Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-22 / 25. szám

póriasan társalogni.*) Iskolai órákon kivül néhai elvitte magával sétálni, különösen vasárnapokon, ünnepeken együtt mentek meglátogatni a' tiszlesb családokat. Örült a' nép, hogy egyházi hivatal­noki közt az áldásozó egyetértéi uralkodik. Igy igyekezett a' közérdek mellett buzgó lelkész a'ta­nítót gyakorlatilag valódi tanítóvá képezni, nem is siker nélkül, mert az iskola' szoros felügyelete alatt számra is tetemesen szaporodott, de legki­vált tudományossága 's neveltsége olly szembetűnő volt, hogy a' látogatók' figyelmét ki nem kerül­hette; azonban a' tanító, növendékei' szaporodá­sával növekedett fizetésén kivűl azon hasonlíthat­lan jutalmat is elnyerte, mellyet a' méltányolni tu­dók' dicséretéből származott öröm 's önérzése szo­kott teremni a' kötelességében hűn fáradozó szor­galmas embernek. Anyagilag is sok jót tett az ügyes tapintató lelkész, tapasztalatlan tanítójával. Látta ugyanis, hogy az előbbeni tanítókat mint pusztíták ki a'dő­zsölő barátok, mikor tehát észrevette, hogy a' kártyázás, borivás derekasan űzetik, ollyankor lepte meg a' tanítót valamelly kéréssel, például: hogy segítne valamit leirni, szobáját, nehogy kára következnék, csukja be. Miután az alkalmatlan vendégeket sorra szólítgatta: ,,ha nem találnának-e honn hasznosabb időtöltést az életrövidítő 's kár­tékony dőzsölésnél'-? illően elejükbe adá, hogy ,,a'tanítás 's nevelés nagy munka, folytonos gon­dot, előkészületet 's derült elmét kiván; a' tanító­nak sok kárt tesznek, ha működésében, különö­sen napi foglalkozásiban hátráltatják; 's ha az éj­jelt csendességben nem töltheti, nappala zavart lesz, indulata rendetlen 's áldástalan , mint jeget­szóró setét felhő; becsülete a' szülék's józan gon­dolkozású emberek előtt elvész, pedig mi az ember becsület nélkül, csak fent járó halott, ő nem érez­heti az élet'tiszta gyönyöreit.'' Szégyennel távoz­tak el a' kisértetek, nem bántá senki sem a' lel­készt, sem a'tanítót. Bizonyosan az alkalmatlan­kodók magukba szállván, átláták, hogy arczaik nem méltatlanúl piríttattak meg. Méltó volna ezen egy­szerű, de még is sok hasznot hajtó gyakorlati kép­zést használni, annyival is inkább, mivel az egy­háznak nem sok költségébe, csupán gondos és fi­gyelmes eljárásba kerülne , 's még is jó gyümöl­csöket teremne. Másik gyakorlati tanító-képző, a' tanítói egy­let lenne, melly már sokaktól megpendíttetett 's *) Bocsánat! nem mondom ugyan, hogy ezt rosz legyen tudni, de népoktatónál ez koránsem tar­tozik a' fő dolgok közé. söt sokszor hiúságnak levén forrása, 's a' tanítónak elvonván figyelmét egyszerű de szent föladásától, károssá válhat. Fecskefarkos, pedert bajszú, fodort hajú , levet csapni tudó és az elmét mulatságosan futtató be­szédű oktató tetszhetik birtokos és árendás urai­méknak 's asszonyaiméknak, de a' helység' zsenge népe vajmi bután 's bárdolatlanul maradhat ám a' mellett. Sz. itt ott kezd zöldelleni is, mi gyümölcsöt termend, a' későbbi idők megmutatandják. Hogy ez ideig 'az egylethez sok tanítóknak 's másoknak sincs kedvök , két oknak tulajdoní­tom; egyik a tárgyismeretlenség, másik pénz-alap nem létében költségtőli visszaborzadás. Mind a'két akadályt jelenleg megkisértendem eloszlatni. A' tanítói egyletek' czélja, mint némellyek szeretik gondolni, nem üres társalgás, haszonta­lan időpazarlás, vagy költség fecsérlés lenne, ha­nem a' tanítás- 's nevelésbeni haladás, mit a'kor' lelke már ma nemcsak javasol, hanem szorosan sürget s keményen parancsol. A' tanítás- 's ne­velésnek , mint más nagyszerű vállalatoknak nagy a1 terhe , mellyet e' darabos pályán , kivált illy alá sülyedtében, egyes erők helyéből ki nem moz­díthatnának, ha egész valójukat áldoznák is rá. Mit nem követett el a' nemes Marczibányi család, 's a'honszertekegyeit éreztető nemes gr.Buttler", 's még is az egészre csak kevés mozdulást tett. Az irói pályán koszorúsaink Edvi Illés Pál, Varga János professor^'s többek, sok munkát fordítottak a' pangásban levő nevelés' fölsegítésére; 's valóban ha meggyújtott szövétnekök' világát a'mély álom­ban merengők láthatták volna, vagy jelenleg is láthatnák , képző-intézetek'nem létében is virág­zásnak indulnának az iskolák; de nem lehet a'ko­szorús irók' buzgalmának közhatása, mert ezt a' restek félre magyarázzák. Az álomban merengő , midőn serkentetik, hogy, virrad, haladjunk!" felemeli ugyan szempilláit, de midőn látja, hogy csak a' mécs pislog, világát megvetve, ismét álom­nak hajtja fejét. A' szorgalmas munkások a' mécs' világa mellett fölöltöznek, munkaszereiket meg­ragadják 's még a' hajnal' gyönge fényénél elin­dulnak 's haszonnal munkálódnak, megtartják az elvet : „ki korán felkel, aranyat lel." Hál kik a' fényes nap' feljötte után kapkodnak széllyel? Ok, kegyes olvasók! már nem találnak munkát a' gazda' kertjében és szőllejében, mert az igyeke­zők nagy számmal menvén 's korán indulván, he­lyöket elfoglalták. Igy járnak szunnyadozó pálya­társaim, kik sem a' kor'mozgalmira, sem a' han­gos „virrad! haladjunk''-ra nem ébredezve, álomba szenderegnek. Ha egyletbe állnának, mindjárt több ösztönt és kedvet nyernének, magánosságban nem csuda , ha nem látnak, nem hallanak 's a' nem látott hallottakról képzetök sincs. Sok tanító hasonló a' rosz szolgához, kinek ha bajtársa jót tanácsol is, elutasítja, csak ura' parancsára figyel. Látják az egyházak' összes kor­mányzói, hogy míg egyedül csak a' tanítókra lesz bizva a' tanítás 's nevelés' nagy munkája, nem megy különben, mint a' sok cselédre bízott gaz­dálkodás. El kell ismerni, hogy a' tanítók közt vannak vas szorgalmúak, kik csekély dijazás mel­lett is, mint urokhoz hív szolgák, a' többeknek is szeretnének példát mutatni, de munkálatuk csak hatáskörükben ér valamit, 's midőn látják, hogy 25*

Next

/
Thumbnails
Contents