Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-15 / 24. szám

uraira! midőn olly derék férfiú'megválasztása ellen , mint Cs. K. úr, mindent elkövettetek, nem tudom, mi volt czélotok, egy kis hierarchiai kör' alakítása-e, vagy pedig egy fejeteken gázolandó küriarchia' fölmagasztalása ? Isten bocsássa bűnötöket, mert bizony nem tudtátok , hogy mitjcselekesztek! azonban a'korteskedő kör, uraim! bukott, 's tanácsnoknak fejér megye' főügyvéde, udvardi Cserna Károly ur választatott el, kitűnő szótöbbséggel. Kisgyülésünkön három candidatus is vizsgáltatott meg, az első kibocsátási vizsgálatot adván, jeles készültséget tanúsított; a' másik kettő a' kebelezési vizsgálaton , csak ugy eselt át. Vizsgálati törvényeink elégszigorúak, de mi haszna, ha alkalmazásuk nagyon is gyenge. Ha már a' bekeblezésnél is engedékenyek vagytok uraim, a' többi vizsgálatnál már kénytelenségből is lágyaknak kell lennetek. De ugy-e bizony, magyarok vagyunk mi, hadd heverjenek hát törvényeink alkalmazás nélkül papiroson! Egy lelkész úr is idézve volt gyűlésünkre, mert egy paptársa felett tartott szónoklatában egy kissé túlságoskodott. Az elhunyt' érdemeinek számlálásában ugyanis annyira elmerült, hogy holmi szónokszékbe épen nem illő dolgokat is beszélt, nevezetesen , érdemül tulajdonitá az elhunytnak azt is, hogy jó tarokkista volt, 's játszó barátitól is, siralmas hangon a' kártyások' nyelvén elbucsuztatá. Ez átalános botrányt okozott, 's e' gyűlésen ezért elnökileg keményen megdorgáltaték. - Jeles esperesünk' nevét K. K. közlésében roszul irá. vagy tán a' betűszedő téveszté el , mert az Balt Mihály. Mező föl d i. Pá|»ai körlevél. (Vege.) Non defuere interim novi ex Jansenii schola SecUrii, qui hanc Ecclesiae Sedisque Apostolicae prudentissimam oeconomiam mutuato a Luteranis Calviniauisque stilo reprehendere non sunt veriti, quasi Scripturarum lectio unicuique fidelium generi omni tempore, atque ubique locorum utilis et necessaria esset, atque ideo nemini posset auctoritate ulla interdici. Hanc verő Jansenianorum audaciam graviori censura reprehensam habemus in sollemnibus judiciis, quae toto plaudente Catholico Orbe contra illorum doctrinas tulerunt bini rec. mem. Summi Pontifices, nimirum Clemens XI in Constitutione U/iigenilus anni 1713 O, et Pius VI in Constit Auclorem pidei anni 1794- 2) Ita igilur antequam instituerentur Societates Biblicae, jamdudum in commemoratis F.cclesiae Decretis fideles praemuniti fuerant adversus haereticorum fraudem in specioso illo divinas Litleras ad communem usum diffundendi studio latentem- Pius autem VII glor. rec-Praecessor Noster, qui Societates ipsas suo tempore ortas magnis invalescere auctibus comperit, haudsane abstinuit opponere se illarum conatibus tum per Apostolicos suos Nuntios, tum per Epistolas et per Decreta a diversis Cardinalium s.R.R. Congregationibus edita 3) 1) In proscriptione Propositionum Quesnelli a num. 79 ad 85. 2) In damnatione Proposit Pseudo-Synodi Pistoriensis num. 67. 