Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-23 / 38. szám

káplán közvetlen hat reá: méltán követelheti, hogy a' káplán-választás saját megegyezésével történjék. Lehetetlen az utolsóban, mert itt a'nép Jóitevő' szerepében tűnvén fel, természetesen a' rendelkezés' választás' joga is őtet illeti. Már ha a' káplán-vitelbe ekkora befolyású a' nép, minthogy az ellenkező eset valóban igazságtalanság volna: lehetetlen hinni, hogy az, legdrágább kincsét, szive'lelke' mivelését, nemtelen érdeknek, millyen p. o. rokonsági, házasság reményi 'stb. feláldozza! Lehetetlen , hogy káplánjában csak olly egyént keressen, ki egy palástot felvenni, a' szent könyvből egy részt elolvasni tudjon; azon kivül pedig a'haladó korszellemével párhuzomban menni , 's az Isten' országa' terjesztéseért világi, sietve átvonuló 's az erényt arany tisztaságban kitüntető szenvedéseket kiállani elégtelen legyen! És ha már egy illy káplán hivatala' lelkismeretes folytatása közben, tiszteltetve a' gyülekezettől, szerettetve a' jobb résztől, becsültetve a' felekezetéhez nem tartozóktól is, olly körülmények közé jő, hogy a' megyéjebeli rendes pap (vulgo főnök) meghal: ugyan miért zárathatnékela'következéstől? Azért, mert ifjú?.. Boldog Isten! hisza'korosság magában még semmi érdem; 's az ifjú' szive fogékonyabb, lelke miveltebb lehet sok idősbénél. Vagy azért, mert nem érdemesítette magát? Én azt hiszem, az érdem' calculusát évek' sorain tanúsított buzgalom adhatja meg; 's ha annak bimbóit ifjú káplánjában fakadozni látja a' gyülekezet: elzárja-e a tápláló nedvet, éltető meleget, mellyek jóltevőn segíthetik azok' kinyílását, *s izes gyümölcsökké alakulását? Vájjon egy szép reményű ifjú, munkássági köre' szélesedéséve 1, birtokában hallgatói' szeretetének 's bizodalmának nem sokkal inkább érdemesítheti e magát, mint kápláni ingó állásában, mellyben csekély, 'saz élet'nem halasztható szükségeiveli küzdésen kivül , lelkét még azon kinzó tudat is terheli, hogy ő gyülekezetének, mellyért élete' szebb idejét áldozatul vitte . rendes tanítója nem lehet? !! Vagy — 's úgy látszik ez a' botránkozás' köve, mert az afféle ,,szivmelegségi" okok, nem is okok — azért, mert sokszor nem is érdem , hanem holmi mellékes pártérdekek, mint p. o. rokoni kapcsolat-, házassági kinézésből" választatnak. — Hány van illy példa? azt nem tudom; de mivel erre nálunk is láttam példát! elhiszem, hogy van néhány. Azonban ki hibáztatható ezért? A' káplán? Koránsem! hiszen hibás csak akkor volna, ha vesztegetés által emelkednék főnöke1

helyébe; de ezt egy 40—50 ftos jövedelemmel biró egyén miként teheti? midőn tudjuk , hogy a' nép a' puszta Ígérettel be nem éri. Vesztegetésről tehát szó sem lehet. De rokoni kapcsolat, 's házassági kinézés által tán? Legyen, hogy vagy egyszer ez megtörtént!: de avagy nem a' nép hibáztatható-e inkább ez esetben is, melly egyetlen egyén' akaratinak, jogát, szabadságát áldozatú viszi, 's nem keservesen érzi-e vétke'súlyát lelkére nehezedni illy esetben, kivált ha választottja a' mértéket ki nem üti?!! — Ez utolsó esetre példával szolgálhatnék: de , exempla sunt odiosa Megengedve tehát, hogy vagy egyszer illy eset történt, mert a' „sokszorit" protestáns egyházunk' alkotása hinnem nem engedi: ugyan a' kivételért (exceptio) lehet-e, jó-e, szabad-e az igazságot feláldozni ? Mert abban, hogy a'káplán főnöke' helyén ne maradhasson, ha érdemes egyébiránt, semmi sincs annyira, mint maga az igazság feláldozva. Kérdem például: Igazság lenne-e egy megyében 6 — 7 évig becsülettel, s fedhetetlenül szolgált káplántól a' következési jogot megtagadni , csak azért, mert nálánál öregebb káplán is létezik? Igazság lenne-e egy, bár legnépesb megyétől megtagadni, hogy az, káplánját, kit szeret, kinek jelleme' tisztaságáról, közjó iránti buzgóságáról éveli' sorain át van meggyőződve — bármilly ifjat is — papjának meg ne választhassa? Igazság lenne-e kenyér nélkül hagyni, vagy roszabb megyével büntetni, egy különben derék's gyülekezete' szeretetét teljes-mértéküleg biró káplánt , csak azért, mert ifjú? - - Kétlem hogy valaki ezekre „igen"-nel felelne. De azt mondják: a' káplán terhére van a' főnöknek, mert ellene dolgozik, legalább halálát kívánja, — 's sejtik (mert mondva tudtomra nem volt) hogy igy a' következési jog' megadásával hanyag lesz belőle. Melly mondat, és sejtelem' megszüntetésére alább mondom el nézetemet. Mit hogy tehessek, előre kell bocsátanom e' lapok' f. e. 26-ik számában t. Hering János ur által tervezett törvényhozási szabályokat, melylyeket úgy, mint ott előadvák, a' protestantismusnak kárára inkább , mint hasznára szolgálóknak hiszek. Az ő terve szerint: 1) „Minden papságra készülő ifjúnak elébb káplánkodni kell." Ettől én sem volnék idegen, kivált miután tapasztalásból tudom , hogy egy évi gyakorlat többet teszen három évi elméleti tanulásnál: csak szeretném módját tudni, miképen történhetnék ez, hogy sem a' káplánkodó ifjú 40—50 ft jövedelem mellett, ne sindevésszen, sem az azt elfogadó megye ne szenvedjen. 2.) „Csak olly egyének szenteltethetnek fel, kiket a' kormány tudományos, erkölcsös és vallásos tulajdonaikra nézve bizton átengedhet a' meghivó gyülekezetnek." Ezt merőben helyeslem; — de nem a' 3-ikat, melly szerint .,a' később felszentelt, az idősbiket semmi esetre meg ne előzhesse", mert ez gyakorlatilag kivihetetlen; annyival inkább, mert a' megyék nem az öregebb, hanem az izlésökkel inkább megegyezők közül szoktak választani, mellynek határt vonni csakugyan bajos. A' 4-dik pont hasonlólag ollyan, melly ellenkezőleg a' protestantismus' szellemével, nagyon is szük korlátok közé szorítja a' gyülekezeteket. Az 5-ik pont ellen, ha a' többiek elfogad-Itatnának, semmi ellenvetésem.