Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-07 / 40. szám

pedig a' kor' rozsdáját el nem kerülik. Ugy van! nagy királyunk' hitformája, és tőrvénykönyve az a' próbakő, az a'lámpa, mellynek világánál meg tudjuk különböztetni a' tiszta catholicismust a' vegyitettől, a' liberális egyházkormányt, a'nem szabadelmütől. Milly szépen megegyeznek első királyunk' hit- és egyháztanai a' tiszta keresztyénséggel, és az ősegyházi gyakorlattal, emiitett stadiumaim tanúsítandják, és kellőleg felderítendik; miket épen nem akarok hírlapok' utján közleni a' közönséggel, azért, mert felette bajos az a' hírlapi korlátolt sorokba szorított elmélet; mert ez, mivel nem lehet kimerítő, és teljes, ezer kétségnek, félreértésnek, és ezekkel együtt rágalomnak is tár ajtót. Azonban mégis, hogy épen tartalmatlan ne legyen ezen palinagoniéim, engedje meg tisztelt Somogyi ur, hogy ismét némelly újságokkal szolgáljak itt neki, miket ön bizonnyal az Ízetlen mesék közé sorozand, jól tudom; mivel ószerü nézeteivel elleukezetben vannak ; de a' méltányos közönség tudom örömmel fogadand, mert mi — alkotmányos országban élünk, és , hála jó és bölcs kormányunknak! a'történet-búvárok nálunk nem vonatnak hitnyomozási birószék elibe. Ezen újdonságok azonban, csupán a' szláv, és ősmagyar egyház' önállására vonatkozandnak; mik olly nagy botrányok S. ur' szemei előtt. Elsőt illetőleg, újságok' újsága leend az S. ur' szemei előtt, hogy a' szláv egyház, hogy sommásan előadjam, Morvában, Mojmár király alatt kezdődött, Urolf\ lorchi érsek' munkája, és II. Ödön}

romai pápa' buzdítása által, a' latin hites egyháztanok szerint: de a' mellyekkel későbben a' szabadelmü morvák meg nem barátkozhat-ván, Raltislo, és Sviatopolch fejedelem' hívá-sára, tudósb és a' nemzeti nyelvet méltányló papokat nyertek Bizanczból, 861 táján, Mihály görög császártól; kinek ezt izenték: „honunkkeresztyénné lett ugyan, de nincsenek tanítóink; kik minket oktatni, és tanítni tudnának, és az isteni szent könyvek' értésére eljuttatni. Magunk, sem görögül, sem latinul nem értünk — — — . Küldjetek nekünk ollyan papokat , kik a' biblia' igéit 's értelmét nekünk előadni képesek legyenek." *) Csehhonban pedig Borzivog király, és ennek kegyes neje Ludmilla' idejében kezdődött, Methodius' munkája által**), Aeneas Sylv. Nestor?

übersetztvonSchlőtzer Hí. 177. **) JJjsáy ez $. ur előtt; mert a' Reh és Nev. L 437. az állítatik , hogy: ,,Cyrillus és Methodius még csak nem is prédikáltak Cseh-országban:" pedig Aeneas Sylvius állítja ezt „História Bohemorum" czimíí munkájában , több helyen ; jelesen a' XÍI-ik fejezetben igy: „Borsivojus imperanle Arnnlfo caesare, a beato Methodio Moravorum archi-episcopo, cum Ludmilla coniuge ad baptismi gratiam perductus est." Mikori hi-! hető akkor, midőn Sviatopolktól az oltár előtt go-j rombáuf illettetett „Ob quam rem — igy ir AenJ szerint 995, Cosmas szerint 894-, BalUnus szerint 864: kik 32 főrendüekkel együtt megkeresztelkedtek, és Krosina nevü bálványukaí, mit eddig tiszteltek, elhajították. Ez a' szláv egyház1 eredete: melly, mint alább meglátandjuk , soká megtartotta önállását és nemzetiségét; ellent nem állva az, hogy későbbi püspökei, jelesen: Dithmár, és Adalbert, Roma' hívei akartak lenni, mit én soha sem tagadtam; és kár volt S. urnák magát fárasztani olly hosszas adat-kereséssel, hiszen, épen azért ölték meg a' csehek a' derék Adalbertnek öt testvéreit, mint most már Comeniusból tudom , hogy emiitett püspök gyakran megfordult Romában, és diák liturgiát akart tolni a'csehekre, kik ettől irtóztak, és nagy nehezen vették be 1079. VII. Gergely' parancsára; kinek illyen bulláját közli Hajecius után Comenius: ,,Gergely püspök, az Isten' szolgáinak szolgája, a' Csehek' fejedelmének Wratislávm\i egésséget, és apostoli áldást! Méltóságod, levelében a'többek között tőlünk azt kívánja, hogy nálatok az isteni tiszteletet cseh nyelven tartatni engednők meg. Tudd meg azért, kedves fiam! hogy kérésedet teljességgel nem tehetjük. Mert, miután gyakran forgatjuk a' szentírást, ebben ugy találjuk, hogy a' mindenható Istennek ugy tetszék, és ma is tetszik, miként az isteni tiszteletet titkos nyelven kell végbe vinni; hogy az mindentől meg ne értessék, kivált a' tudatlanoktól. Mert ha mindentől érlhetőleg és nyilván énekeltetnék, hamar megvetésbe, és utálatba menne. Való ugyan, hogy ez a' hajdani egyházaknak megengedtetett az együgyű, és kegyes község' kívánatára; de, mivel tapasztaltatott, hogy ebből sok gonosz eretnekség származott; most pedig az egyházi rend jól meg van erősödve, tovább is ezt megengedni nem illenék: a' mint is meg nem engedtethetik, mit községtek érletlenül kiván; sőt azt, az Isten- és sz. Pétertől vett hatalomnál fogva megtiltjuk. Téged pedig a' mindenható Isten' tiszteletére intünk, hogy az illyes haszontalan vakmerőségeknek ellene állj, és egyszersmind parancsoljuk." Roma, MLXXIX. S. ur előtt, ki csak a' püspököket, és papokat érti az egyház' eszméje alatt, a' népet pedig egyházi nullának tekinti, mert igy vélekedik idézett criticája 449-ik lapján? „Hol, és melylyik volt eme^cseh egyház; ha e' név alatt nem Sz. Adalbertet magát, 's a' hozzá és Romához hiven maradi jobbakat értjük? és mellyek a' cseh egyház' tanai? ha ugyan e' tan alatt nem Sz. Adalbertéi gondoltatnak V — Újság leend az is, hogy, a' Romától egyátalában függeni nem akaró szláv egyház' papjai, — mert mi nemcsak a' cseh, hanem átalában a' szláv egyházról S. — paucis post diebus Methodius in Rohemiam fugiens, regem extra ecclesiam fecit, regnoque sacris interdixit." H. 1 *) História persecutionis ecclesiae bohemicae, cap. 1-