Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-16 / 37. szám

ág- ev. testvérink, iskolai felügyelők' vállaira, — mind magatokon, mind az ügyön segítve lesz. No de a' népnevelés, mint hiszem — 's e' hie­delmemben alig csalódom — maholnap országos ügygyé magasul, 's minden részleteiben rendsze­resen kifejtve ama' porosz minta' használatával — lesznek országos felügyelők, mint némelly ez ügy mellett buzgó megyékben már vannak is, 's ha e' felügyelés vegyes leend — minthogy vallás1 tekintetéből lennie kell: úgy az egyházi látogatás legalább e' tárgyra nézve felesleges leend. A' felsőbb parancsolatok 's rendeletek' mi­ként lett teljesítése felőli értesülést illetőleg, bár fontosnak tessék is felszinleg az egyházi látoga­tás; de komolyan gondolkodva csak mellékes dolga ez. Nem azért pedig, mintha a'társaság'akár­melly tagjának törvények 's rendeletek iránt könny­elműnek sőt tiszteletlennek is lenni szabadna; de mert azoknak meg nem tartása bűn, a' bűn pedig úgy is önként büntetést von maga után; mi prot. lelkészre leghamarább elkövetkezik, kinek csak hanyagság is keserű falat. De hát a' hallgatók ? ez már más kérdés! ezekre nézve vannak egy­házirendeletek, mellyekrol mondani szoktuk: ereszd el füleid mellett. Hogy többeket elhallgassak, egyet említek csak. A' dunántúli ref. egyházke­rületi kormány a' kebelbeli lelkészek 's iskolata­nítók' sorsán javítani akarván, igazságot követve, felszólítá még 1835-ben az egyházakat ezüstpénz' idejekor alapított eredeti szerződésük' teljesítésére, 1837-ben pedig azt elhatárzólag meg is rendelé, mit a' nm. helytartó tanács is helybenhagyott a' jegyzőkönyv' megvizsgálásakor észrevétel nélkül küldvén azt vissza illető helyére. De hijában! ez ügy sok helyen még ma is vajúdik 's megszüle­tése hihető még sok fájdalomba kerülend, 's gon­doljuk-e miért? A' b. somogyi értesítő — kivel egy hajóban 's tengeren evezünk — ebben mint más illyesben, a' nép' neveletlenségét 's ebből önként folyó lelketlenségét látszik a' zátony­nak tartani, min hajónk felakad. De kérem, ne vádoljuk a' népet, melly hozzánk hőn ra­gaszkodik ; ne toljuk nyakába azt is, minek legalább nem egészen oka! A' nép mint nálunk's másutt, ugy Somogyban is, hiszem, elismeri ez ügy'igazságosságát; de tudja-e ön, miként most a' gyanúsítások' korszakát éljük, 's mivel mi refor­máltak — hála az égnek! — tisztán magyarok vagyunk, ezeknek átka leginkább súlyosodik reánk; 's ez oka, miért hogy a' nyers tömeg — mint egyéb más sokban, úgy ebben is eszközül hasz­náltatván, itt egy szolgabíró pedig mindenütt ül­nök — tán hogy neki se kelljen fizetni — másutt más, Baranyában — mint a' hírlapból tudjuk — egy ügyvéd szép sommácskáért a' misera plebs contribuens-et védve (!?) áltatják a' népet, 's azon csekélységért, mit egy tag fizetne, 's ha nem izgattatnék — higyjétek uraim — örömest fizetne, gyanúsítják a'lelkészt, 's feldúlják a'ma­lasztos békét lelkész és hallgatók közt, mivel­hogy építeni sem erejök sem akaratjuk nincsen. Bizony ha ez nem volna, ha némellyek igazság és népnevelés' szerelmétől ihletve — mint a' győri derék felügyelő, 's nálunk is sok jelesek, mint kivált a' peremartoni egyházvidékben — lelkesen buzognának : itt szinte úgy békésén partot ér ha­jónk , mint ott, 's néhol másutt már partra szállt vala: de itt magunkban is azok. Az egyházi láto­gatás , hol kellőleg lépett fel e' tárgyban, sok jót tehetett; de hol czélszerűtlen lépéseket tőn, vagy félvállról vette azt, sőt tán ellene dolgozott most direct, majd indirect úton — 's tényeket beszé­lünk : ott ez ügyet még bebonyolítá, 's több kárt mint hasznot tön. Ez előzmények , úgy hiszem, eléggé kimu­tatják a' sikert, mit egyházi látogatás most eszkö­zölni képes. De mielőtt kitűzött kérdésünkre az eredményt feleletül felmutatnók: több oldalróli fontolgatásunk1 jeléül megkísértjükmégrövid pár­huzamot vonhatni az egyházi látogatás okozta ha-* szon és kár között, hogy tisztán állván a' tárgy előttünk , értekezésünk' végeredményéből egy két gondolat-töredéket vonhassunk ki. Egyházi látogatóink legtöbbnyire olly korban vannak, mellyben a' vállakon a' hivatali foglala^ tosság' nehéz terhére még az idő' súlya is rá ne-r hezedik, mellyben a' test fáradva terhes munkái alatt — mint természet, ha gyümölcsét elszedik — pihenésre vár, mint nap, melly erőben fény­lett 's termékenyített - pályája' végén nyugodni ké­szül; 's im az ifjúi erőt igénylő eljárás, a" még erőseknek is nehéz fáradság, a' sokszor és sok helyütt életveszélylyel határos utazás, a' teljes erőt is meglankasztó nyughatlanság — és mind ez csekély díjért egyházaink' javára, ama1 ha­nyatlott életidőtől — pedig évenkint 's a' körül­ményekhez képest zordon időben — kívántatikf No de individuális erőknek közjó' munkáinál fel kell használtatniok; fusson a' nap jóltevöleg mun­kás pályáján, mignem lenyugszik! a' csendes est' harmatjában megsiratja lenyugtat! Ez áldozat hát, melly bár elég nagy, mivel kötelesség 's közjó' oltárán füstölög el, ne legyen kár 's veszteség' rovatába számítva; de annál szigorúbbaknak kell lennünk a' valódi kárnak kimutatásában, melly idő­ben , erkölcsben 's pénzben nem megvetendő. Az elöljáróság illyenkor legtöbbnyire teljes 's pedig szép számmal jelenvén meg a' paplakon, hogy — mint illik is — egyháza' igazgatóit egész Hiedelemmel 's lehető ünnepélylyel fogadhassa , egész napot — ha másikkal is meg nem toldja — munkátlan heverésben tölt el. De ez vád 's tán rágalom is? mert hiszen az illyenkor legtöbb he­lyen szokott eszem iszomázás csak nem henyeség 's haszontalan munka?! Én azt nem mondom, csak azt kérdem, kinek tesztek ezzel hasznot, 's vájjon tudja-e a' közönség: az egyház' javát meny­nyire kímélitek ? Bizony uraim! az egyházi látó-

Next

/
Thumbnails
Contents