Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-01 / 22. szám

van még ?

s a' mi fődolog, a' nemesb lelkület, t. i. nemcsak ama' természeti 's ösztönszerűleg működő, hanem melly elvvé 's meggyőződéssé képeztetett. „Vannak úgymond, illyeneink most is." Van, de tiz közül egy, kettő, tehát mint kivétel, nem pedig mint regula, 's ha több van, mit én szívesen óhajtók, mind olly férfiú, ki hosszú évek és saját fáradsága után, sőt nem csekély küzdés és áldozatok mellett vált azzá, mivé hivatalának mindjárt első évére neveltethetett volna a' seminárban; és kicsoda merné állítani, hogy ezen kitünőbbek is a' seminár állal még jelesebbekké nem tétetnek vala. „Aztán, jót állhat-e a' seminarium , hogy valódi mestereket és félangyalokat nevelend, 's nem fogja-e a' közélet' mostoha climája elhervasztani, vagy korcsosítani a' nemesb növényt?4

' Minden növendékeért 's minden időkre, igaz, hogy valamint egy intézet, úgy a1

seminár sem állhat jót: de biztos tanúbizonyságot adhatand mindegyiknek képessége- 's jelleméről; sokakat, kik különben a' tanítói hivatalba becsempésztettek volna, mint arra nem valókat, egyenesen elmozdítand, sokakért pedig , mennyire lélektani alapoknál fogva lehel, jót is álland. ,,De lehet-e majd a' községeket kényszeríteni, hogy tanítóikul csak seminaristákat válasszanak?" Ha néhány év' multával látni fogják a' községek a' seminaristák és nem-seminaristák közti különbséget, önként a'jobb után indulandnak; aztán a' ker. gyűlés is rendelkezhetik törvény által, hogy valamint most papnak nem választathatik akárminemű iskolai vagy útszai rhetor, kiszolgált ispán,* tunya mesterember, vagy hazatért katona, úgy mesternek se válaszlathassék készületlen. ,,Hátha a' seminariumnak nem is leend elegendő növendéke, pedig a' seminár évenként temérdek költségbe ke rülend: vagy ismét ellenkezőleg , ha igen is sok candidatus találand lenni V(

Eleintén hihető , nem lesz növendék-abundantia; de az elővitt élet, a" jó példák, a' javítóit állás, méltánylás és közbecsültelés, többeket fognak majd e' hivatalra és az intézetbe édesgetni; fölöslegestől pedig alig lehet tartani. Most Fényes szerint 1000 elemi tanító van ág. evang. 's mintegy 20 csak elkel esztendőnként, és házi nevelőnek kétszer annyit is elvisznek szivesen; hát ha, mi valószínű, a' reáliskolák' száma is szaporodandik! ,,No de talán mind ezen követelt képességekhez olcsóbb úton is juthatna az egyház; minek mindjárt különös intézet, melly tán 50,000 's nagyobb tőkét kiván; egy vagy máslyceum- vagy gymnasiumnál, hol úgy is tanítatik a' paedagogika 's alumneum is van, csak még egy tanítóval több, 's meg lesz, a' mit óhajtunk." Ez, ügy hiszem, minden elfogulatlan' szemében a'leggyengébb argumentum , bár sokaknál eldöntőnek 's legpopularisabbnak fog látszani,, Hát azon gymnasiumok 'slyceumok, mellyeknek úgy is több a' dolguk, mint erejük, ezt is győzzék ? Hisz a' mi nevelési 's iskolai íőbajunk ugy is az, hogy mindenben mindenek akarunk lenni 's hogy speciális intézeteink nincsenek. Aztán a' Iheoriai methodika még nem egyedüli fő dolog. Alapos egyházi zenészei, kis rajzolás, gazdálkodás 's tanítási gyakorlások melletti íanulás az oktatók'szeme alatt, legalább is három nyelvbeni jártasság és folytonos gond a'szerény, tiszta, resignativus lelkület' kifejtésére, bizony sokkal terjedelmesbek és fontosbak, sem hogy mellékesen kezeltethetnének. Az átalános encyclopaedisticus és aphoristicus képzés e' részben is mindig felületes 's kártékony maradand. Mi a' seminariumot többé önámítás 's önpirulás nélkül nem mellőzhetjük. Néptanítónak képeztetni, ez különös, pedig nagy megye, különös, pedig szép pálya. Ehez különös hajlam, passió, de müveltetésis szükséges. Itt palliativumok és surrogatumok czélra nem vezetnek és sem hasznunkra, sem díszünkre nem szolgálnak. „Ugy de honnan vegyük hát a'tömérdek költséget?'4

Franké hét tallérral kezdé a' hallei árvaházat, melly most százezreket ér. Aztán nem is olly roppant a' költség, hogy 3—4 superintendentia's 800,000 lélek meg ne bírhatná, pedig nyomatás nélkül. Csak távolítsuk el az elfogultságot 's indolentiát. Engem , megvallom, nem annyira aggaszt az anyagi, mint a'szellemi, most mindjárt kiállítandó töke. Egy, talpraesett, ügyes, energicus igazgató vagy directortól függ az egész. Mens agitat molem ! Találunk-e illyet improvisálva ? Idegent hozatni nem lehet, mert az, ha mester is, viszonyainkra nézve tanítvány volna. Candidatusaink közül nem tudom , ki készült volna kizárólag e' pályára. Ha még nem késő, a' teendők közt elsőnek vélném , felszólítani 's bírálva megválasztania' némethonba menendő jelöltek közül kettőt, kik közköltségen a' dresdai, vagy berlini, vagy weiszenfelsi seminariumba való menendésre ajánlkoznának 's egyik az igazgató-tanítói, másika' köztanítói's zenészeti szakra ott legalábbis másfél évig készülnének , megvizsgáltatásuk után pedig bizonyítványokkal ellátva 's némeliy főbb seminárt még útjokban meglátogatva, szerencsésen visszakerülvén, azonnal szép hivatalukba iktattatnának, f. i. az azalatt már elkészült intézetbe, Nyíregyházán. — Sajnálva bár, de legalább parenthetice meg kell itt említenem, hogy ezen legczélszerííbb , legméltóbb helytől sokan annyira idegenkednek , pedig bizony méltatlanul. A' szépen felvirágzó, szabad városnak nemes ajánlatai, az evang. lakosságnak túlnyomó száma, a' két, sőt három divatozó nyelv, az ezrekre menő elemi-iskolai ifjúság, mellyhez 3—4 segédtanító most is szükséges, hol tehátanynyi az anyag praxisra, hol az élelem olly olcsó, hol a' közlekedés most is élénk 's nem sokára vasút, vagy csatorna által még élénkebb lesz, ugyan mellyik hely, melly nem volna épen az ország'határán, kínálkozik kedvezőbben egy alakulandó evang. seminariumnak? Hagyjunk fel az aprólékos magányérdekekkel feleim, a' közügynek átellenében, 's két kézzel ragadjuk meg a'jó alkalmat, melly egy-