Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-22 / 25. szám

nitónak, mind a' sikert óhajtó közönségnek olly hasznot tenne, mellyért később a' tanító' és közönség' háláját hordaná minden léptein. Tanító-képző tehát az egyház' lelkésze lenne. Nem valami uj találmány szerint, felhősdien 's tüzzel-rassal, hanem azon módszerint, mint gondos, előrevigyázó kormányzó szokott tenni, ügyes tapintattal. Értekezésem'czélja nem sértegetés, vagy ármánykodás, hanem szerény tanácslat. Hogy kisebb mond valami hasznosnak látszót, az talán nem sértés? Gátó' erkölcsi aranymondási közt olvasám: „Szolgádtól is örömmel vedd, hami jót tanácsol; senkinek értelmét nem kell megvetni, ha hasznos." E' czélra, mit gyakorlatban láttam 's tapasztaltam, csak azt akarom röviden elmondani. Egy derék, köztiszteletű's közérdek mellett buzgó lelkész, miután látta, hogy a' magára hagyatott, vagy inkább ügyetlen 's hanyag tanítókra bízott iskola egészen a' veszedelem' szélére jutott; 's a' különben az előtt becsületes egyének némellykor kellemetlenül, kényszerítve 's minden haszon nélkül váltak meg iskoláiktól, új tanító' beléptekor igy kezdte el a' gyakorlati tanítóképzést. Mindjárt a' tanító' megérkezte után egyházi gyűlést hirdetett 's a' tanítót bemutatta az egyházi tanácsnak. Eleibe adta az új tanítónak, miszerint ha ö a' fizetést pontosan kívánja, az egyház is sikerét óhajtja a' tanítás-'s nevelésnek, melly czél' könnyebbeni elérhetése végett az egyház iskolaikönyvtárt nyit meg néhány legszükségesebb könyvekkel, mellyek'számát évenként nevelni kívánja; figyelmeztetett a' tanító, hogy igyekezzék magát a' tnaításra mind inkább alkalmassá tenni, 's hogy minden hétfőn, múlt héti iskolai foglalkozásáról tőle számot kérnek, a'midőn az akadályokat följelentheti, 's lehető módon az egyházi tanács a1 bajokat orvoslandja. A' derék lelkész választott maga emllé az egyházi tanácsból két alkalmas egyént „iskolai felügyelő" czímmel, kikkel minden hétfőn meglátogatá az iskolát pontosan 's hivatalosan, de nem executor módjára, időközben pedig több izben, a' tanítót értelmes tanításra is akarván szoktatni, a' gyermekeket kérdezgeté, 's mit a' gyermeknemtudott megfejteni, magyarázgatá. Illyenkor igy szólt a' gyermekhez: „te fiam, nem voltál itt a' magyarázaton, vagy nem figyelmeztél, hallgassatok ide mindnyájan, nézzetek homlokomra, mert még többen is lehetnek köztetek, kik ezt a" tárgyat nem fogták föl, megfejtem a' dolgot körülményesen" 'stb. Mikor a' tanítóval csak négy szem közt voltak, nagyon ajánlá, hogy készületlen soha ne menjen iskolába, rendelje el a' tanítási órákat, a' könyvnélkülözni feladandó leczkét előre világosan megmagyarázza; attól különösen őrizkedjék, hogy tanitványival azt kívánja könyvnélkülöztetni, mit maga sem tud, mert a' tanítónak ollyan készen kell lennie iskolájában, imnt a' lelkésznek a' templomban. Hogy pedig a' tanítót erre is rá szoktassa, azon órákon, midőn előre magyarázott, többször jelen volt. Figyelmeztette a' tanítót arra is, hogy tisztelete növekszik tanítványi előtt az által is, ha azt, mit velük olvastat, előre megtanulja; a' tanítvány, ha eszmélődik, csudálni fogja, hogy mit o könyvből is alig olvas, azt tanítója fejből is tudja. Mikor a' gyermekek iskolába gyülekeztek, némellykor, kivált reggel tiszta idővel, által sétált a' lelkész az iskolába; illyenkor holmi apróságokkal mulattatá a'növendékeket; például: „te Márika! vagy N. N.! a' mint látom szomorú vagy, bizonyosan te nem akartál iskolába jönni, vagy honn valamiért megfenyítettek.4

' Illyenkor a' másik rá vallott, hogy úgy történt; a' midőn aztán a'jeles lelkész megfeddé a' növendéket, 's egyszerű elbeszélésben előadá egyszersmind az iskola-elhanyagolás'káros következményit. Ha valamelly gyermek vidámon lépett az iskolába, igy szóla hozzá: ,,te Pista, vagy N.N.! a' mint látom igen vidor vagy, bizonyosan azért olly derült ábrázatod, mivel még honn elkészültél a' feladott leczkére; ha most több érkezésem volna, mindjárt el is mondatnám veled. Majd valamellyik nap bejövök 's elkérdem tőled a' leczkét, 's ha akkor is készen leszel, nagyon megdicsérlek." Lehet gondolni, a' gyermekek' illy meglepetése, megdorgálása vagy megdicsérése, mennyi ösztönt 's tartakozást gerjeszte bennök. Hát a* tanító nem igyekezelt-e, hogy lelkészét az iskolábani megjelenésben megelőzze. A' tanító néha boszankodott, hogy kedvére faluról falura nem futkározhatott, miként azt a' szomszéd tanítóktól látta. Néha szerencsét próbált tiszttársait meglátogatni, de mindannyiszor rendetlenséget tapasztalt haza jöttével, és szégyenlette, ha néha az iskola' udvarán futkározó 's lármás csoportokat honn nem léiében a' gondos lelkész rendre igazította. Ezek mellett, hogy az olvasást is megkedveltesse vele, színmüveket, jeles könyveket vagy hírlapot adottáital *), mellyekből aztán kérdezősködék. Ha nem tudott belőle a' tanító semmit — mivel nem olvasta át — serkentette az olvasásra, elébe adván, miszerint az által nyelve, erkölcse, emberekkeli bánása csinosbul, ismerete tetemesen növekedik 's az úribb társalgásban is több élvezetet tapasztaland, ha némellykor a' közeszmék' fejtegetésében is szót emelhet, és nem lesz kénytelen csak *) Nem színmű vagy hírlap való gyermeknek, hanem együgyű, mulatságos, ész- és erkölcs-fejlesztő elbeszélések , mellyeknek tartalma vagy a' szenttörténetből, vagy a' haza1

földiratából és történetiből , vagy egyes jó, ügyes és kitűnő férfiak', asszonyok' 's gyermekek' életleírásából, vagya' természetleirásból, vagy utazási rajzokból lehet véve, vagy szivképzö ártatlan gyermeki beszélgetésekből állhat. Azért jó lesz a' tanítónak is leginkább illyenekkel töltekeznie, hogy legyen mit beszélnie a' tanítványok elölt. S z.