Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-28 / 39. szám

A' szolgáló — ki csak három lépésnyire fe­küdt a megöletettöl, — és a' zsidónál lévő tanító — kinek ruháján vérfoltok is találtattak — mint terhes gyanú alatt lévők elfogattak. E' szerencsétlen halállal kimúlt felett szóno­koltak: T. Ényi Dömötör Lajos beczefai — Mark 13, 33—37 1) A' halál idejének, és módjának bizonytalanságáról, 2) 's az embernek ebből folyó kötelességeiről. — T. Kazinczy István katát­fai — Luk. 12, 45. 1) az emberi élet a' bölcsö­töl fogva a' koporsóig 2) a' koporsón túl az erény megjutalmaztalik — prédikátor urak. — Búcsúzó beszédet tartott Csorba Veres Lajos kispeterdi előimádkozó; siri beszédet T. Héregi József N. peterdi prédikátor ur. — Az elhunytban neje — már most özvegye— Dömötör Zsófia egy hü férjet; leánya Jusztina egy gondos atyát; az egyház a' nemesnek és jónak — ínég későbbi idejében is •— hü pártolóját vész­iéit el — Közli Kossá Károly, b idösfai segéd-pap. Tudósítás. Az evang. egyetemes és a' bányakerületi jegyzökönyvek nyomtatásban meg­jelenvén, amaz 6, emez 5 pengő krajczáron kap­ható, Edvi Illés Ádám (országút 640. sz.) Sol­tész Albert (Feldunasor Coburg-ház) és Székács József uraknál. Nyilatkozat. A' mult évi 34-dik szám­ban általam közlött czikket ismételve igaznak lenni állítom, és azon czikk minden pontjainak világos adatokkal leendő bebizonyítására, bár­melly világi, vagy egyházi törvényszéken, a1 le­hető felhívásra ezennel késznek nyilatkozom. Borsi Pál urnák pedig e1 lap 31. számában tett becste­lenítő szavaira Luk. 23. 34. szavaival felelek. Ujj György, f. kércsi pap. Adakozás. A' Gusztáv-Adolf egyesület 39-dik fötársulata Szászországban Chemnitz vá­rosában tartott f. é. aug. 8-ki ülésében a' Cseh­országban elszórt ev. gyülekezetek számára 400, a' fbirzeni csehgyül.nek 100, a' lincieknek pedig 1300 tallért adott. Ajánlat. Bodnár Gábor, rn. bogdányi ref. lelkész ur a1 18-dik számú Jeszenszkyféle indít­ványhoz egy részvénynyel járul. JLevelezés. M. JU..£Íczei ref. p»p ur a' bajusz apológiáját nem kívánja külön átélni. Mi, kik mindenben tisz­telve hallgatjuk meg az ellenvéleményt, nehogy ezen, magá­ban nem fontos dolog ia, nyom nélkül enyésszék el, ide igtat­juk rövid kivonatban az érintett czikk leghatékonyabb részét. Miután M. L. ur alulírottat megvagdosta, — nem elöször tör­tént 's biztat a'remény nem is legutószor — "a megjegyiette volna, hogy kik a1 bajuszt a' papi férfiak arczukról azámüzik, ezt a1 többség véleményéhezi simulásból teszik, hogy az min­dig divatezikk volt, de ö 's az ujabb idő papsága a' bajusz elleni conjuratiókba befolyni nem akar, sőt természetadta sza­badságát korlátoztatni nem engedi; miután előadta volna, hogy a' protest. papság, a" külső viseletben mindig a' világi részt követvén, miért különbözzék tőle ez egyben: igy foly­tatja bajusz apológiáját. — Igen , a' bajusz az areznak éke , 's kivált a1 szakái az öregeknél annok méllósaga. — Mi protest. papok vagyunk, nősülnünk szabad és kell, ott lehet azért arezunkon a' ferfiuság jelleme is, 's nem szük­ség attól magunkat megfosztani hatatlanul , mit a' termé­szet kegyesen dajkálkodó szeretetből nemünk kiemelcsére ékességül felajánlott. Mint a' puszta kert diszét veszti, ha abban fa nem zöldül, éktelen az arcz is, melly szőrtelen — marad szép a' nőnem, az tisztán illatos virággal diszlő kert. Igen, de