Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

535 -jobb-e a'sziklát vagy megkerülni, 's utoljára van kitartásom, melly utolsó lélekzetemnél hagyand el. Láttátok az elv' gyenge fiát, K. H. de erős lesz o az ég' áldása által. Mindenek előtt pedig reátok szorul, és reátok számít. A' hol lelkese­dés nincs, ott intézet nem virágozhatik. Mi a' ha­-zának mostoha fiai vagyunk; reánk a' haza mit­sem költ, azon haza, mellynek utolsó erőnket áldozzuk, mellyé vagyunk életünkben, mellyért meghalni soha sem vonakodánk. Magunk vagyunk mindenei magunknak; a' mi baj egy résziül sze­retett feleim, de nyereség a' másikrul. Ki tudja, hangzanának-e e' szavak is, ha intézetünk nem úgy volna a' mint van, és én lehetnék-e Istenem­nek szónoka, ha e' bajok meg nem egyengetik az útat előttem. Félre tehát a' panaszszal, 's men­jünk át a' tettek' mezejére. Akarni kell, és min­den megtörténik... Végetlen sok tenni való van ez intézetben; kezeiteket adjátok, barátaim, az együtt munkálkodásra. Szegények vagyunk külön és egyenkint , de egyesüljünk kiki fillérével és ereje szerint forintjával, és gazdagok leszünk mint közönség, és a' mit jó szívből vetettünk, buján terem, gazdagon fizet. És ne gondoljátok, hogy a' lelkesedés' korszaka elenyészett; megvannak minden kebelben annak magvai, csak eső és nap­fény szükséges reá. Ne zárjátok be kebleteket ezen eső és napfény előtt, és megváltozva, álbüvölve érzenditek magatokat, és lelkesedéstekben bol­dogok lesztek. Nem az aranyak, nem a' paloták tesznek boldogokká, hanem ha az aranyakkal jót mivelhetünk, ha a' palotákban a' selyem függö­nyöket a' jogosság' szele lobogtatja, ha a' pam­lagon józan élvezet mellett ember- és ügyszeretet foglal helyet. V. P. Adakozások a' lestiek' számára. Balas­sa Pál orosházi lelkész úr által tudósílatunk, hogy gyülekezetében a' lestiek' számára sept. elsejéig még 15 ft és 16 xr váltóban gyűlt legyen be, melly öszveg Székács Józefnél letétetett, honnan minden órában felvehető. Szerk. Hálaszó. Oct. 8-kán este , egyik szom­széd paptársam' látogatásából jővén meg: házam­nak, reá alig ismerve, csak meleg helyét leltem. Jusson el hálaszóm, veszprémi megyés püspök gr. Zichy Domokos földesúrhoz, és rátóthi pré­post Franki Márton ő nagyságához; miután első, minden épület-fát megrendelni méltóztatott; mennyiben pedig közel erdei gyengéknek mutat­koznának , azt o nagysága emberbarátilag kipó­tolni szíveskedett. Igy éled reményem, a' nyo­mor' és növendékeink' iskolájából (melly utóbbi­ba lakásra jönni kényteleníttettem) lassankénti ki­szabadulásra. Es azért is hálaérzet feszíti keble­met, hogy a' szerkesztőség tettben mutatá, mi­kép gyanítja és érzi, mi nyomor, enyimhez ha­sonló, mellyben egy kalán lisztecském sem maradt meg számomra. *) Ifj. Vári-Szabó S. lelkész. Csak emberi 's keresztyéni kötelességét teljesíté Keresztyén kis kateclalsmusom' ügyé­ben. 3Iég az 1841-ik évben kiadtam a' törvényes censurán által ment keresztyén kis kateclúsmu­semat, melly körlevélben egyházkerülelszerte el­nökileg ajánltatva, több gyülekezetben 's iskolá­ban valósággal be is vétetett. Az óta, Badjcs István úr, f évi lap' 26-ik számában, 's némelly görög belük' árnya alá bujt névtelenek ezek a' legnagyobb ingerültséggel, kimondák reá kár­hoztató itéletöket. Minekutána a' győri kerületi gyűlés is elis­merte, hogy keresztyén katechismusom sem szent­irással, sem szent vallásunk' elveivel, sem józan okossággal, sem symbolicus könyvünk' lelkével nem ellenkezik: mégis igy bánni egy, katechis­musunk' reformját jó szándokból megkezdett egyén­nel, igazi keresztyéni szeretetlenség és valóságos ármány, 's jelen művelt századunkban illy modorú avatott irókra bukkanni, valóban nem reményltem. Senki nem volt erőtetve, minthogy nem is lehet, e' könyvecske' bevételére, de protestáns keresztyén, tanító, gyülekezet, lelki szabadsá­gunk' elvénél fogva, a' midőn Jézusunk1 isteni tanításával nem ellenkezik az, el sem is tiltatha­tik, ha Pálapostolnak azon arany mondását (1 Thess. 5:20-21.) ,,Az Írásnak magyarázati! meg ne utáljátok! Mindeneket megpróbáljatok 's a' mi jó megtartsátok!'' tiszteletben kívánjuk tartani. Tiszt. Badics urat, ki katechismusomat csak puszta jó kedvéből vette kezébe 's azt botránkoztalónak 's eretnekségekkel teljesnek bélyegzi, én nem ugyan csak jó kedvemből, hanem komolyan arra kérem : 1-ör Gondolja meg, hogy a' kiadott köny­vecske , keresztyén katechismus, melly szent-Írással 's józan okossággal megegyező elveken ala­pult, a' katechismus' reformját megkezdett mfí­vecske. 2-or.) Gondolja meg azt, hogy a' halhatat­lan emlékű dr. Luther Márton , mint hegytúli tes­pedés' elvei' ellensége, sehol sem parancsolta ha­ladni törekvő utódjainak, hogy az akkor hamar­jában készített katechismusát egy jotáig bálvá­nyolják, még három század után is a' lelkisza­badság'baráti. — Ha ezt akarta volna , nem teszi Enchiridionának előszavába ezen nyilatkozatot: Diesen Catechismum, oder christliche Lehre, in solche kleine, schlechte, einfältige Form zu stel­len, hat mich gezwungen und gedrungen die klä­gliche, elende Noth, so ich neulich habe erfah­ren, da ich Visilator war 'stb. 3-szor) Gondolja meg, hogy protestáns Yal­alólirt C's nem a'szerkesztőség), midőn némi se­gedelmet nyujfa V. Szabó urnák, ki felöl tudta, hogy két évvel ez előtt, midőn a'vámosi lelkész úr tűz által károsult: öltönyre szánt 40 ftját uti költségre fordítá , önkényte.c en vállalva magára supplicatiót, mignem koldus-boton lüO ftot ké­regetett a' kárt-vallott' számára. Török. *) 1842 Egyh. 's Isk. Lap. 301-302 lapján es 1843 466-dik lapján.

Next

/
Thumbnails
Contents