Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-22 / 25. szám

póriasan társalogni.*) Iskolai órákon kivül néhai elvitte magával sétálni, különösen vasárnapokon, ünnepeken együtt mentek meglátogatni a' tiszlesb családokat. Örült a' nép, hogy egyházi hivatalnoki közt az áldásozó egyetértéi uralkodik. Igy igyekezett a' közérdek mellett buzgó lelkész a'tanítót gyakorlatilag valódi tanítóvá képezni, nem is siker nélkül, mert az iskola' szoros felügyelete alatt számra is tetemesen szaporodott, de legkivált tudományossága 's neveltsége olly szembetűnő volt, hogy a' látogatók' figyelmét ki nem kerülhette; azonban a' tanító, növendékei' szaporodásával növekedett fizetésén kivűl azon hasonlíthatlan jutalmat is elnyerte, mellyet a' méltányolni tudók' dicséretéből származott öröm 's önérzése szokott teremni a' kötelességében hűn fáradozó szorgalmas embernek. Anyagilag is sok jót tett az ügyes tapintató lelkész, tapasztalatlan tanítójával. Látta ugyanis, hogy az előbbeni tanítókat mint pusztíták ki a'dőzsölő barátok, mikor tehát észrevette, hogy a' kártyázás, borivás derekasan űzetik, ollyankor lepte meg a' tanítót valamelly kéréssel, például: hogy segítne valamit leirni, szobáját, nehogy kára következnék, csukja be. Miután az alkalmatlan vendégeket sorra szólítgatta: ,,ha nem találnának-e honn hasznosabb időtöltést az életrövidítő 's kártékony dőzsölésnél'-? illően elejükbe adá, hogy ,,a'tanítás 's nevelés nagy munka, folytonos gondot, előkészületet 's derült elmét kiván; a' tanítónak sok kárt tesznek, ha működésében, különösen napi foglalkozásiban hátráltatják; 's ha az éjjelt csendességben nem töltheti, nappala zavart lesz, indulata rendetlen 's áldástalan , mint jegetszóró setét felhő; becsülete a' szülék's józan gondolkozású emberek előtt elvész, pedig mi az ember becsület nélkül, csak fent járó halott, ő nem érezheti az élet'tiszta gyönyöreit.'' Szégyennel távoztak el a' kisértetek, nem bántá senki sem a' lelkészt, sem a'tanítót. Bizonyosan az alkalmatlankodók magukba szállván, átláták, hogy arczaik nem méltatlanúl piríttattak meg. Méltó volna ezen egyszerű, de még is sok hasznot hajtó gyakorlati képzést használni, annyival is inkább, mivel az egyháznak nem sok költségébe, csupán gondos és figyelmes eljárásba kerülne , 's még is jó gyümölcsöket teremne. Másik gyakorlati tanító-képző, a' tanítói egylet lenne, melly már sokaktól megpendíttetett 's *) Bocsánat! nem mondom ugyan, hogy ezt rosz legyen tudni, de népoktatónál ez koránsem tartozik a' fő dolgok közé. söt sokszor hiúságnak levén forrása, 's a' tanítónak elvonván figyelmét egyszerű de szent föladásától, károssá válhat. Fecskefarkos, pedert bajszú, fodort hajú , levet csapni tudó és az elmét mulatságosan futtató beszédű oktató tetszhetik birtokos és árendás uraiméknak 's asszonyaiméknak, de a' helység' zsenge népe vajmi bután 's bárdolatlanul maradhat ám a' mellett. Sz. itt ott kezd zöldelleni is, mi gyümölcsöt termend, a' későbbi idők megmutatandják. Hogy ez ideig 'az egylethez sok tanítóknak 's másoknak sincs kedvök , két oknak tulajdonítom; egyik a tárgyismeretlenség, másik pénz-alap nem létében költségtőli visszaborzadás. Mind a'két akadályt jelenleg megkisértendem eloszlatni. A' tanítói egyletek' czélja, mint némellyek szeretik gondolni, nem üres társalgás, haszontalan időpazarlás, vagy költség fecsérlés lenne, hanem a' tanítás- 's nevelésbeni haladás, mit a'kor' lelke már ma nemcsak javasol, hanem szorosan sürget s keményen parancsol. A' tanítás- 's nevelésnek , mint más nagyszerű vállalatoknak nagy a1

terhe , mellyet e' darabos pályán , kivált illy alá sülyedtében, egyes erők helyéből ki nem mozdíthatnának, ha egész valójukat áldoznák is rá. Mit nem követett el a' nemes Marczibányi család, 's a'honszertekegyeit éreztető nemes gr.Buttler", 's még is az egészre csak kevés mozdulást tett. Az irói pályán koszorúsaink Edvi Illés Pál, Varga János professor^'s többek, sok munkát fordítottak a' pangásban levő nevelés' fölsegítésére; 's valóban ha meggyújtott szövétnekök' világát a'mély álomban merengők láthatták volna, vagy jelenleg is láthatnák , képző-intézetek'nem létében is virágzásnak indulnának az iskolák; de nem lehet a'koszorús irók' buzgalmának közhatása, mert ezt a' restek félre magyarázzák. Az álomban merengő , midőn serkentetik, hogy, virrad, haladjunk!" felemeli ugyan szempilláit, de midőn látja, hogy csak a' mécs pislog, világát megvetve, ismét álomnak hajtja fejét. A' szorgalmas munkások a' mécs' világa mellett fölöltöznek, munkaszereiket megragadják 's még a' hajnal' gyönge fényénél elindulnak 's haszonnal munkálódnak, megtartják az elvet : „ki korán felkel, aranyat lel." Hál kik a' fényes nap' feljötte után kapkodnak széllyel? Ok, kegyes olvasók! már nem találnak munkát a' gazda' kertjében és szőllejében, mert az igyekezők nagy számmal menvén 's korán indulván, helyöket elfoglalták. Igy járnak szunnyadozó pályatársaim, kik sem a' kor'mozgalmira, sem a' hangos „virrad! haladjunk''-ra nem ébredezve, álomba szenderegnek. Ha egyletbe állnának, mindjárt több ösztönt és kedvet nyernének, magánosságban nem csuda , ha nem látnak, nem hallanak 's a' nem látott hallottakról képzetök sincs. Sok tanító hasonló a' rosz szolgához, kinek ha bajtársa jót tanácsol is, elutasítja, csak ura' parancsára figyel. Látják az egyházak' összes kormányzói, hogy míg egyedül csak a' tanítókra lesz bizva a' tanítás 's nevelés' nagy munkája, nem megy különben, mint a' sok cselédre bízott gazdálkodás. El kell ismerni, hogy a' tanítók közt vannak vas szorgalmúak, kik csekély dijazás mellett is, mint urokhoz hív szolgák, a' többeknek is szeretnének példát mutatni, de munkálatuk csak hatáskörükben ér valamit, 's midőn látják, hogy 25*