Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-10 / 32. szám

a' szegény özvegy, két fillérke adásával többet vete a' ládába, mint a' gazdagok, kik sok pénzt hánynak, mert amaz, minden ö élését oda veté, ne nézze kiki a' maga hasznát, de egyebek hasznát is nézze" 's a' t. Kérdhetné valaki miért hogy az előre törekvő protestantismus mindeddig mulasztá ez igazságtalan adózási rendszert eltö© Ö rölni, helyébe igazságosbat állitni? Ennek oka — adhatjuk feleletül — hiány 's fogyatkozás teljes beligazgatásunkban gyökeredzik , — nincsenek ugyan is jól rendezett 's népet képviselő presbyteriumaink; szép renddel és ékesen magok egészítik ki ezek magukat, és pedig rendesen a' vagyonosb, igy tekintélyesb rendből, ollykor a' vérség 's rokonság sem maradván minden figyelem 's tekintet nélkül, — igy az említett elvek után határoz a' vagyonosbak oligarchiája az egyházi terhek mikénti kivetése, behajtása felett; a' szegénység érdeke mellett, néhány, csak igen néhány meleg keblüek által emelt védszavak, az önzés mezején, mint kiáltó szók a pusztában, siker nélkül elhangozván. Az egyházi adófizetésébeni aránytalanság, a' maga legirtózatosb alakjában főleg a' népesb egyházakban látható, — vágynák ugyan is esetek, hogy a' házatlan, 's élelmét a' más tarlóján kereső szegény családfő, az egyház fentartására csaknem annyit fizet, sőt aránylag bizonyosan többet, mint a1

2, 3, telek szántó földet, terjedelmes szöllöket, 3, 4 malmot, ugyan ennyi házat 's a1

t. biró gazdag hallgató. Ezen aránytalanság eredménye az, hogy az egyház járandósága, nagy részben, — mert földi erő semmit nem vehet ott, hol semmi sincs, — évről évre kint marad; majd halomra növekedvén, mint megvehetetlen, az egyház mondhatlan kárára, elenyésztetik, 's ekkép az egyház roppant szükségei "s kiadásai, nem mostoha, de böv évben is, csak alig gyéren fedeztethetnek- Valami csekély, 's az évenkénti maradványból keletkező tartaléktő— megröl, mellyet az egyház, sziik évben, a' szegényebb osztály némi könnyebbitéseül használhatna, szó sem lehet; annyival kevésbé kamatozó tökéről. Igen, mert vagyonosb nem nemesek, kikből áll a' nem nemes helyeken, rendesen a' presbylerium, birtok aránylagos fizetésről hallani sem szerelnek, a' nemesek pedig, tisztelet a1

kivételeknek, az egyházi adót, legkedvezőbb esetben mint alamizsnát, igy el is marad halót, vagy mint áldáatalan subsidiumot tekintik. És hogy is ne? midőn, mint egy bizonyos helyen, az egyházi adó fizetésére felkért!! birtokos mondá „hogy fizetnék én, midőn az Isten is az én fundusomon lakik," — a' templom ugyan is az öt illető részen vólt épilve. Uraim l az ég is csak feltételesen segít rajtunk, jelesen ugy, 's akkor, ha magunk segítünk magunkon. Legyünk csak igazságosak az egyházi adó kivetésében, pontosak tartozásaink lerovásában : önvádlás nélkül lehelünk szigorúak azonnal annak behajtásában. Tudom, tudjuk mindnyájan, mikép adó kivetési tökéletes kulcs létesítése még mindég oldatlan feladat: de azt is tudjuk, hogy akarat nem hiányzik, e' részben is megközelíthető az igazság 's tökéletesség az által, ha az adó, fekvő látható vagyonra, biztos keresetmódra vettetik ki. Békés azon egyházak közé tartozott, hol az egyházi adó rég idők óta amaz igazságtalan kulcs a' párszám szerint volt kivetve, hol tehát a' kint maradt tartozások —restantiák—évenkint tetemes mennyiségre rúgtak,'s mellyek később mint megvehetetlenek, elenyésztettek; igy itt is, mint sok más egyházakban, a1

valóságos jövedelem, a' papíron lévőtől tetemesen különbözött; de egyszersmind azon nem kevés egyházak közé, mellyekben a' jövedelem kezelése körül is, időről időre nem kevés visszaélések születtek. E' részbeni lényeges ujjításra szilárdul elhatárzók magunkat, ezt követelvén tőlünk hivatalos állásunk, ezt kívánván népes egyházunk vagyoni tekintetbeni napontai aggasztóbb helyzete, szellemi süllyedése. Látók az előítéleteket, mellyeket megtörni; az akadályokat- mellyekkel küzdeni; a' rágalom's méltatlanságokat, mellyeket elviselnünk kell: de mind ezek, egyházunk jobb létét, virágzó jövendőjét tárgyazó újítási tervünktől vissza nem rettentének, az ügy szentsége, szándokunk tisztasága által vélvén védetni magunkat. Egyházi adórendszerünk eddig a' következő vólt: 1-ször minden pár fizetett 1 vftot; 2-or minden szántófölddel biró családfő, annyi véka búzát 's árpát, a' hány pár volt házánál, — és ekkép megesett, hogy az J

/4

telkes hallgató 3 véka búzát 's árpát fizetett akkor, mikor az egykét egész telkü egy véka búzát 's árpát; 's mivel a' szántóföldön kivül semmi más birtok megróva nem volt: a' szegény házatlan zsellér épen ugy 1 vftot fizetett évenkint az egyháznak, mint a' terjedelmes szőlőket 2, 3, 4 száraz malmot, ugyan ennyi házat biró laktársunk. 3-or iskolás gyermekeinktöli fizetés volt első évben 48 kr.; 2-ban 1 f. 8 kr. 3-ban a' leányoktól 2 ft. fiuktól 1 f. 48 kr. negyedik évben, mind két nemiiektöl ismét egyformán 2 f. 16 kr. mind váltóban; - ezen kivül minden gyermektől évenkint egy véka árpa fizettetett. E1

jövedelmi kútfőkből kellelt kitelni egyházi hivatalnokaink évi fizetéseiknek, minden rendes és rendkívüli kiadósoknak. Midőn ez adórendszer 60 's több évvel ez elölt megállapítlatott, hogy az akkori szükségek fedezésére, elegendő lehetett, hinni szeretjük: de az óta egyházunkban uj hivatalok állíttatván, 's az egyház épületei is szaporodván, mellyek fentartása költséget igényel, hogy nem elegendő, azt láttuk s tudtuk. És pedig annyival kevésbbé lehetettt a1

jövedelem elegendő, mert behajtása nagy költséggel járl; a' gabnabeszedés például,