Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-10 / 32. szám

zolja értelmünket Szent Pál apostol Rom. í. 20. hol ezt mondja: la aoqala avlov (dsov) ctno xlíoscog xóöfÁS Tolq 7iOLt](xaai voov^eva y.adooalai, t) 7e ái&wq avlov xhjva/Lits xai dstól)}?, 's vég"íil megjegyzi , hogy mivel a' pogányok ez érdemben okosságukat nem használták, magok menthettenek. — Söt még a' hajdankori nevezetesebb bölcsészek az Isten és isteni dolgok megismerhetésére nézve mennyire szükségesnek Ítélték az okosság használását, nyilatkozataikból kitetszik. Midőn Aristoteles a' világról irott munkájában így szól: Tiaör] 0vt]lri cpvoei yeV0/A£V0Q adeioQtjlog an avlwv tüjv £Qyu)v OewQeiTai o deog, — midőn Cicero (Tusc. 1.) ezt állítja : Deum non vides, tamen Deum agnoscis ex operibus eius, ismeret esz-közéül mást emberi okosságunkon kivül alig képzelhettek. — De vegyük gondolóra vallásunk másik kútfejét, a1

tulajdonképenikijelentést, melylyet az isteni gondviselés különösen létesített az emberiség tanítására, — lehet-e ez kijelentés ránk nézve , ha okosságunk ennek tartalmát tehetségével ki nem fejtegeti, tudalomra nem hozza ? mint hisszük 's állítjuk, foglalatját üdvös isteni igazságok, a' legtökéletesb szellemélet kincsbecsü nyilatkozatai képezik, — váljon magunkévá tehetjük-e őket, ha körülöttök okos lelkünket munkásnak lenni nem engedjük, midőn szent könyvünk nyilván tanítja: a' lélek mindeneket megvizsgál, még az istennek mélységeit is 1. Kor. II. 10. — Láthatjuk-e az ég boltozatán tündöklő napot, 's fénysugárinál biztosan haladhatnak-e lépteink földi pályánkon, ha negédböl 's talán szűk körű hajlékunk homályához szokvánk, világosságára mintegy boszankodva, behunyt szemekkel merészlünk járdalni ? — fogjuk-e így a' körültünki tárgyakat megkülönböztethetni, 's e' szép fénytest áldásárasztó rendeltetése fog-e ránk nézve teljes mértékben valósulhatni? így a' kijelentést, e' ragyogó 's az ihlet szent tüzével melegítő napot a1

szellemvilág egén fogjuk-e mennyei nagyszerűségében lálhatni, sugárainál megismerhetjük azt a' szoros útat és kaput, melly életre viszen, — éltünk borús napjaiban szenvedéseink zajló tengerén lesz-e pharosi fényünk, ha okosságunk, e' lelki szem, töle elfordítatván, jótékony világításának czélszerü használásához nem szoktattatik, 's tisztább nézlelésre nem képesítetik ? Bizony ide is helyesen alkalmazhatjuk Krisztus urunk szavait: Ha a1

benned való világosság: a1

homályosság mennyivel nagyobb leszen. Máté 17: 23. — Úgy tetszik, mintha ezekre Augustinus és társainak neheztelő fölzúdulását hallanám, mintha mondanák: az emberi okosság tévelygő, mert a' mint Ádámban az emberi természet az első bűn következtében megromlott, ez is eredeti jó minőségét elvesztette, azért nékie, mint már megvakultnak, hiányosnak, nem lehet szabad munkásságrai tért engedni az isteni kijelentés körében. Hogy hosszasak ne legyünk, ezen ellenvetésre röviden csak azt jegyezzük meg, miszerint illy tant, bár megkísértettük is a' dolgot, Móses esetröli elbeszéléséből nem tudlunk kihozni, — söt mi egészen ellenkező eredményre jutottunk, — mert 1 Mós. III: 7 azt olvassuk, hogy a' tiltott gyümölcs megevése után, mind Ádámnak, mind pedig Évának, szemeik megnyilatkozának, azaz: okosodni kezdenek , mit azzal tanúsítottak, hogy meztelenségöket most ismerték meg. Pál apostol, kinek római leveléből szokás az emberi természet romlottságáróli tudományt védeni, ugyan mit szól e1

kérdéses tárgyhoz? talán bizony ö is erősíti okosságunk jórai képtelenségét? — épen nem, — söt egészen ellenkezőt tanít, mert az okosság törvényét, mint jóra törekedöt, nyilván megkülönbözteti a' testiségben rejlő bűn törvényétől, midőn Róm. VII. 22, 23. ezt mondja: Gyönyörködöm az Isten törvényében a1

belső ember szerint, de látok tagaimban más törvényt, melly elmémnek törvényével ellenkezik, és engem rabul ad a' bűn törvényének, melly tagaimban vagyon (L—még Rom. VII. 14, 18, 25). Ezek így levén, mit sem csodálhatni, hogy Reinhard, szigorú supernaturalistai iránya mellett is, tárgyunkra vonatkozólag következő szép vallomását tette hitludományában: „Die Vernunft darf auch diese (in der Schrift gefundenen) Lehrsátzb selbst prüfen, und sie mit den unlaugbaren Wahrheiten, welche durch die Betrachtung der Welt und durch eigenes Nachdenken gefunden werden, zusammen haltén. — Dieses Recht der Vernunft folgt schon daraus, weil sie die Wahrheit der geoíTenbarten Religion untersuchen darf und muss, ivobei auf die Lehren vorzüglich zu sehen ist. (Vége köv.) Egyházi adó. 's szabad iskolázás. Saját erejökre hagyatott Protestáns Egyházak nyomasztó szegénységének oka főleg abban rejlik, mert az egyházi adó, néhány rendezettebb egyházakat kivéve, a' legképtelenebb, 's igazságtalanabb kúles — a* pár szám — szerint van kivetve,a' birtokra szinte semmi tekintet nem levén. A' ferde elv, mellynél fogva ez igazságtalan adórendszer gyakoroltalik, ez : az egyház jótéteményeiben mindenki egyformán részesül: a' templomban, mindenki egy helyet foglal; nem megy templomba a' ház , szőlő, szántóföld 's a1

t. Ez mind igaz, csak hogy az illy okoskodások messze eltérnek Jézus üdvös tanítmánya, ha tetszik, adóztatási rendszerétől. Mert nyilván tanítja Idvezitönk, ,,a' kinek több adatott, többet kívánnak meg töle, a' kinél több tétetett le, többet kérnek elö töle; a' mint kiki vette az ajándékot, akkép sáfárkodjék abból, mint Isten ajándékinak jó sáfára ;