Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-16 / 37. szám

gét — mint érezné — elégítgetvén. Akár találtam el már értekezésem' tárgya' hiányait, akár nem: mindkét esetben javítást eszközlék. Mert ha hiány az, mit kimutaték: az egyházi látogatás, hiszem, javulni fog; ha pedig tévedék: én 's tán más velem rokon értelműek egy bölcs 's dologba mélyen ható ész' ereje által legyőzetvén , tévedésünkből rendre igazíttatunk. Szivem minden esetre tiszta "s a' szándék keblemben szent és nemes, melly egyházaink' jobbléteért dobog; 's a' terv, mit végül felmutatók, csak ösztönül szolgálhat czélszerübbek' felfedezésére. Csak istenért! iparkodjunk minél elébb ily— lyesekben még magunktól is függetlenek lenni!!! Bar sm egyei. Papliívás és elbocsátás. Canon VI. „ Jus ministrum vocandi et dimittendi ecclesiae competit, sed cum praescitu et consensn superiorum." E' cánon szerint az egyház és egyházi felsőség egymás'történhető visszaéléseinek ellenőre. Én megvallom, sok kedvetlen tapasztalatok után indulva, nemcsak ezt, hanem minden illy kétoldalú törvényt, mi egészen hasonlít a' liberum religionis exercitium absque tamen praeiudicio 'stb. polgári törvényünkhöz, kitörülném cánonainkból. Mert kérdem: nem ez nyitott-e, kemény öszveütközésekre, kölcsönös bizalmatlanságra az egyházak és egyházmegyei igazgatók között sokszor, vagy egyik vagy másik részről erőszakokra, miket a' protestantismus nem tűr, ajtót? midőn vagy a' nép, nem hallgatva a' jó rendre , egyoldalúlag élve ez usualis tör vénynyel, kedvencz egyházi emberét erővel vitte papúl; vagy az egyházi igazgatóság, nem hallgatva a' magányos egyház' híveinek igazságos kivánatira, erővelollyat tolt reá, kit az nem akart, 's joga is volt nem akarni; sőt sokszor, ki mint az igazgató tagok közül valamellyiknek kegyencze (kit az, fia vagyjavai körüli fáradozásaiért, így "óhajtott jutalmazni a' mások' rovására) nem is egészen alkalmas egyén volt a" papi tisztes hivatalra. Mi több! nem történt-e meg, hogy az egyházi igazgató szék'világi ülnöke, ki egyszersmind a' pap-hívó gyülekezet' híve is volt, maga magával jött öszveütközésbe, 's kit mint a' gyülekezet' tagja akart papúl, mint igazgató ülnök nem akarhatá? — Sokat törtem hát eszemet azon, mint lehetne e' törvényt — a' meghívás' és elbocsátás' törvényét úgy hozni tisztába, hogy a' közmondás szerint, a' farkas is jól lakjék, a1

bárány is épen maradjon. > ut des ; facio, ut facias"— ez itt a' kisegítő elv, véleményem szerint. Confraternitas van és sem nem hier- sem nem XVQI — vagy XaioctQxia a' protestánsoknál. A' gömöri egyházmegyei gyűlésen kívántuk, hogy az evang. atyafiaknál divatozó rendszer szerint a' már egyszer elválasztott 's meghivatott papot a' gyülekezet csak pör' útján mozdíthassa el, 's holtáig vagy önkényes elköltözéséig tartania köteles legyen. — E' kívánat ellen sérelmüket említék a' jelenvolt gyülekezeti követek (mert nyitott ajtók közt hányattak meg cánonaink) nem igazságosnak állítván , hogy őket jó és szivbűl kedvelt lelkészük, mikor annak tetszik 's alkalma van választani, ott hagyhatja; ők pedig a' nem kedvelt paptul, mikor tetszik, meg nem válhatnak; hogy' tetszenék, ha a' jeles és kedvelt pap, holtig lekötelezné magát igen csekély jövedelmű egyházának ? A' sérelem jogszerű panaszra 's ellenvetésre nyitott e'szerint útat, mi egyházmegyénket azon törvény'szükségessége' elismerésére kényszeríté, melly halál' esetében szabad meghívást enged, még pedig megköttetlenül az üres egyháznak. Ezena'„í?o, ut desí

(

elv szerint igazságos törvénynek ellenszegült azonban egyelőre az önzet, mint a' melly által az éltesebb, következőleg érdemesebb (? q. e. d.) papok 's káplánok' megjutalmazása lehetleníttetik; mi hogy ne történjék , a' szabad meghívást candidatio után kell meghagyni. Én megvallom, ezt viszont nem tartom igazságosnak , de jónak sem; mert a' candidatio ismét bonyolíthatja a' fön kitett öszveütközéseket 's visszaéléseket, a' magányos egyházak 's egyházi tanács közti kedvetlenségeket, ennek sajátságos érdeke ollyat candidalván, kit az egyház nem akar, 's igazsága is lehet nem akarni, s megfordítva. A' korlátlan meghívás, ítéletem szerint, caeteris paribus legkevesbé veszélyes elv, melly legigazságosabb is az elbocsátási elv'ellenében, ha az per' útján engedtetik meg; csak ez az igazságos alapszabály uralkodjék mind a' papságra mind az egyházakra nézve, hogy, míg rendes pap van hivatal nélkül: addig káplán, — míg rendes káplán van: addig candidatus ne alkalmaztassák. A' korlátlan meghívás nem veszélyezteti a' lelkészek' létét 's hivatalos állását; hanem veszélyezteti leginkább, és egyedül, a' papi karnak szükség és szám feletti egyedekkel elözönlése. Igaz, ez ellen azt mondhatná valaki : „nincs jogunk csak egyet is, ki pappá kiván lenni, eltiltani e' szándokától ; — lám mind a' tanári, mind a' mérnöki, 's ügyvédi karnál évenkint 70, 80 's több egyedek is elláttatnak oklevéllel, holott annyi csakugyan nem szükséges. — Ez elv hiszen helyes: mindent, ki papi vizsgálatot letenni, ésígy papi hivatalra virtualitással birni óhajt, bár 10 legyen is egy megyében illyen évenkint, minden kifogás nélkül vizsgálat alá kell bocsátni, ha szükségesekkel ellátva van ; mert több közt több derék egyed van , 's csak a pulya lelkű, a' gyenge készületű papi kijelölt emeli szavát az idegenek , a' nem megyében végzett ifjak' vizsgálata 's bekebeleztetése ellen; kebelezzünk be 100-at is, ha annyin óhajtnak bekebeleztetni!, ne monopolisáljunk ma, midőn a' czéhek mindenütt eltörülte-