Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-22 / 25. szám

igyekezetük nem méltányoltatik 's csak egykedvüleg vétetik, utóbb csüggedni 's lustulni kezdenek. Hogy tehát egyik tanító másikra nézve ösztönt nyerjen; 's a1

megpendített tanítói-egyletek élő, zöldellő, virágzó, sőt gyümölcsöző fákká növekedjenek, az egyháza^' összes kormányzóinak kellene felszólítani, sürgetni, sőt kényszeritni is a' vonakodó tanítókat összetartásra 's cgyüttmunkálásra, még pedig nem idővel, hanem mindjárt 's még ez évben; mert drága az idő, mellynek hasztalan pazarlása bűn, ollyan bűn , mit a' késő nemzedék azokon vagy utódjaikon bőszült meg, kik az elhanyagolás1

okai voltanak. Összes munkára egyletbe kell a' tanítókat parancsolni, hogy a' ki tud, tanítsa a' többit, a' kiben nincs ösztön, nyerjen a'jobbaktól; ott ismerje el a' magárul gondatlanul sokat tartó, hogy ő az ismeretek" országában hontalan, még nem nyert polgárisodást, pedig ezen ország' javaival már gyermekkorától tángálja életét. Hálátlan tag az ollyan, ki a' társaság'javaivaliélést mintegy követeli, virágoztatására azonban munkás kezet nem nyújt. Nézzünk magunk körül honunkban, eszmélkedjünk: nem társulatok' 's egyletek' gyümölcse-e a' honinyelv' kimüvelődése 's csinosodása, annyi jótékony intézetek'létrehozása 's fenállása, sok üdvös eszmék' születése 's megérlelése? Valóban az összesített erő mindenütt csak sikert szűl. Miért ne munkálódnánk tehát azon, hogy czélszerü intézkedés mellett a' tanítók is mutatnák be a' világnak, hogy mint az erőtlen hangyák, közremunkálással, magokhoz képest dombokat emelnek, ők is egyletben segíthetnek, más közremunkálókkal kezet fogva, az iskolák' szellemi emelésén. Hogy iskoláink emelkedjenek, valóban sokat fognak tenni a' tanítói egyletek; mert az egyletek' összes tagjai közt lesznek, kik a' tanítás-nevelést már eddig is elméletileg, sok részben gyakorlatilag is értik , 's összesereglés' alkalmával fejtegetvén a' figyelmet érdemlő 's körükbe tartozó tárgyakat, a' még magát sem ismerő tanítót eszmélkedésre ébresztik, 's megismerkedtetik a'könyvekkel, mellyekből magára 's czéljára annyit olvashat, hogy ha azokat gyakorlatilag alkalmazza, m'agára 's iskolájára illeszti, nem lesz erkölcstelen hanyag tanító, kivált ha az egylet még figyelemmel is kiséri tagjai társalgását 's időnkénti működését. Ez összes egyleti munkálat nélkül bármennyi üd#) Reméljük erkölcsi kényszert kíván értetni értekező ur , mert a' physicailag kényszerített oktatók bot tal hajszolt robotosok lepndnének, millyenek bár távol maradjanak a' szabad és díszes tanító-egyletektől , mint tehetlen herék a' dolgozó méhek' útjából. Egyébiránt meggondolást érdemel még azon sajnos körülmény is , hogy némellyek annyira elnyomasztvák a' szegénylét' gondjaitól, vagy pedig szellemileg olly fejletlenek, hogy legjobb akarat mellett is alig vehetnének munkás részt az egyletben. S z. vös intézetek 's kegyes alapítványok tétetnek is a' tanítás' és nevelés' ügyében, nem lesz sikere; mert az ügy' legutolsó végrehajtói a' tanítók levén, ha a'végrehajtó avatatlan lesz, végrehajtása sem lehet sükerteljes. Az iskolai könyvek számtalanok, de haszonvehetők csak igen kevesek; mert tudós nyelven készülvén, a' gyermek csak szájába rágva 's más szavakkal és kitételekkel értheti meg. Nem jobb volna-e a' gyermek kezébe adandó könyveket úgy szerkezteni, hogy gyermekkorában is megértse, azonban tudományának érettebb éveiben is hasznát vehesse? Megkell vallani, hogy sok könyvre ezt mondja az értelmesebb olvasó: „hogy ez nem gyermeknek való." De ki ismerheti jobban az iskolai növendékek' hajlamait, koron- 's lép— csőnkénti fejlődésit, minta' figyelmes tanító, következőleg ő készíthetne gyermeki értelemhez illesztett könyvet, mit társaival az egyletben körültekintvén, iskolai tanításokon kipróbálgatván, alkalmas kézikönyvet nyernének a'gyermekek. Ezen működésből nem lennének a' lelkészek kizárva, mert a' társulatok' fejei lelkészek lévén, irányt ezek adnának a' társulatoknak. Azonban gyűlésről hazamenvén a'tanító, a' czélba vett tárgy' mikénti feldolgozásában kit kérhetne fel bizodalmasban oktató- 's birálóúl, mint egyházi főnökét, a' lelkészt? Nem kell félni a' tanítói egylettől sem czélzaíára, sem költségeire nézve; mert czélzata nemes és közérdekű 's költsége nem nyomasztó a' szerint, mint a' tanító egyleteket rendezni óhajtanám. Nem osztozom véleményben azokkal, kik azt sürgetik, hogy az egész egyházmegye' tanítói öszszesen minden alkalommal összeseregeijenek; mert néhol a' nagy távolság 's kevés pénzerő miatt egy évben legfeljebb is csak kétszer gyülekezhetnének össze, akkor sem mindnyájan, 's az egylet könnyen feloszolhatnék, mint a1

gömöri tanítóké.*) Nézetem szerint czélszerübb lenne minden egyházmegye' tanítóit három vagy négy kis társulatba, értekező, olvasó körbe vonni; igy közelébb esvén egymáshoz, mind a' gyülésrei utazás, mindaz olvasás 's eszmecserélés könnyebben eshetnék meg; azonban a' többi társulatok — tanítói körök — időnként tudósíttatván egyik vagy másik, szinte azon megyebeli társulat'tanácskozási eredményéről, az apró társulatok egy nagyobb egész egyletet képeznének. Főnöke a' részletes társulatoknak azon társulatok' vagy tanítói-körök" körlelkésze lenne, ki minden évnegyed'végeztével meglátogatván az iskolákat, látogatása után gyűlést hirdetne, hol észrevételeit nyilvánítván, tanácskozás alá bocsátná. A' gyűlés' munkálatát ekkor a' jegyző, kit a' közbizodalom választand, fogalmazván, miután az egylet'jegyzőkönyvébe iktatta, a'több társulatok-