Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-16 / 37. szám

tendők, — hanem már káplánokúi csak annyit ve­gyünk be, a' mennyire szükség van; mert mér­nök, ügyvéd egyszerre minden, kinek mérnöki, ügyvédi oklevele van; de káplán csak az, kinek functiója van, 's helyhez köttetett; a' nem fungens káplán 's pap, nem káplán 's nem pap, 'skáplá­ni (exmissionális) és papi oklevéllel, nem illik, nem is lehet, nem is szabad elláttatnia. Miért forog veszélyben olly hamar a' rendes pap' léte? miért maradnak mellőzve a' régi káp­lánok? mert megengedik szükség- 's számfölötti egyedekkel szaporíltatni a' papi rendet; mert a' világi ülnökök (maguk tudják mi okoni?) kedve­zésből , hogy kéz kezet mosson, gyakran meg­engedik a' papi ülnököknek, hogy mellőzve a' fungens káplánokat, vagy kiadva ok nélkül, 's ha­mis ok miatt azokon, helyettük olly egyedeket válasszanak segédekül, kik még be sincsenek ke­belezve, de kedvenczek , — azon osztó igazság szerint , mint ők okoskodnak, hogy ök ad­nak azoknak kenyeret; hát nem önkény-e ez?... Mint tetszenék kedves tisztelendő urak! ha a'ma­gányos egyházak is, ezen okoskodás szerint nem figyelve semmi jó rendre 's törvényre, nemcsak halál' esetében hívhatnának korlátlanul 's önké­nyesen papot, hanem akármelly időben is, ke­gyeteken tetszésük szerint kiadva, önök' helyébe mást választanának papúl; mert hiszen ők adnak a' papnak kenyeret? Fölhozzák ugyan itt ellenvetésül az előkelő lelkészek: ki kívánhatja, hogy ök olly egyedet fogadjanak segédül, kit előbbi főnöke (föltéve hogy a1 káplánok minden évben változnának , mi igen üdvös szokás, mind azért, hogy az ifjú lelké­szek több helyen ismerkednének meg , — mind azért, mivel egy év alatt a'supplantáláshozi kedv, remény, sőt idő is előlük elzáratnék) nem ajánl; vagy ollyanon akármikor túl ne adjanak, kit nem szenvedhetnek. Hogy volt főnöke a' káplánt nem ajánlja, nincs ok tőle irtózni; mert meglehet, hogy a1 melly káplán volt főnökének nem tetszett, az újnak tetszeni fog ; — kit nem szenvedhet­nek - - e' szót én pap létemre szégyenleném ajkimon kibocsátni; a' papnak szenvedni kell tudni, 's neki leginkább minden halandók között, külön­ben mint mondhatja el mindannyiszor azurvacso­rája fölötti liturgiában : „szenvedjetek és enged­jetek egymásnak," ha o maga, tulajdon házában hivatalbeli segédének sem tud szenvedni, nem akar engedni? Ha pedig csakugyan nem szen­vedhetik meg egymást egy kurta évig: van egy mód, mi különben nem legszebb papokra nézve, a' bajtúl szabadulni; váljanak el egymástól, a mensa et thoro. Itt azonban óhajtható , hogy ifjú segédlel­készeink is ne feledjék el, hogy egykor ok is meg­öregesznek: legyenek hát gyengéd érzelműek az éltes főnökök' öregkori gyengeségeikhez! tegyék le az iíjúi, iskn'/ii juratus vagy primarius diákkori 's akademikusi szuszt! — a' főnökök is ne fe­ledjék azt, hogy ők is voltak egykor fiatalok; 's túlélték már magukat az idők, mikben az ügy­védek gyakornokaikat füttyel szólíták föl az Ír­noki szobából, és a1 papfőnökök asztalt teríttet­tek, lábbelit fényesíttettek, vagy zsiroztattak se­gédeikkel, 's erre különösen figyelmeztessék tisz­telendő asszonyomékat is, 's ahol ollyanokvan­nak , a' házi asszonynál hatalmasabb főzőnéket is. Suwn cuique, uraim! a' pap sem kondás; de a' káplán sem bojtár ám; hanem segéd, kenyér­kereső , szolgatárs. Az is furcsa , hogy valamelly papfőnök , akár van reá szüksége, akár nincs ; ha bár a' legegészségesebb is, ha bár sok elfoglaltatása leányegyházak miatt nincs is, mihelyt akar, en­gedelmetnyer káplán-tartásra; talán azért, mert rokonát 's más kedvenczét boldogítni kivánja's igy segíti az épen most lebeszélt roszat s papi bajt nevelni. De veszélyes magukra az éltes és a'szol­gálat' folytatására nézve már gyengélkedő főnö­kökre is; mert ha ez a' káplánhivhatási 's tartha­tási jog illy szabad mezőre találand: majd a' fia­tal lelkészek is jogszerüleg kivánandhatják maguk­nak e' szabadságot, mihelyt kényelmesek akarnak lenni! — Ekkor pedig meg lesznek szorulva az éltes főnökök ; 's lehet, hogy sokszor drága áron sem teendhetnek szert segédre; mert azt csak merem mondani, hogy ha a' fen kitett halál ese­tebeli szabad meghivási jog az egyházak' tulajdo­na lesz, 's a' káplánok köztt nem leend gradus: hamarább kap káplánt egy barátságos fiatal, mint egy zsémbes természetű agg főnök; annál inkább, mert egy ifjú főnök ügyesebb lehet érdemes káp­lánja' megnősítésében , mint egy agg. A' káplánok közt igazság szerint gradus so­hasem lehet, 's hogy ne is legyen, a' most el­szavalt igen igazságos meghivási 's elbocsátási elvből önkényt foly. Mert ha lesz: úgy az egy­házak' do utde s-e sértve van; de a'jelesebb if­jú káplánok' kedve is, azon tudat mellett, hogy ők, bár sokkal érdemesebbek azoknál, Kiknek az éveken kivül kevés érdemük, várni kénytelenek, míg amazok bekapnak, eleshetik; pedig legve­szélyesebb az egész vallásra 's erkölcsiségre néz­ve, ha annak hirdetői rest szolgák. Rosz apa az, 's leányát is vejét is szerencsétlenné tevő, kiélteseb­bik leánya előtt az ifjabbikat, ha jelesebb is, férjhez nem engedi menni. Én megvallom, évbeli érdem­nek sohasem voltam barátja még főiskoláink' ifjaira nézve sem ; — „actu vitám metimur, non tempo­re — aetas bene disponenti multum patet," azt mondja Seneca; nem az éltesebb, ki sokat élt, mert az csak sokáig van; hanem az, ki jól élt. Némelly ember egy év alatt századot él, más 50 alatt is csak az egynap élővel ér föl. — Meglehet hogy sokszor tanultabb, derekabb ember az él­tesb káplán a' fiatalabbnál: de papban még az is lényeges tulajdon ám, hogy jó és kedves szónok

Next

/
Thumbnails
Contents