Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-01 / 22. szám

's parancsai helyébe. Igy csak külső vallás leend, mig a' sziv változatlan 's istenes élettől elfordulva maradand. 4.) Rászedi 's megrontja a' lelkeket. Üdvezítőnk mondja, hogy havak vezeti a'vakot, mind kelten verembe esnek. Jegyezzük meg jól: mind ketten! Nem csak a' vezető , hanem a' vezettetett is. Mi fontos tehát arra vigyázni, a' mit hallunk 's mi fenyegetők a' puseyismus' eredményei, ha olly tévelyesek' tanai! De nézzük a' dolgot közelebbről. Ha életbe lép az apostoli utodiságróli tan, akaratlanul is azon kérdés tűnik előnkbe, bizonyos esetekben nem tetetnek-e ki általa veszélynek egész községek' lelkei? Ittpéld. egy pap van, ki tán nem forró vágyból, pappá lenni, hanem azon czélból hogy jövedelmes egyházat kapjon, ment az egyetembe; elvégezvén tanulmányait, mint „apostoli utódnak" egész község bizaték felvigyázatára. Híveinek értésére adja, hogy neki 's kirekesztöleg neki van átadva a' lelkiekrőli gondolkodás, de, ámbár szájjal „legfőbb isten'szolgája, ki megmutassa az embereknek a' boldogság' útját," tetteiben nem az 's ez ut iránt maga is tudatlanságban él. Ennek mi a' következménye? A'népnek épen semmi vagy csak vak vezetője van; evangéliomot, melly „istennek hatalma minden hívőnek üdvére" vagy nem hallanak 's igy üdvöket elvesztik, vagy rosz vezetőjök levén eltántorodnak 's verembe — pokolba esnek. Ebben ki segíthetne rajtok ? Hiszen papjok „felhatalmazott tanító," apostolok' utóda 's ámbár azon egyházban más papot is lehetne találni, ki ismeri a' megváltás' útját, az ur' evangéliomát prédikálja 's eszközül szolgálhatna lelkeik'boldogságának, vele azonban mit sem kezdhetnek , mert ő nem „felhatalmazott" s meg van nekik tiltva hozzá menniök, őt hallgatniok! Ezen apostoli kirekesztő utódiság nem oda czéloz-e, hogy megrontassanak a' lelkek? — Más tana'puseyismusban, melly rászedőnek mutatkozik, a' szentségek' hatályosságáróli tan. A' szentségek által, igy tanit Pusey, Krisztussal egyesülünk, általok vagyunk elválasztottak, megigazulvák, megszentelvék, isten' fiaivá menyország' örököseivé fogadvák. Azok tehát, kik illy tanokat hallanak's igazságukról meggyőződnek, rajta lesznek-e, hogy a' „szoros kapun" jussanak mennyországba? Koránsem ! Ők a' Krisztusban részesei már az üdvnek 's kell-e nekik több? — Mit mondjunk a' formák- és szertartásokról? Ki nem tudná, a' ki csak kissé ismeri az emberi természetet, hogy természetünket formák , szertartások, pompa, külfény jobban vonzák, mint dolgok, mellyek az értelem' oktatására és sziv' megújítására irányozvák? 's könnyebb küldolgokra csábítani az emberek' figyelmét, mint azokra, mellyek a'kedélyes szívben székeznek ? 'S ki nem tudná, hogy megosztatik 's gyöngül az által a' kedólyerő, ha ez vallásformák- és szokásokra olly aránytalanul 's rendkivűl iránvoztatik ? Izrael' egyházának >törtéténete e' pontról hangosan 's érthetőleg szólhat. — Tekintsünk még a' felol[dozásra. E' szertartást mennyire akarja kiterjeszteni a' puseyismus, megmondani képesek nem vagyunk De bizton kérdhetjük: mineke'szokás? Ha a' haldokló igazán megbánta bűneit és hitt, nem elég-e, hogy igéjében megigéré az isten miszerint megbocsáttatnak bűnei? Ha pedig meg nem bánta azokat és nem hitt —pedig e'pont iránt mi gyakran vagyunk bizonytalanságban — minek mondjunk e' földön ítéletet, minőt égben is aligha fognak mondani? Nem annyit tesz-e ez, mint az egyeseket rászedni? Nincs-e ez arra számítva, hogy a' jelenlevők tévútra vezettessenek? Nem oda czéloz-e ez, hogy érzéki gondtalanság 's dölyf idéztessék elő, magában azt képzelendő, miszerint a' pap imája's feloldozása, összeköttetve a'szentséggel , megszabadííand a' bűn' súlyától ? Nem ásatik-e igy alá a' morál ? Valóban az említetteknél nem volnának csekélyebbek a' puseyismus'következményei. Ne mondjuk, hogy nem lehetnek illyenek eredményei. Igaz, eddigelé nemiilyenek 's azt nem is akarják a' puseyismus' hivei. De az embertermészet mindig embertermészet marad 's csak hanyagoljuk el a' kedélyt és szivet mivelni 's borzadva látandjuk ezen uj egyházi növény'keserű gyümölcseit. Ettől azonban aligha kell tartanunk, mert az angol gyakorlati tapintató józan ész máris vissza kezd térni a' helyes ösvényre 's nyilvános lapok szerinifBerl. Alig. Kirch.Ztg. 1844. 14. sz.) a' puseyismus' ügyét bukottnak tekinthetni. Daru. A' Myiregyházán leSsillítaiidó evang seniiaiarmm' ügyében. A' szóban levő seminarium'létrehozásának eszméje ez előtt hét esztendővel pendítetett meg először Mlskolczon Hunfalvi Pál és Némethy Pál oktatók által. Czélja eredetileg: alkalmas néptanítókat képezni a' boroszlói, weiszenfelsi s több ilylyen intézetek'mintájára; létesítendésének módjai pedig : tiz év alatt négynégy p. ftjával befizetendő 40 p. ftos. részvények, szabad alapítványok és adakozás. Az ügyet magáévá tevé az 1838-iki ker. gyűlés R. Szombalhban 's 36 tagból álló vegyes biztosságot nevezett ki, melly azesperességektől, vagy egyesektől is, beküldendő javallatokat és terveket megbírálván, a'legczélszerübbet mutatná majd be a' legközelebb egyh.ker. gyűlésnek. A'kassai 1839-iki ker. gyűlés a' kész tervet az esperességekben köröztetni's testületeket és egyeseket adakozás végettmegkerestetni rendelé; azon 500 p. ftot pedig, meliyet egy könyvnek eladásából tiszt. Kolbenheyer Móricz és Steinacker Gusztáv urak az intézetnek áldoztak, hálásan 's kitűzendő példa gyanánt jegyzőkönyvbe vevé. A' következő évi miskolczi gyűlés jóvá hagyá a' választmányi tervet, Dráskóczy Sám. alispán úrnak nemes lelküségét pedig, ki hat részvényt vállalt el, megköszöné's a'tervnek Nyir-