Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-07 / 40. szám

pedig a' kor' rozsdáját el nem kerülik. Ugy van! nagy királyunk' hitformája, és tőrvénykönyve az a' próbakő, az a'lámpa, mellynek világánál meg tudjuk különböztetni a' tiszta catholicismust a' vegyitettől, a' liberális egyházkormányt, a'nem szabadelmütől. Milly szépen megegyeznek első királyunk' hit- és egyháztanai a' tiszta keresztyénséggel, és az ősegyházi gyakorlattal, emiitett stadiumaim ta­núsítandják, és kellőleg felderítendik; miket épen nem akarok hírlapok' utján közleni a' közönséggel, azért, mert felette bajos az a' hírlapi korlátolt so­rokba szorított elmélet; mert ez, mivel nem lehet kimerítő, és teljes, ezer kétségnek, félreértés­nek, és ezekkel együtt rágalomnak is tár ajtót. Azonban mégis, hogy épen tartalmatlan ne le­gyen ezen palinagoniéim, engedje meg tisztelt Somogyi ur, hogy ismét némelly újságokkal szolgáljak itt neki, miket ön bizonnyal az Ízetlen mesék közé sorozand, jól tudom; mivel ószerü nézeteivel elleukezetben vannak ; de a' méltányos közönség tudom örömmel fogadand, mert mi — alkotmányos országban élünk, és , hála jó és bölcs kormányunknak! a'történet-búvárok nálunk nem vonatnak hitnyomozási birószék elibe. Ezen újdonságok azonban, csupán a' szláv, és ős­magyar egyház' önállására vonatkozandnak; mik olly nagy botrányok S. ur' szemei előtt. Elsőt illetőleg, újságok' újsága leend az S. ur' szemei előtt, hogy a' szláv egyház, hogy som­másan előadjam, Morvában, Mojmár király alatt kezdődött, Urolf\ lorchi érsek' munkája, és II. Ödön} romai pápa' buzdítása által, a' latin hit­es egyháztanok szerint: de a' mellyekkel későb­ben a' szabadelmü morvák meg nem barátkozhat-ván, Raltislo, és Sviatopolch fejedelem' hívá-sára, tudósb és a' nemzeti nyelvet méltányló pa­pokat nyertek Bizanczból, 861 táján, Mihály görög császártól; kinek ezt izenték: „honunkke­resztyénné lett ugyan, de nincsenek tanítóink; kik minket oktatni, és tanítni tudnának, és az isteni szent könyvek' értésére eljuttatni. Magunk, sem görögül, sem latinul nem értünk — — — . Küldjetek nekünk ollyan papokat , kik a' biblia' igéit 's értelmét nekünk előadni képesek legye­nek." *) Csehhonban pedig Borzivog király, és ennek kegyes neje Ludmilla' idejében kezdődött, Methodius' munkája által**), Aeneas Sylv. Nestor? übersetztvonSchlőtzer Hí. 177. **) JJjsáy ez $. ur előtt; mert a' Reh és Nev. L 437. az állítatik , hogy: ,,Cyrillus és Methodius még csak nem is prédikáltak Cseh-országban:" pedig Aeneas Sylvius állítja ezt „História Bohe­morum" czimíí munkájában , több helyen ; jele­sen a' XÍI-ik fejezetben igy: „Borsivojus impe­ranle Arnnlfo caesare, a beato Methodio Mora­vorum archi-episcopo, cum Ludmilla coniuge ad baptismi gratiam perductus est." Mikori hi-! hető akkor, midőn Sviatopolktól az oltár előtt go-j rombáuf illettetett „Ob quam rem — igy ir AenJ szerint 995, Cosmas szerint 894-, BalUnus sze­rint 864: kik 32 főrendüekkel együtt megkeresz­telkedtek, és Krosina nevü bálványukaí, mit eddig tiszteltek, elhajították. Ez a' szláv egyház1 eredete: melly, mint alább meglátandjuk , soká megtartotta önállását és nemzetiségét; ellent nem állva az, hogy későbbi püspökei, jelesen: Dith­már, és Adalbert, Roma' hívei akartak lenni, mit én soha sem tagadtam; és kár volt S. urnák magát fárasztani olly hosszas adat-kereséssel, hi­szen, épen azért ölték meg a' csehek a' derék Adalbertnek öt testvéreit, mint most már Come­niusból tudom , hogy emiitett püspök gyak­ran megfordult Romában, és diák liturgiát akart tolni a'csehekre, kik ettől irtóztak, és nagy ne­hezen vették be 1079. VII. Gergely' parancsára; kinek illyen bulláját közli Hajecius után Co­menius: ,,Gergely püspök, az Isten' szolgái­nak szolgája, a' Csehek' fejedelmének Wra­tislávm\i egésséget, és apostoli áldást! Méltósá­god, levelében a'többek között tőlünk azt kívánja, hogy nálatok az isteni tiszteletet cseh nyelven tar­tatni engednők meg. Tudd meg azért, kedves fiam! hogy kérésedet teljességgel nem tehetjük. Mert, miután gyakran forgatjuk a' szentírást, eb­ben ugy találjuk, hogy a' mindenható Istennek ugy tetszék, és ma is tetszik, miként az is­teni tiszteletet titkos nyelven kell végbe vinni; hogy az mindentől meg ne értessék, kivált a' tu­datlanoktól. Mert ha mindentől érlhetőleg és nyil­ván énekeltetnék, hamar megvetésbe, és utálat­ba menne. Való ugyan, hogy ez a' haj­dani egyházaknak megengedtetett az együgyű, és kegyes község' kívánatára; de, mivel tapasztal­tatott, hogy ebből sok gonosz eretnekség szár­mazott; most pedig az egyházi rend jól meg van erősödve, tovább is ezt megengedni nem illenék: a' mint is meg nem engedtethetik, mit községtek érletlenül kiván; sőt azt, az Isten- és sz. Pé­tertől vett hatalomnál fogva megtiltjuk. Téged pedig a' mindenható Isten' tiszteletére intünk, hogy az illyes haszontalan vakmerőségeknek ellene állj, és egyszersmind parancsoljuk." Roma, MLXXIX. S. ur előtt, ki csak a' püspököket, és pa­pokat érti az egyház' eszméje alatt, a' népet pe­dig egyházi nullának tekinti, mert igy véleke­dik idézett criticája 449-ik lapján? „Hol, és mely­lyik volt eme^cseh egyház; ha e' név alatt nem Sz. Adalbertet magát, 's a' hozzá és Romához hiven maradi jobbakat értjük? és mellyek a' cseh egyház' tanai? ha ugyan e' tan alatt nem Sz. Adalbertéi gondoltatnak V — Újság leend az is, hogy, a' Romától egyátalában függeni nem akaró szláv egyház' papjai, — mert mi nem­csak a' cseh, hanem átalában a' szláv egyházról S. — paucis post diebus Methodius in Rohemiam fugiens, regem extra ecclesiam fecit, regnoque sacris interdixit." H. 1 *) História persecutionis ecclesiae bohemicae, cap. 1-

Next

/
Thumbnails
Contents