zord 's éktelen a" vidék, ha még a' síkságokat is felhőben mosdó sudaros fuk lepik ? ugy van — megengedhető azért az areznak is cultiválása , nehogy az bozontos szőrnek csiplye helyévé vaduljon. Ámde, hogy a' szakáll, kivált az őszbeborult szakáll az areznak több, mint éke, sőt méltósága, ki tagadhatná? — egy halvány-pirosszin ajakról, mellyet felülről a' gond alatt őszült hajfürt koronáz, alólról a1 leszi­várgott arczi verejtékkel szürkézett szakáll ünnepélyesít, nem­de nem hatályosabb-e sokkal a' bűn ellen mennydörgő isteni ige ? — e1 látvány, mint a' huzamos időkön erényesen át­küzdött, hivatalos tettek közt őszült, angyali nyugalommal 's lelki csendes erkölcsiség szent érzetétől meghatott kép egy tekintetre nemde nem rázza-e meg lélekben a' lelke üdvéről feledékenyt? 's miként isten a1 mohosult szirtek ezredes ké­pében imádandóbb, a' mennydörgés rettentő szavában erősb, a" villám fényében meghatóbb, a' hófedte sziklacsúcsok me­rengő tekintetében szende érzelemmel betöltóbb: az ő szol­gája is a' lejárt idők, a1 megősaült szorgalom, az erkölcsi in­gatagság emez ezüstszínű arczkifejezésében, nemde nem sok­kal meghatóbb-e, mint azon arcz, melly az aggastyáni kor­szakban is ifjú éveket hazudni merész? E' tekintetből az isteni igét hirdető egyházi szolgának még szükséges is az arczi szőrök rendezett viselése. — De szükség ezzel tartani az ifjú lélekpásztoroknak is, annyira, a' mennyiben szükség szemünket vakságtól, melly az erőltetett szőrkitépésnek nem ritkán szomorú következménye — óvni; arczunkról az általa okozott bőrkiütegeket eltávoztatni: a' nyaknak — melly megmezítlenítve kendőkkel eléggé nem védelmeztethető — áthülésétől tartózkodni, szóval, egészségünket melly nélkül szent hivatalnokoskodásunk mitsem ér, gondosan oltalmazni. Mondjam-e , mennyi életerő elpazaroltatik az ábrázati szőr­szálak természettel siettetett kinövésére? A" drága időt, ki­vált a1 legbecsesb vasárnapreggeli órákon, mellyet arezsző­rünk kigyomlálására kell vesztegetnünk , kárpótlásul miben fogjuk vájjon visszanyerni? a' reá fordítani szokott költséget kifogja vájjon visszatéríteni? — nemde, igazán Ítélve, nem a' bajusz's szakáll lemetélés-e a' valódi nyomorúság? bizony imádnom kell a' Jehovát azon szent hajdani szózatáért is: a' te szakálladat ne beretváltasd el, 3 Móz. 19. 27.; csak örülnöm kell, hogy nincs isteni kijelentésünkben szaL !y, melly e' részbeni emberi szabadságunkat korlátozná; és e' szerint fenmarad azon reményem is, miszerint az elfogulatlan jövőkor szelleme önkényt reánk ruházandja azt, mitől most a' közvélemény rabjai irtózunk , vagy irtózni kénytelenítte­tünk. — Ezek okaim, mellyekiiél fogva a' papi bajusz, 's vele rokon szakáll ügye mellett szót emelni bátorkodám, és vala­hányszor az ellene dühöngő fél inquisitori máglyáját lobogni látom, igy szánakozzam: szegény bajusz! — M. L. giczeí reform, pap. — Erről ennyi ugy hiszem elég lesz. — Az uri imádság versekben nem vétethetik fel. — Hoits Saru. urnák Patronusok és Inspectusok czimü értekezését adni fogjuk. — A" bajusz ügyében Juharfalvárói még egy czikk érkezeit, még pedig előbbinél jóval pogányabb. Én ugyan ki nem adom, hanem tessék kiadni akárhol, ]s én ke­gyed legfényesb diadalát is irigyleni nem fogom. En beé­rem a' tanúsággal, mellyet szerzék papok ellenében, midőn a-1 jelszó a ,,bajusz" vala. Székács.

Next

/
Thumbnails
Contents