Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-14 / 37. szám

élek, hogy mivel szerintünk a' keresztség teljesítésének lehetetlensége az üdvösséget nem veszélyezteti, 's mivel egyik sacramentomnak is büníörlesztő , vagy hitébreszlö ereje nincs: ezeknek semmi ok miatt másult nem kellene kiszolgáltatniok, mint a' templom sz. falai között; és az urvacsoráját külön senkinek nem, de együtt a1

több hívek sorában, mint kikkel egykor úgyis poruk egyesülend. Előttem lebegnek az ellenvé- ' leményüek okai, mint idézik például ellenem az apostolok gyakorlatát, mikor az urvacsorája házankint osztogattatott, 's a' keresztség szerteszolgáltatott ki, — de a' mikor még, 's ezt ne feledjük, a' keresztyéneknek a' zsidóktól külön templomaik nem voltak; előttem lebeg a' hatalmasbak kár hoztatása e' nyilatkozatért, az eddigi vallásgunyoló szokás megrovása- 's szőnyegre hozásáért: az igazság részemen levén, nem rettegek, a' netalán keletkező czáfolat elöl hátra nem vonulok, — de nem helyeslő nézetem e1

visszaélés iránt jól esik nyilváníthatnom, 's tisztemhez illőnek tartandó zsinatot figyeltetni, vallási szertartásainkat illy szennyes foltoktól megtisztogatni, 's elhatározni, mikép a' sz. sacramentomok kiszolgáltatásának helye sem semmi magán ház, sem paplak nern lehet; azokat mindenütt 's minden időben csak a' templomban lehet 's kell véghezvinni 's kiszolgáltatni. A' házaspárok összeesketését mi illeti: A' sacramentok kiszolgáltatásábani válogatásnál nem kevésbé botrányos a' házaspárok magán házoknáli összeesketésük,hol az eskü végzetekor, nem ritkán, még kulacs is köszöntetik a' papra, melly helytelen szokás leginkább főbb egyházainkban van gyakorlatban, 's mellyet gyarló okokkal védetni egyházrendüt is hallottam, természetesen, mert lucri boms odor ex qualibet re. Nem sacramentom ugyan szerintünk a' házasság, de nem is pusztán polgári szerződés, sőt a' Krisztus és egyház közti lelki egyesség titkos példája, 's mint illyennek, vallásos szertartással kell ezen szent frigynek, pap által, 's a' templomban ünnepélyesíttetni. Láttuk a' közelebbi vegyesházassági súrlódások alkalmával, mint használtaték az eddigi gyakorlat, az ellenféltől ellenünk fegyverül. Jöjjünk hát elvégre itt is tisztába, 's egyességre egymást közt, mondjuk ki őszintén a' nem helyeslést az eddigi gyakorlatra, s kérjük fel tartandó zsinatunkat, hogy e' gyakorlatot örökre eltörölvén, szentesítse azon törvényt, hogy a' házaspárok összeesketése mindenkor, semmi kivételnek helye nem levén, a' templomban reggeli isteni tisztelet után, hetenkint 2, vagy 3 nap történjék; 's mivel én azon gyakorlatot sem helyeselhetem, mit alkalmasint a' papok magok könnyebbségére találtak 's tartanak fen — propter Angelos — hogy több házaspárok összeesketésekor, az egy nemen levők, vagy mind, vagy közülök többen, egyszerre 's együtt mondják az esküformát : zsinatilag kimondatni szerelném, hogy az esküformát minden házaspárral külön és fejenként el kell mondatni; sőt e' fonák gyakorlatot nem lenne felesleg, az illető egyh. kerületek által eltörölni, 's a' fejenkénti megeskelést parancsolni , a' papok könnyebbsége itt figyelembe épen nem vétethetvén. Még egyet a' házaspárok esketésére: Szerintünk a' házaspárok QSZ-szeesketése , az úgynevezett penitencziális heteket, 's szombatot kivéve, mindenkor szabados, 's törvény által védetünk e'jog háborítatlan gyakorlatában : én azonban itt, részint azegyességre törekvés tekintetéből , részint a' más vallásúak iránti figyelem- 's gyöngédségből örömest engednék, 's azt legalább, hogy az Adventi napokban, a' reformátusoknál se eskettessenek össze a' házaspárok, elfogadnám. Sőt statusgazdasági tekintetből, 's ha általa a' házasságnak impedimenlum nem tétetik, mivel nyáron, csak egy lakadalom is, sok kezeket, és néha huzamos ideig elvonva tart a1

munkától, nem lenne czéliránytalan szabályozni 's egy kissé nehezílni a'nyári (maj. ju

n

. jul. aug.) hónapok alatti összekelhetést, 's zsinatilag kimondani, hogy a' házaspárok, a' nyári hónapokban , csak fontos okok miatt, esperesi engedmény melleit eskettelhetnek össze, a' zajos több napokig tartó lakmározás illyenkor meg nem engedtethetvén. 2. Temetkezési szertartás. A' temetkezés, e' gyászünnepély komolysága , 's a' szomorú felek iránti gyöngéd részvét igénylik, hogy e' szertartás minél egyszerűbb, minél rövidebb ideig tartó legyen, — melly iránytól a' protestánsok, 's tán mi reform, fél, leginkább eltávozunk. A' temetkezési szertartáson, a' létezett 's létező minden népek 's vallásfelekezetek példájaként, vallásos de nem fárasztó, nem untató, sőt részvétre 's tanúságra gerjesztő pietásnak kell keresztül vonulni: de hol az a' vaslürelem, melly zsibbasztó unalmat ne érezzen keblében, a' mi reform, temetkezési rendszerünk iránt. Meghal egy birtokos, lelkipásztor, vagy előkelő pór: vége hossza nincs a1

sok dicsérő, magasztaló,'s az illető szomorú feleket, minlha ők képesek sem volnának veszteségüket érezni 's azután könyezni, kínozva keserítő beszédeknek, versezésnek, harmoniás éneklésnek. Ugyanis, koporsóba tételkor egy kis beszéd tartása kívántatik; majd két predikátió, vagy az egyik helyett oratio; ezeket követi a1

minden jobb izlés előtt unottá vált verses búcsúztató, ha bár ezekre rég alkotott canonaink is átkot mondának ezen szavakban: „Rhytmieulos illos nugaces, in perpetuum abrogavimus ;<

(

berekesztésül még a' sírnál egy jó ríkató beszéd el nem maradhat. Valóban e' végnélküli beszédek, — mellyek bár különféle köntösbe öltöztetvék, in ultima analysi, mégis mind egyre mennek ki, — 's az ezekkel együtt járó sok éneklés teszik unottá, legalább fárasztóvá temetkezési rendszerünket, 's épen