Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-11 / 19. szám

ben idves leendene a' társalom' tagjait, ceteris paribus, segély-pénznyerési többséggel, a' többi tanulók fölött pártolni 's kitüntetni, annál inkább, mert tanítóságra ugy is szegényebb sorsú ifjak szoktak rendszerint készülni. Sőt a' szegénységre nézve nem ártana, ha a'társalom utóbb rá mehetne, hogy annyi tőkével birjon, mellyből a' jobb értekezéseket is jutalmazhassa. Azonban is mindenesetre legalább költségbe ne kerüljön az ifjúságnak a' társalombani részvétel. Külországban a' gyámolításra való pénzeket néhol igen bölcsen használják, a mennyiben a' jutalmazottak' szellemi kifejletének és az országos czélok' elérésének is rugójává és emeltyűjévé teszik, míg a' szegénységet enyhítik vele. Ugyanis a1

próbaleczkéje által ügyességet és készültséget tanúsított ifjaknak ollyképen szereztetnek a1

polgáriskola' és különösen gymnasium' körében néhány hetenkénti tanítási órák, hogy nekik aztán minden órától bizonyos díjacska jár. Mi szinte olly gyámolító, mint a'közönséges segélypénz, csakhogy annak föltételéül van kikötve, hogy érte az azt húzóknak tanítniok, az az a' tanításban kell magukat gyakorlaniok, 's ezzel egyszersmind az intézetek' javát is előmozdítniok még egyetemi tanuló korukban. Mikor fognak nálunk a' jótétemények illy kétszerezett, sőt háromszorozott jótéteményekké emelkedni, a' jó Isten tudja. 4.) A' főiskolából kilépett egyén tartozzék, hogy majdan tanítói hivatalra képes legyen, mind ggmnasiurni és bölcsészeti, mind magyar nyelvi, mind szaktudományi, jnind neveléstárs almi elő• mentségíről dicsérő bizonyítványt fölmutatni, 5.) Hogy pedig további kiképeztetésükről se felejtkezzünk, utasítsuk őket, hogy valamellyik jobb német egyetemen szenteljenek , ha többet nem , egy évet, főként szaktudományaiknak, vegyenek legalább hallgatókként az illető szaktudományi és nevelési seminariumokban is részt, ós tökélyesebb mintákkali ismerkedés végett, legyenek gyakran a' helybeli gymnasium, sőt reáltanoda és polgúriskola' nyilc. leczkéinek is vendégei, mindezekről hiteles bizonyítványt mutatandvan föl visszajőttük után azon iskola'előjárósága előtt, hol alkalmaztatni akarnak. De ne csak utasítsuk, hanem segéljük is azokat, kik utasításunkat elfogadják: segéljük, mondom, a'mennyi tőlünk telik, ajémlás és párlfogéis által, különösen mikor a' külegyetemen tanuló ifjak' segélypénzeinek kiosztása forog szőnyegen. Átalában pedig mozogjunk 's igyekezzünk többről több forrásokat nyitni, mind tanítóságra készülő ifjak'gyámolítására , mind új tanítói székek' (mert hogy három ennyi sem volna sok mint a' mennyi van, kitagadhatja?) alapítására, 's a'már létezők'föltételeinek javítására. Mert bizony szegény lábon szokott azon hivatal állni 's a' jeles elmék' legnagyobb részétől kerültetni, melly mindig sok verejtékkel és néha Ínséggel, de kevés dísszel jár. (Folytatása következik ) Protestáns pap és oktató közti viszony 's díjazás terv. Egyházainkban többnyire két egyént találunk a' népnevelői pályán, egyik a 'pap, másik az oktató. Itt látod őket? komázólag vannak egymással. Amott látod? kényura az első a' másodiknak. Es ismét másutt? szenvedélyesen küzdik a' párbajt mint két hasonerejü elleniéi. Tapasztalatból alig igazodhatnék el a' vizsgálódó mi már ezeknek valódi állásuk, tehát tegyünk merényletet azt elméletileg kimutatni. Három a' kérdés: 1) alárendeltessék-e az oktató a' papnak és mennyiben, vagy 2) szabadítassék fel teljesen annak gyámsága és felügyelete alól, vele egyenrangú önállásra tétetvén, vagy — hogy minden lehető esetre kiterjeszkedjem — 3) Ne állítassék-e fel köztök egy sokaktól pártolt új vélemény' következtében, valamelly új, eddig ismeretlen és hallatlan viszony? —Hogy ezekre megfelelhessünk 's kifejthessük, miknek kell a' tárgyalt egyéneknek egymáshozi viszonyukra nézve lenniök, tudnunk kell előbb, miknek kell lenniök magokban. A' pap, e' névnek eredeti görög jelentése — és igy rendeltetése — szerint, atya, lelkiatya. Gyermekei egyháza' minden tagjai különbség nélkül , kiket példájával és szavaival vezérelni a lelki tökély felé, egyetlen nagyszerű hivatása' példájával ! 's ezt ne feledjük; tehát ő nem ugy áll hallgatóihoz , mint jelesül egy nyelvmester tanítványához, ki ha szakmány-óráját kihuzá, hivatalát szegre függesztheti; nem is úgy mint szónok csupán — mit sokan mentségül szeretnek használni, midőn szavaikkal ellenkező tetteikért rovatnak meg — mert ugy egy beszélő gép vele egyenbecsü lehetne, hanem úgy, mint egy övéi felelt mindig lelkismeretesen őrködő atya, ki azonfelül, hogy a' hanyagokat buzdítgatja, a' tévedezőket útba igazítja, a' sebhedteket vigasztalja, még — bajelőzőleg — a' fejleni kezdő lelkeknek is irányzatot ád. De minthogy népes egyházakban olly kötelesség volna ez, mellynek kellőleg megfelelni egy ember képtelen, a' papérzé, hogy gondoskodnia kell egyénről, kire legalább a'kicsinyeket bizhassa soknemű foglalkozatai közben, 's a' ki azokat az ő meghagyása szerint 's felügyelete alatt képezze az elemiekben, míg fensőbb ismeretek' elfogadására alkalmasokká nem lesznek. S e' kicsinyek' képzésével megbizott egyén az oktató. Látnivaló tehát, hogy e'fogalom szerint nem valami különálló hivatal'embere az oktató, hanem csupán helyettes, a' papnak helyettese a' kicsinyek közt. Ez nézetem szerint a' papságnak tiszta fogalma, és ő kis népének atyja, tanítója, igazgatója , vigasztalója , mindene. Gyönyörű tiszteletre bájoló fogalom! de ne örüljetek neki nagyon társaim , mert ez állás , melly saját idejében , az emberzet' gyermekkorában , olly üdvös és nélkülözhellen volt, gyarló kezekben rémületes hicrar| chiává korcsulván , az ifjúvá serdült emberzet ál-