Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

denique in exploranda veritate constantiam commendem ? Qui tot male feriatorum hominum procellis exagitatus, nulli, nisi meliora dicenti, cedere voluisti; mira, et ingenua est tui sermonis libertás, quae veritati perbelle quadrat. Haec luae vitae integritatem nobis communi rumore prodidit qua et doctrina et vivendi ratione Augustinianum agis." A' vitatkozás' berekesztése után a' felöl értekeztek, mellyek legyenek az itélö egyetemek? Eck az erfurti Augustinianusok miatt nem akarta ezen egyetemet; Luther viszont nemcsak az egyházi közönséges zsinatra hivatkozott, sőt azt is kívánta, hogy a' juristák, orvosok és philosophusok is hallgattassanak meg, mivel úgymond, a' religio minden keresztyénnek közös java, kincse, tulajdona. Luther, Spalatinhoz irott tudósításában azt mondá ezen vitatkozás felől, hogy annak legérdekesebb része volt a' pápa' hatalma feletti értekezés: Eck, úgymond, lármázott, dicsekedett, uralkodott, a' lipcseiek részrehajlók voltak, véle társalkodni sem akartak, és mocskolódtak; a'herczeg felől kedvezően nyilatkozott, mondván: hogy ő ámbár az Eck' pártján volt, mégis igen nyájas és szives volt hozzá is, ebédjére méltatta, és vele több órákig beszélgetett, és úgy tapasztalta, hogy midőn maga' értelmét mondotta, fejedelmi módon nyilatkozott. Luthernek még az a' kedvetlensége is volt, hogy a' prédikálás neki Lipcsében egyik templomban sem engedtetett meg, holott Eck szabadon beszélhetett mindenütt: mégis azonban a' zártkörű vitatkozásnak is annyi hatása lett, hogy herczeg György1

birodalmában minden akadályok' ellenére is sebesen elterjedett a' reformatio, és azt az anhalli herczeg is elfogadta. A' vitatkozás' irományai majd nyomtatásban is megjelentek; különös tudósításokat írtak arról Fröschel Sebestyén, Cellárius, Melanchton Aecolampadiushoz , Amsdorf Miklós , Mosellanus Péter, és magok is Luther és Eck, miként Löschernél, Pfizernél és Hagenbachnál olvashatni. Különösen említésre méltó a'szelid Melanchton' Ítélete a' vitatkozók'jellemök felöl; Eck, úgymond, szép észtehetségc által bámulásra birt sokakat: Ivarlstadt ritka tudományu és olvasottságú férfiú; Luthernek nagy tudományát, ékesszólását, ügyességét és mindenek felett vallásos érzelmét magasztalom. Ez a' különben szerény levél Eck' szeme eleibe került, vetélkedő dicsvágyát felingerelte, Melanchtont csakhamar megtámadta , grammatellusnak nevezto, kivel, úgymond, theologiai tárgyak felöl beszélcni sem lehet; mire Melanchton „excusatio" czimíí munkájában mentegette magát, és a' többek között így irt: „Mennyivel szebb lett volna a' csecsemőket, mint én is vagyok, szeretettelés gyöngédséggel a' szentíráshoz vezérelni, ós ha hibáznának is tudatlanságból, őket kiméleni, mintolly barátságtalan kemény szavakkal elrettenteni. A' Luther' élete most már örökös harcz leve, egyik ellensége a' másik után támadott; de örömet is látott, mert tanításai nagy sebességgel terjedtek: igy az 1519-ik év' július1

havában levelet kapott a' cseh husszitáktól, kik neki a' Hussz' munkájit megküldötlék , és az elkezdett reformatióhoz jobb szerencsét kívántak. Ezért felboszonkodott Emser Hieronym lipcsei tudós, levelet irt Zacker János csehországi papnak, elakarván hitetni a' csehekkel azt, hogy Luther Lipcsében ellenök nyilatkozott: de Luther észrevevén a' cselt, tüstént és újabban nyilatkoztatta értelmét a' pápa' tekintélye felől, mire Emser elhallgatott. Hír szárnyallott ismét, hogy a' nagy reformátort elvitetik Németországból, a'választó fejedelem is már ingadozni kezd, de Luther maga is ki kívánkozik, hogy a'külföldön szabadabb szárnyakat találjon tollának: de minden megváltozott. Luthert a' wittembergai egyetem nem bocsátotta, mellynek fénye, dicsősége ő volt és Melanchton; az egyetemben tanultak Németország' fejedelmi és herczegi magzatai, nagy és gazdag családok' fiai e' nagy férfiak' vezérletök alatt; roppant számú tanulóság sereglett ide évenként és szaporodott. Tetszett ez a' választófejedelemnek, ki épen ezen év' vége felé jőve öszve Köln városában Erasmussal, kinek, mint feljebb is említém, Luther felől, és a' reformatio'szükségességéről tett kedvező nyilatkozata a'fejedelmet most már teljesen elhatározta. Eck újabb boszút forralt agyában. Luther' nagysága boszontotta őtet; a' jüterbocki franciscanusokkal és ingolstadti dominicanusokkal jött, ment, levelezett, tanakodott és Rómába futott. így készült és sietett az egyházi nagy szakadás' rettegett nagy catastrophája sebes léptekkel, elősegíttetve az öszintetlenság, személyes irigykedés, kevélység, elbizottság, türedelmetlenség, az igazságnak 's emberiség' ügyének világi haszonért, talán csak pirosló fényért könnyelmű feláldozása által. Jakabfalvay András. Iskolaügy. I§kolaíaiiítói egjesület a' zalavi<léki ág. Bntvallásu esperességVien. Emberi 's keresztyéni rendeltetésünk1

feladata haladás és lelki tökéletesbülés levén , a' földi nemes lény' illy dicső czélját egyedül csak szellemi 's erkölcsi kiképeztetése által érheti el. Ezen szép irányhoz vezető pálya pedig, minden kétségen kivül, az elemi iskolai nevelésben nyílik meg; mert a' növendék ifjúságnak czélirányos oktatása által hintetnek el az erény' és józan erkölcsök' magvai; bölcs tanítás által ébresztetnek föl a' lélek' szendergő szikrái, fejlödnek ki a" homályban rejlő szellemi erők 's talentomok, szóval a' gondos nevelést méltán az átalános boldogság' főkútfejének tarthatni. Hivatása' illy nagy fontosságú 's közérdekű állását a' zalavidéki ev. esperesség' iskolatanítói *