Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-22 / 25. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP lEarmadile évi folyamat. Pesten, 1844. Junius' 22kén. Der YVeinstock bedarf eines Stabes. Ohne Stáb wird die köstliche Frucht nicht gedeihen. So musz sich der Cultus an den Stáb des Unterrichtes lehnen. Mohn. Tartalom. Népiskolai tanítóképzés, képzőintéze;' nemlétében. Szent-Mártoni Dániel. — Egyházi gyűlések: Felső-borsodi gyűlés. — f. borsodi. — Alsó baranyabácsi ref. egyházmegyei gyűlés. * * * — A' k. fejérvári ref. egyházvidék' zsinatja. F. J. — Háromszékről. Erdélyhonból. Négy egyház-közönségek' gyűlése. — Sepsiszentgyörgyön részi. zsinat. Bíró Sándor. — Könyvismertetés és bírálat. (Vége.) TomorySz. Sándor. — Belföldi közlemények. Népiskolai tanítóképzés, képzőintézet' nem létében. E' lapok' 19 's 20-dik számaiban T. I. körülményesen előadván a' gymnasiumi 's reáltanodái tanítók'gyakorlati képzését: egy kis alkalmat nyújt értekezése által, hogy a' népiskolatanítók' gyakorlati képzéséről szóljak valamit. Értekezésem leginkább az új tanítókra vonatkozik, kik a' tanítás 's nevelés' pályáján — ha csak kitűnő szorgalommal nem igyekeztek magokat kiképezni — járatlanok, ugyszinle a' világban vagy társalgásban ismeretlenek. Nem lehet tagadni, hogy főiskoláinkból, kivált segédtanitókúl, az ifjak inkább szükségtől kényszerítve jönnek ki, mint azon hivatal iránti szeretetből, melly által életszükségeiken óhajtanának némileg könnyítni; azt sem lehet tagadni, mivel igen közönséges, hogy, kevés kivétellel, előkészület nélkííl nyúlnak a' legnagyobb 's mesterségesebb munkához: a'tanítás- és neveléshez. No de már ha a' tanító hasznot akar hajtani magának hivatala által: a' közönség szinte igényelheti, hogy tanítójára teendő költsége gyümölcsözzék , mert iskolaház' ékességének minden haszon nélkül csak nem tarthatja a' tanítót? Igen, de hát hogy taníthat sikerrel a' tapasztalatlan tanító, midőn kivált eleinte pénze nincs, min könyveket szerezgessen? később pedig szükségtelen baráti 's látogatói annyira kifogyasztják némeliy jámbor tanítók' erszényét, hogy ruházatjára való is alig marad ? azonban feltéve, hogy van pénze, *) Ezen czikk egy igen hasznos tanács, melly valamint nagyobbadán az életből merült, ugy abban rögtön át is mehet, ha, mint réméljük, lelkészeink tettleg méltányolandják, a' mint hogy némellyek hasonlót eddigelő is tőnek. Sz. némellyik azt sem tudja, micsoda könyvek lennének legczélirányosbak. Ezekhez járul még az is, hogy, mint fentebb említém, legtöbben szükségtől kényszerítve lesznek tanítókká, kik nem az iskola' czélját, hanem a' pénzforrást tartják szemeik előtt, 's lehet, hogy két három évnél nincs is tovább szándékuk iskolai vagy később egyházi szolgálatban maradni, 's azt teszik fel magukban : ,,minek nékem az illynemű könyvek, midőn rnás pályára szándékozom." Igy állván a' dolog, tanítói könyvekről az egyháznak kell gondoskodni, ha tanítójával a' díjt leakarja szolgáltatni. Igen, de nem ér rá olvasgatni, mert a' világnak szabadult ifjút ezernyi kisértetek ostromolják. A' tanító' megérkezte után mindjárt tolakodnak az alkalmatlan barátok; egyik tanítás, másik olvasás közben lepi meg 's kártyázásra, borozásra, vadászatra 's több elfélékre csabíttatik. *) ? S ha a' tolakodók aztán az új tanítóban olly egyénre találtak, ki rajtok nem tud kiadni: az alkalmatlankodás a' végtelenségig tart, melly miatt az iskola tudatlan, rendetlen és erkölcstelen, a' tanító pedig pénze-'s becsületevesztett és rongyos marad. De ki segíthet hát a' bajon? Ha sérelem nélkül elmondhatom, egyedül csak a'lelkész. Igen, az egyház' lelkésze, kinek mint tapasztalt 's nevelt embernek volna legjobb módja a' legszebb 's Iegillőbb úton és módon , mind a' tapasztalatlan tanítót , mind a' szép reményű iskolát a' fentebb leirt szerencsétlenségtől megóvni, s a' midőn ez által egy részről a' gondosan őrködő lelkész érdemkoszorúját egy nefelejcscsel díszít— né, más részről mind a' haszonért fáradozó ta-E' neme a' romlottságnak bármelly rendnél is szomorú, de az annyi 's olly lélekbe járó föladásra hivatott oktatói rendnél valóban legszomorúbb! Méltán borzadunk, ha családalya, azon pénzt, azon időt, azon figyelmet, azon erőt és észt elkártyázza, eliszsza 's elheveri, mellyeket ártatlan 's gyámolatlan gyermekinek nevelésére kellene fordítnia: de ugyan az istenért, van eléggé bélyegző szavunk, melly kifejezze olly tanitó-nevelő fölötti iszonyatunkat, kinek feslettségét évről évre száz meg száz neveletlen gyermek sínli — egy vagy két életnyomon keresztül? Sz.