Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-10 / 32. szám

lennie, hogy pedig mint tudomány az emberi nemnek 1'elsöbb szellemi tökéletesedését előmozdíthassa, a1

hozzájárulóktól önállást, önmunkásságot sürget, > ez okból javait, a' lelki világot gazdagítókal erőszakosan senkire sem köti, hanem kinek kinek különbség nélkül előadja azokat, hogy belölök szabad vizsgálódás ulján tetszésük szerint szükségeikhez képest választhassanak, meri e' körben minden legkisebb kénys xvíiés vallást semmítö, midőn Lactanlius sze-rint : nihil tam voluntarium est, quam religio.— Valóban elmondhatjuk, hogy idvezíteni csak olly hitvallás képes, mellyet nem egyház korniányi parancsok, nem dörgő halalomszavak, nem kiilérdekek létesítettek, hanem a' szabadon vizsgálódó okosság, — az isteni csodamüvek nagyszerűségéből, a1

kijelentések tanúságos összegéből, az igazság lelkének vezérhatása alatt merített, — ez csendesítheti csak a' gyenge szív kétségeit: ez adhat útmutatást a' pályaczél felé, — az értélem homályait ez világosíthatja föl, 's ez lünteti föl reménylényében a1

végességet, mint végellenségünk kezdetét. — Megütközhetnék valaki azon, hogy az előadottakban hitünk alapossága , sőt az isteni kijelentések ránknézvei érvényessége okosságunk helybenhagyásától függesztetvén föl, szellemi felsőbb eleiünk egy tévedhető biró Ítélete alá rendeltetelt: azért nyilvánítanunk kell, hogy ezt nemcsak a' valódi hit 's igazvallásosság természete kívánja, hanem még az a' tagadhatatlan körülmény is, melly szerint a' bölcs teremtő úgy alkotta eszünket, hogy ennek az elébe lerjesztelt tárgyak fölöli Ítélnie kell, — ha már jó Istenünk kegyelméből ilélö tehetséggel dicsekedhetünk, ugyan miért ne élnénk vele, midőn belnyugalmunk, erkölcsiségünk, teljes boldogságunk tekintetéből igaz hitet, okos vallást óhajtunk? — Hiszen a ki nem elmélkedik a1

hilágozalok fölött, nem érti 's így nem is tudhatja az ezeknek tartalmát, czélját, miből az következik, hogy egyik botlás után a' másikba esik; és az illy ember könnyen vakhit martaléka, önkény szolgája lesz, mert eszének, "s vele lelki szabadságának használatát mellőzvén, szükséges önállását el vesztette, 's öt, mint illyenl,egy fenyegetőzve parancsoló hang, egy érzékiségének hizelgö kecsegtetés, világi remény méglelkismeretében is képes megváltoztatni. A'ki pedig csak azért hisz valamit, mert embertársai többsége is azt hiszi, meri erre nagy tekintetű férfiak intik, az igazi hitvallás nélkül szűkölködik, — meri hitének, vallásosságának alapjául nem saját gondolkozásútján kifejlődött meggyőződését, hanem emberi tekintélyt vett föl, mellyet — mint a' tapasztalás bizonyítja — sokszor gyarlóság és hiú érdekek kormányoznak, a' honnan e' nézpont volt az, mellyböl a' protestáns keresztyén egyház kiindulva, hitvallása. szabályaúl a' teljes szent irás isteni tekintélyét ismerte el, "s az emberit velo függési viszonyba kívánta helyheztelni. — Nincs keresztyén ember, a' ki magát 's a' világot történeteivel egyült komoly figyelembe vévén, el nem ismerné, hogy mind az okosság dicső tehetségeivel, mind pedig a1

kijelentés felsége? éleiigazságaival, — ugyanazon egy mindenható bölcs jóságnak soha eléggé meg nem hálálható adományai, — 's ha ez áll: akkor lehellen Schulz Dáviddal egyezöleg istenkáromlónak 's képtelennek nem nyilvánítanunk ama foltételt, hogy a' teremtő, midőn az embernek okosságot és kijelentést adott, két egymást megsemmítö, öt magát önmagával ellenkezésbe hozó és épen ezért kétfelé magyarázható ajándékokat nyújtott volna, mellyek közöl egyiknek igazán csak akkor örvendhetne, ha aC másiktól, mint valamelly csalárd bolygó fénytől, megszabadulhatott. — Isten végetlen kegyelménél fogva mind a1

kettőt jónak, szükségesnek látta velünk közleni, miért rettegnénk azért lelki életünk tényezőjének, az okosságnak szabad mozgalmaitól? miért félnénk öt, az igazságok megismerésére hivatottat, a' vallás szent körébeni vizsgálódásra bocsátani, — hol a' kijelentés ezernyi ezer életadó ismerettárgyakkal kínálkozik ? minek adattak ezek, ha tilos hozzájok járulni ? hogyan fogják ezen vallási igazságok rendeltetési czéljokat elérhetni, ha nem szabad félrelebbenteni azon kárpitokat, mellyeken belől ezek valódiságukban szemlélhetek? Igy a1 lelkiszabadság ellen tiltakozó rendszerrel közvetleg az igaz vallásosság ellen fognánk tiltakozni,— 's illy tény által nem azzal vádoltatnék e imádandó Istenünk, hogy midőn okossággal, a' lélek ezen föhatányával, ékesítette föl az embert, üdv eszköze helyeit kárhozat eszközét adta, mellynek éber hatalmától őrizni kell öt, — minthogy a1

kijelenlési életszabályokkal össze nem férhet. — Islen ! őrizz illy ferde iránytól, mert különben felellünk besötétül! — P) Ha vallási ismereteink forrásait vesszük tekintetbe: a' lelki szabadságot e részben is nélkülözhetlennek kell nyilvánítanunk. Hogy Isteniinkel a1

miliárd lények nagyszerű egyetemében föltalálhassuk, hódolatra vonzó tökélyeit fölfedezhessük : úgy kell néznünk a' természelel, mint egy elönkbe tanúság végeit heiyhezett nagy könyvet, melly tömérdek igazságokat, bölcseségel rejt magában, 's hogy tartalmát sajátíthassuk, közelebbről hozzájárulva, figyelmesen kell azt megvizsgálnunk, - vagy úgy kell néznünk a' természetet, mint egy jelkepes ábrázolatokkal gazdagon ékesített roppant templomot, mellyeknek oktató jelentményit csak az értheti meg, ki minden elfogultságot 's közönösségel száműzve magától, kész azokat buzgalommal vizsgálni, 's elmélkedése tárgyaivá tenni. Iga-