Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-03 / 31. szám

lette Matnska György, 1. Corinth 13: 13. Vers szerint. Parentálte Tomalya András, zsaskoi lel­kész ur, halotti verseket monda Bruek Leopold, helybeli tanító ur — Béke hamvaival. Medzihradszky Lajos. Vegyesek. Kisújszálláson. Vojnovits flgnácznak legfelsőbb helyen megengedtetett a' római egy­házból az evangeliomi szerinti reformáltba át­menni. l^yiikovístyén, jun. 23-án temető szen­telési ünnep tartatott számtalan nép jelenlétében. Az ünnepély szónokai Krman Dániel ésValentinyi D. leik. urak voltak, amaz a1 templomban emez a1 temetőben. Mindeniknek szónoklata a' velőkig ha­tott 's nyilvános egyházi életünknek valódi diszei gyanánt említhetők. Füzes-Gyarmaton hasonlóan temelö­szentelési ünnepély volt, Gacsári István helybeli leik. ur szónoklata melfett, melly egyfelől egy fia­tal nö halála felett halotti, másfelöl pedig szentelő beszéd volt. Kenézy Lajos helybeli oktató ur pe­dig verseket mondott, mellyek ollyanokat, kik ha­sonló clappantziás, cadentziás, pattogó versifica­tiókat száműzni óhajtanának egyházi ünnepélyünk köréből — csakugyan egy kis zavarba hozhattak volna. Mert az illyen versek: A' csak napos kisded nyugodni jő Ki még az életet nem ismeré, Es álma ép olly hallgatag, miként Az eleikin közt őszült emberé, 's a't. vagy ,,Anyám, anyám, ki ápol engemet már, Ki sir velem midőn bajok gyötörnek, 'S ha éldelek, ki lesz helyetted, a' ki Felét megossza a1 szelíd gyönyörnek Vagy: „jó Atyánk, ki lesz ki felnevel?'' Úgymond a' könyzáportól öntözött. ,,Ez a' világ, árvára nem figyel! Mért hagytál itt az emberek között?" tehetségre mutatnak 's tetszetöségök által ajánla­tosak, kivált ha az evangvéliom szellemétől nyer­nek ihletet. Ií o c z ó. !®ótlék a' lel&ek összeírását tár­gyazó czikkemhez. Az egész összeirási jegyző protocollumot átalján fehér papírral is el­látom, mindenik beirott levél után egyegy feliért következtetvén. Ez arra szolgál, hogy a' csalá­dok bármi eseteiket, a' rovatokban tett jegyek szerint, általellenben időről időre szorgalmasan utánirom; és így az évek haladtávalis a' csalá­dok legújabb statisticája mindig szemem elölt van. Melly eljárást, mint összeirási modorom egyik lényeges részét, miután értekezésemből az valahogyan kimaradt, méltónak Ítéltem a' többihez megjegyezni. Edvi Illés Pál. •levelezés. Emlékeznek t. olvasóink, hogy lapunk 520. lapján a' 22-ik számban a' bajuszra nézve egy kis jegyzetkét lettem. Ez M. L. giczei ref. lel -kesz urat arra birta, hogy szegény bajusz! czím alatt egy félíves apologiát küldene be, lapunkba felveendőt. Mondíialom, a' czikk jól van írva, 's engemet amúgy igazán lehord. De minthogy mégis nehezen fogunk egyet érthetni, jobb lenne talán, ha a' gyűléseinkben divatos mód szerint, ezen fontos ügyet is a' zsinatra halasztanók. Ha azonban M. L. ur czikke megjelené­sét sürgetné, legyen szives a' költségviselést Oegfö­lebb tán 4—5 ez. ft.) magára vállalni 's én az érde­kes, de fontossággal nem biró czikket mellékletül la­punkhoz csalolandom, 's nem leszek rá, de csak egy megjegyzést sem, hanem a' megjegyzések tételét egé­szen a' közönségre bizom. — A' Szerkesztőség ezen­túl semmi előfizetésbe vagy elmaradt számok k'pótlá­sába nem avatkozik. Tessék eziránt: A' Prot- Egyh. és Isk. Lap kiadói hivatalához Pesten Landerer és Heckenast urak könyvnyomtató intézetébe bérmentes levelekben folyamodni. — Borsi Pál E. Bényei lelkész ur, Ujj György urat, ki öt tavalyi 34. számunkban, mint nem tiszta jellemű, nem szilárd lelkületű férfiút gyanúsította — „mint rágalmazót, a' jók megveté­sének átadja— Rácz Pál csúzai segédlelkész ur közlésére 26-ik számunkban a' csúzai kisgyiilésre nézve megjegyzi: 1) hogy a' csúzai kisgyűlés a' pa­pi segédek fizetésére nézve nem határozott hanem csak véleményt adott, meliyet el- vagy nem fogadni a' fögyüléslöl függ; 2) hogy nem tiz, hanem tizen­nyolcz szem volt jelen. 3) Hogy amaz e.vidék segéd­lelkészei tisztességesen öltözködnek, adósságuk nin­csen 's kézi mesterséget nem űznek. 4) Hogy nálok nem hatalmaskodnak Lévi fiai, mert még az esperes ur fia is 8 évig káplánkodott, denique 5-lo három csillag urat annyi fonák állításért keservesen lehordja. Határozottan nyilvánítom, hogy senki fia kedvéért a' mezőföldi hírekről többé sem pro, sem contra tudni nem akarok. Inkább vesszen ma ez lap, mintsem örök czivódások raktárává legyen. Ki méltatlan sérelme­ket, ha kell, nemesen elviselni nem tud; ki a'bánta­lomnak csak ismét bántalmal állit ellenébe, az nem keresztyén 's még kevesebbé keresztyén pap. Már fentebb áll egy becslelenílés 's most ismét Mezöföl­dit nyilvánítják önök becstelennek, míg állításait nem igazolja. Am legyen — én akár egy sereg becstele­nítést soroltatok elö, de lehetetlen szívfájdalmamat eltitkolnom, midőn annyi becstelenséggel látom dobá­lódni azon tisztitársaimat, kik Máté 5,39 versei felett épületes beszédeket tartanak híveikhez Ha Krisztus szolgái 's szent igéjének igaz hirdetői vagyunk, bizo­nyítsuk be ezt életünkkel. Székács. Nyilatkozat. Hozzánk több oldalról érkezeti nem felvett elveinket, hanem kivitel módját illető levelek következtében felszólítva érezzük lelkünkben magunkat komolyan meggondolnunk, váljon a' kezdeti uton haladjunk-e tovább is, vagy az észrevételek nyomán változtassunk a' kivitel módján? Mig tehát e' részben el nem hotározzuk magunkat, a' mutatványok folytatásóval ezennel felhagyunk. Szerkesztő-kiadók: Székács József, Török Pál. — Nyomt. Landerer és Ileckenast.

Next

/
Thumbnails
Contents