3) Inprions per Kpistolam Congregationis Propagandae Fidei ad Vicarios Aposfolicos Persiae, Arraeniae, aliarumque tum suis duabus Pontificiis Litterís quas ad Gnesnensem 4), atque ad Mohiloviensem 5) Archiepiscopos dedit. Subinde Leo XII fel. mem. Decessor noster ipsa illa Biblicorum Sociorum molimina persecutus est in Eacyclicis Litterís ad omnes Catholici Orbis Antistites datis die 5 Maii an. 1824, idque ipsum denuo fecit novissimus fel. item record. Praecessor noster Pius VIII in Encyclica Epistola edita die 24 Maii an. 1829- Nos tandem, qui meritis longe imparibus in hujus locum successimus haud sanepraetermisimus eumdem in finem Apostolicam sollicitudinem nostram impendere; atque inter alia curavimus, ut sancitae olim de vulgaribus Scripturarum translationibus regulae in fidelium memóriám revocarentur. 6) Est autem cur Yobis summoperegratulemur, Venerabiles Fratres , quod excitati pietate prudentiaque vestra, et supradictis Decessorum nostrorum Litteris confirmati haudquaquam neglexistis commonere ubi opus fűit Catholicas oves , ut ab insidiis tcaverent, quae sibi a Biblicis Sociisstruebantur. Ex hisce autem Episcoporum studiis cum Supremae hujus Petri Sedis sollicitudine conspirantibus benedicente Domino factum est, ut incauti quidam Catholici homines , qui Biblicis Societatibus imprudenler favebant , perspecta subinde fraude, ab eisdem recesserint, et reliquus fidelium populus immúnis ferme a contagione permanserit, quae inde i 11 i imminebat. Ea interim spe tenebantur Sectarii biblici, ut magnam consequuturoslaudem non ambigerentexinfidelibus ad Chrisliani nominis professionem utcumque inducendis per lectionem sacrorum Codicum vulgari ipsorum lingua editorum, quosingenti pláne exemplarium copia missionariis, seu excursoribus a se destinatis, per illorum regiones distribui, ac vei nolentibus obtrudi curabant Sed hominibus Christianum nomen praeter regulás a Christo ipso institutas propagare conantibus nihil pene ex sententia contigit. nisi quod potuere interdum nova creare impedimenta Catholicis Sacerdotibus , qui ad gentes ipsas ex Sanctae hujus Sedis missione, pergentes nullis parcebant laboribus, ut praedicatione verhi Dei, Sacramentorumque administratione novos Ecclesiae filios parerent, parati etiam pro illorum salute atque in testimonium Fidei sanguinem suum inier exquisita quaeque tormenta profundere. Jam vero inter Sectarios illos sua itaexpectatione frustratos , et perdolenti recogitantes animo ingentem pecuniae vim hactenus erogatam suis Bibliis edendis nulloque fructu divulgatis, inventi nuper aliqui sunt, qui machinationes suas novo quodam ordine disposuerunt ad Italorum potissimum, nostraeque ipsius Urbis civium animos prima veluti aggressione appetendos. Scilicet ex acceptis modo nuntiis documentisque compertum habemus, plures homines diversaruin sectarum Neo-Eboraci in America proximo anno convenisse, pridieque Idus Junias inivisse novam Societatem FoeAerit Christiani nomine nuncupatam , et aliis porro atque aliis ex omni gente sodalibus. seu constitutis in ejusdem auxilium Sodalitiis amplificandam , quorum commune cum ipsis consilium sit. ut religiosam libertatem , seu potius vesanum indilferentiae super religione studium Romanis Italisque ceteris infundant. Fatentur enim vero a plurimis retro saeculistantum ubique ponderis habuisse Romanae Italaeque gentis inslituta, ut nilmagnum in Orbe processerit, quin fa-Orientis Regionum dafum 3 Augnsíi 1816 et per DecreOim de omníbns hujusmodi versionibus edilum a Cong. Ir^döcis 23 Junii 1817. t) Die t Junii 1816. 5) Die \ Septembris 1816. 6) In Monito adjecto ad Decretum Congrcpationis ITKÍÍCÍS ? Januarii 1836.