgáltatniok és az e' feletti bizonyítványokat a' bécsi ágensnek felküldeniök; nekik volt kötelességük, a1

közpénz fizetendő részét kerületeikben egyházanként felosztani, azt beszedni, a' közpénztárnokhoz felküldeni, az előfordult szükségekről tudósítani, a' pénztárnoktól számadást követelni, és végre a' kerület köztanácskozásainál megjelenni. Mint tehát ebből látható, e* korbani felügyelök épen azok voltak, mik a'középkorba > az egyházügyvédek, vagy előbbi időkben az evang. rendek. Volt ugyan a' superintendensekkel némi közösjogok és felhatalmazottságok is, mint az egyházi rend fentartása, és a' közösszejövetelek alkalmávali megjelenés; hanem ezek azon viharos időkben történtek, meilyekben a' lelkész veszély nélkül nem hogy távol megyékben, hanem még szomszéd faluban sem jelenheték meg; ez eltérés ennél fogva a' superintendensek részéről nélkülözhetlennek tekintetett. A' főfelügyelői hivatal csak később vevé eredetét. 1773-ban történt, hogy Beleznay Miklós tábornagy, egyes református egyházak és egyének nagyszámú esedező leveleivel a' királynéhoz ment, és azokat egyenként neki átnyújtotta. Mária Therézia elcsodálkozván a' kérelmek és panaszok sokasága 's egyszersmind egyenlősége felett, oda nyilatkozott, hogy neki a' protestánsok hozzá fordulta visszatetsző és ennélfogva kedves leendne, ha ügyeiket elrendeznék és közösen folyamodnának a' kormányhoz. A' tábornok ezt kivihetőnek állitá, ha a' királyné megengedné a' protestánsok mind a' négy kerületböli szabad összejövetelét. Midőn a1

királyné az engedelmet megadá, a' tábornok Bngyán 1773*ik év sept. 2-án mind a1

négy ref. superintendentiák' számára össszejövetelt hirdetett, melly alkalommal egy általa képzett elnökből, a' négy superintendensekböl és négy gondnokokból álló egyetemes consistorium hozaték létre. Minthogy azonban a* királyné ugy nyilatkozott, hogy ö az ágostai hitv. evangelicusokat sem nézi alábbvalóknak, mint a* reformátusokat, Be-