Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

534 száműzve, a' keresztyéni szeretet a' könyvekbe van eltemetve, vagy csak üresen hangzik a' levegőben. Bizony, bizony mondom néktek: Isten' országa még nem érkezett el a' földre; mert az igazság vagy nincs felfedezve vagy nem fogadtaték el» vagy elnémulni kénytelen, és sok testvéreink a' jogbul kivetkezetten sirnak. Igen szép, mikor az ajakakról kegyes mondatok hangzanak alá; igen szép, midőn simitottak az erkölcsök, és a' jövő-menőnek senki nem áll útjába; szép, midőn a' gyermek elő tudja mondani az illedelem' szabályait kicsinyek és nagyok iránt, és a' vén levett kalappal köszönt ismerőset és ismeretlent: de ez korán sem minden. Az ilylyen simaság felüleges lehet, és akkor nem jobb a' nyereségnél. A' lélekben gyökerezzék jó magatok' viselete, a' szivből áradozzanak szavaitok, tetteitek. Nem annyira erkölcs-simítóra van szükség, mint oktatóra, hogy a' belső a' külsővel egyezzék meg, hogy a' millyen a' sima külszín, ollvan legyen a' belső erkölcs. Hiszen ha végig megyünk a1

világon, csupa nyájasság, csupa szívesség, mézes szavak, mosoly, csók, baráti eskü; és ha kérdezed az öreget, minőnek találta a' világot? felelend: kétszínűnek, melly mig jobbrul barátságot esküvék, balról már megcsalt; melly ha fehéret mond , feketét ért; melly csak a' változandóságban változatlan. Gyönge sajkám' ormánya azon világrész felé mindig irányozva, tisztelt hallgatóim, hole' szavak állanak föl irva: igazság, jog és erkölcsösség. Keresni és hirdetni fogom az igazat , terjeszteni a' jogot és jogszeretetet, ápolni mint hü kertész az erkölcsösséget. Mindenkor a'sziv' és lélek' feliekére tekintek, gyűlölve az ál simaságot, ál miveltséget, az erkölcs' fattyú sarjadékait. Akarja a' lélek a' jót, beszéljen szerinte a' száj, legyenek a' tettek mint a'törvény és sziv parancsolják : legyen az ember önállásu, kit semmi zivatar meg ne ingasson, használni értő a' napfényt, élni tudó a' jó szerencsével; de meggyőződését semmi áron cl nem adó. Ez lesz tökélyképem, erre figyelmeztetem ifjaimat, midőn «' történetek' mezején böngészek velők, midőn a' költőkkel a' hősök és istenek'világába vezettetem őket, midőn a1 vallás' lélekderítő tanait mondom előttök el, midőn a' bölcselet' országában az okok' okait magyarázom nekik , midőn feltárom előttök a' természet' nagy könyvét, hogy olvassák belőle, mit Isten maga ira belé. És nem múlik el nap, hogy ezt ne tenném; és jövendenek hetek, hónapok és esztendők: és meglátjuk, lesz-e Isten' áldása munkámon. Nevelésemből nem felejtem ki a' testet. A' test a'lélek'műszere; csináljatok ép testet, hogy ép maradjon a' lélek. Az én ifjaim nem fognak dohos levegőben pállani, de éltetem őket Isten' szabad levegőjével, hogy a' szabad nap alatt lelkök is szabaddá mivelődjék. Ne féljetek az idő' mostohaságátul; kinek teste a' körülmények' és kényelem' rabja, annak lelke nem lehet független, önálló. De kiket az eszme lelkesít, kiknek fejében az igazság világít, kiknek teste megedzett. sanyart és Ínséget tűrni tudó: illyenekbül adjatok egy maroknyi tömeget és bátor vagyok kiindulni velők, meghódítania' világot... meghódítani, nem ugy mint Nagy Sándor, nem úgy mint Roma, nem úgy mint Napoleon; — ezek a' kardjogot tették világbirodalmuk' alapjául és buktak: én az észt, az igazságot, a' jogot, az erkölcsösséget teszem azzá, és diadalmaim nem kerülnek vérbe, és országom megvíhatatlan. Mindenféle eszmék mentek már hódítólag keresztül a' világon: miért ne menne az igazságé, a'jogé? De ehhez nem elsatnyult faj kell, hanem erős testben, erős lélekben; ki előtt az eszme minden, ki megveti a' testi halált a' szellemi életért Es ez igy testben lélekben kifejtett ifjakat siikerrel remélem egy szent tárgyra figyelmeztetni, melly a' sokféle visszavonások, haszonlesések és dibdábságok között majdnem tévesztve lelt szem elől. A' liaza ez, tisztelt hallgatóim, a'szent haza, az érdekeiben annyira félre ismert, a' roszul szolgált haza. Megöntözé vérével ezt a' nemzet, gyakran, bőven, — és földéből nem tud kisarjadzani az áldás, mert egén nem tud felsütni a' honszeretet' tiszta napja. És hiában trágyázzátok e' földet, hiában szántjátok, vetitek és művelitek : ha onnan fölül nincs az áldás, koldusok maradtok egyátalában. Szeretni a' hazát, szeretni egymást, méltányosak- és igazságosaknak lenni egymás iránt, ez a' nap, melly a' vetett magvat kicsirázlatja, és a'vetést gabonává érleli. Ez lesz veleje oktatásomnak ifjaim elölt; megtanítom őket becsülni a'hazát, ebből kifejlik a'szeretet, és a' szeretet megtermi a' maga gyümölcseit. Sok nyelvű fiai vagyunk mi e' hazának; de azért fiai vagyunk, ugyanazon emlőkbül tápláltak. „Szeressük egymást"— fogom mindenkor mondani — és e' szeretet nyilatkozzék szóban, teltben. Azonban ne felejtse senki, hogy a' magyar jogszeretet ömlé őt körül áldásával, hogy magyar a' föld, melly öt táplálja, magyar az ég, mellybül a' jognap reá világít." És remélem , kibékülve távozandanak ifjaim a' hazába, egymást szeretve, és szivbül lélekbül, szóval és tettel magyarok . . és vetést csinálandanak, melly a' haza' átalakulását tetemesen elősegítendi. És most kérdezitek: miképen fogom e'szörnyű föladatot végrehajtani ? hol erőm, hol tehetségem e' nagy munkához? mutassam elő az eszközöket, a' kincset, a' hatalmat! — Már mindent előmutattam, Édes Hallgatóim! — többöm sem égen, sem földön. Van testem, puhaság által el nem gyöngített, kényesség által meg nem rongált; van lelkem , az igazságon kivül egyéb tekintélynek nem hódoló; van kizárólagos akaratom a'jog' számára és kiszámításom: kidönteni