Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-03 / 31. szám

Miután az érintett szónoklatok, kinyomatva, több kezek birtokába kerültek, ezúttal azok bírá­lásába 's részletes taglalásába bocsátkozni, szán­dékunk nem lehet, megemlítvén azt, hogy azok többnyire Illés ur miivei — ki azokban a1 ma­gasztos vallási érzelmek hü tolmácsa lön, 's írói avatottságának ezen göröngyös mezőn is diszes példányait örökíié emlékünkben. — Az alkalmi versek szerzője és szavalója Badics István, elra­gadó szónoki tehetségével sok híveket megin­dított, 's lehet mondanunk, nagy tetszést nyert. — Birálalilag szólva, versei alakja és modorja kissé ószerü vala, 's miután azokat vagy dörgő hexa­meterekben erdei folyamként eláradni, vagy sza­bad jambusokban, változatos rímekben ömlengeni várva vártuk — arról mi ismét nem tehetünk. Ezen százados ünneppel kapcsolatban vala kemenesi egyházmegyei gyűlésünk; — mellyet tisztelt felügyelőnk, kedves Vidosunk, nyitott meg velős tartalmú rövid beszédjével, felidézve e' napnak élvezetteljes óráit, hivatkozván a' nagy­szerű ünnepre, mellynek jelen esperesi gyűlésünk kiegészítő része lön. Elnöki felszólítása folytá­ban, hiányzó társ esperesünk székibe Illés Pál helyettesítetelt felkiáltás által. Tanácskoztunk számosan nyílt ajtóknál — es szép renddel, miként a1 tárgyak komolysága igé­nyelhető; kii Idén k követeket az egyházkerületi gyűlésre megjelenendökel. Tárgyak sokasága nem fáraszlá e1 gyűlést, panaszokkal nem valánk elárasztva — mert hiszen illy kormány mellett, mint megyénknek a' sors jultata, a' jó rendnek, melly malasztját egyes gyülekezetekben is ter­jesztő, meggyökerezni kellett. Hivatalos kormány­széki leveleket kihirdettük, mellyek ugy is már körözve valának, — gyülekezeteink véleményét 's szavazatát a1 fögyülésre beadni megrendelvén; igy kell cselekedni a' tolnai e. megye nevezeles indítványával a1 tisztújítással, melly a' győri ke­rületi gyűlés jegyzökönyvében előfordulván, tár­gy altatott ugyan, azonban megyénkben viszhangra alig találand. A'még egyéb panaszokat elintézen­dő küldöttségeket a1 gyűlés nevezvén ki — jövö évben megtartandó gyűlés helyül högyészi hely­séget tűzte ki, minthogy kemenesi megyénkben még tovább is gyűlési helyváltoztatás divatoz, sőt ezen változtatást, az általunk kifejteit elvek sze­rint egyházker. fögyülésenis pártolni, 's egyh.ke­rületileg elfogadtatni ezen megye forró kívánsága. Az egész ünnepélyt nagyszerű lakoma vége­zé, — 's miképen amaz örök igazságú alapelv a1 szellemi élvezetek után a' test ápolandó — itt is inéltókép foganatba vételeit, világi főnökünk ál­tal, ki többször is tanúsított magyar vendég sze­retetlel, negyven személyre teríttetett asztalt — hasonlóul a gyülekezet vendégei a' paplakban lát­tatlak cl. A' lakomázási derültséget — ö felsége kegyes fejedelmünk élteért, fenséges rokonaiért felajánlott áldomásainkat érintve, — kiki élénk nyájassággal s vidor tréfákkal vegyítve, lefolyó­nak könnyen képzelhetvén — arról elhallgatok, befejezésül említvén meg , hogy azt, Kis János superintendens ö nagysága, Perlaky Dávid, Tös­kés esperesek , Marton György váltó törvény­széki ülnök, Stettner köz- és váltójogi ügyvéd — 's több t. cz. uraságok és közrendű hívek — jelenlétekkel élénkíték. Igy ünnepeltetett meg a' dömölki templom beavatási évszázadja ! mellyhez hasonlót a1 most élők közül aligha érend vala­ki!! Simonyijul. 10-kén 1844. Hrabovszky Lajos. Halálozások. A' nagy-honti ev. egy­házmegye f. hó 11-kén legöregebb tagjának ko­porsója fölött tartá a1 gyászünnepélyt. T. Molito­risz János közép-palojtai lelkész, a' 84 éves aggastyán 's a' 62 éves pap emlékezetét ültük t. Dobryk Károly alsó-príbelyi és t. Gally Jakab szuhányi lelkész urak szónoklata mellett. — A' boldogult Csehországban kezdé lelkészi pályáját, honnét azonban hónába hozván öt vissza vágyai, Selmeczen, Nyíregyházán és Teszéren munkáló­dott rövid időszakokban, részint mint segéd-, ré­szint mint rendes lelkész, mig végre a1 közép­palojtai egyházban vevé állandó lakását, benne haláláig 54 éven át hivataloskodván. Az espe­rességnél több évig a' dékáni tisztet viselé, és egyszersmind három superintendentialis egyházi vizsgálatnál vilte a' jegyzői tollat. — Eröteljesb éveiben mint kellemes, lángnyelvü szónok általá­nosan kedvelletett; egyházának pedig, mellyet oda jöttekor nem csekély rendellenségben talált, rendbeszedése és anyagi javainak gyarapítása ál­tai a1 legőszintébb tiszteletet és hálát érdemelte magának. Fáradozásainak látható emlékei gyanánt állanak a' templom tornya 's a' paplak és iskola kényelmes épületei. — Nyilvános pályája majd­nem folyvásti harcz vala; magányélele pedig kimondhatlanul érzékeny sebekkel keseríteték meg. Szenvedései mellett tán csak a' folyvást de­rült 's kifogyhallan vidorságu kedélye tartotta fel öt, melly még akkor sem távozott töle, midőn végső éveiben leste lassú hanyatlásához szemei­nek örök homálya is járult. Folyó hó 8-kán csak egy éjen át tarlóit betegség után reggeli 8 óra­kor elszenderült. — Üdv neki a' nyugalom és vi­lágosság honában! — — d. O o — Cancrini Pál, alsó-kubini köztiszteletben megőszült lelkész és árvái egyházmegyének es­perese hosszas, majd egy évi gyötrelmes mellvíz­kórság betegségben f. é. május 8-kán közhasznú élte 66, paptisztének pedig 37-dik évében jobb létre szenderült. Porhanyodott tetemei 10-én szá­mos vérei, rokonai, résztvevő tisztitársai 's ba­ráti, szokatlan számmal egybesereglett vesztett lelkipásztorokat nyughelyre szokott szertartásos ünnepélyeséggel letétették. — Szónoklottak fe-

Next

/
Thumbnails
Contents