Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-02 / 35. szám

minő az ország. Mindezen két állítás pedig a' protestantismus' szellemével homlokegyenest ellenkezik. És ha ezen megpendített eszmék nem utópiai rémek, de protestáns hitünk' alapeszméi: nemhiszem, hogyH. A. urnák állítása megállhatna, kidűlvén pedig okoskodásának talpköve , az egész iégállítvány szépen összeroskad És én azt tartom, hogy az elnökség-illetőségi kérdés is egyedül ezen szempontból eldöntendő; mert nem hiszem, hogy az egyházban, mint emberek alkotta társaságban valaki valamit isteni joggal követelhetne; a' mi egyházunkban népfelség uralkodik, egynek másnak csak annyi joga van, mennyit reá ruházni az egyháznak tetszett. Midőn azonban e' tárgyat a' jogszerűség' szempontjából imígy elemeztem, koránsem volt czélom a' tiszteletre méltó papi rendre némi homályt vetni vagy jogainak csonkításához istentelen kézzel nyúlni; épen mert másnak jogát szentül tisztelem, bátorkodtam a' fogalmakat egyszerűsíteni. Egyébiránt homo sum, nihil a me humani alienum puto. Jancsovics Pál, JLx, evang* papok által az iskolában tartandó vallástamtásról. Egyike azon korszerű eszméknek, mellyek mind ujdonságuk mind pedig czélzásuknál fogva különös figyelmünket igénylik, a' zai-ugróczi dolgozatokban előhozott indítvány' nyomán, a' folyó évi május' 19 's következett napjain Iglón tartatott egyházkerületi gyűlés, 's nevezetesen jegyzőkönyvének 41. §. I. jegy alatt foglalt azon határzata is, miszerint „az elemi iskolában előadatni szokott vallást a' tehetségig tanítsák a' helybeli lelkészek , kiknek ezen tárgy'előmozdítása hivatalos munkálódásuknál fogva, ugy is leginkább szivükön fekszik.<

£ Ujdon eszmének nevezem ezen határozatot azért, mert magyar prot. egyházunk' szerkezetében mind eddig nyomára nem akadunk. Egyházi szerkezetünk ugyanis, két szempontból tekinti a' papot, t. i. úgy mint lelkészt, vagy lelki = egyházi tanítót, 's mint az egyház' első tisztviselőjét. Amaz első tekintetben, joga 's kötelessége is a' papnak: nyilvános isteni tiszteleteknél, a' szent igét oktatás és javitás végett predikácziókban, egyházi beszédekben, nyilván oktatásokban , hirdetni, a' szentségeket kiszoltetni, a' házasságokat megáldani, a' gyermekeket eonfirmálni, a' temetéseknél gyakorlatban lévő szertartásokat végezni; e' nyilvános foglalatosságai mellett, még az egyház1

egyes tagjainak vallásos és erkölcsi szükségeiről is, tanítás , intés, vigasztalás 's serkentésképen gondoskodni, a' betegeket meglátogatni, az ügyefogyottakat megta•'*) Az egyház' első tisztviselőjének nevezhetni a" papot , már azért is, mert mint ollyan fizettetik is az egyháztól; az egyházi felügyelőt első tiszteletbeli tisztviselőnek tekinthetjük. K. nácsolni, az öszveháborodottakat megbékéltetni, és a' fennálló nyilvános rendetlenségeknek és romlottságnak szellemi munkásságával ellene dolgozni. Mint egyházi első tisztviselőnek tiszte : keresztelési, esketési, és megholtak' anyakönyveit vinni, az egyházi gyűlésekben a' felügyelővel egyetemben elnökölni, 's átalában arra ügyelni, hogy egyházában, Pál ap. í.Kor. 14, 40. foglalt mondása szerint, kegyes királyi intézvények' parancsainál fogva is, mindenek ékesen és jó renddel legyenek. Az iskolák' irányában egyebet nem rendelnek egyházi törvényeink , azon követelésnél, hogy, miután a' lelkész, mint első hivatalnoka az egyháznak, az egyház' iskoláinak egyszersmind legközelebb 's természetes felügyelője is; kötelessége tehát, az egyház' kebelében létező iskolákat őrfigyelemmel tartani, a'tanítókra, erkölcsös maguk viseletére, tanítási módjukra felügyelni, a' nyilvános íeczkéket gyakran meglátogatni 's felettök szemlét tartani. *®J Ezek szerint az evang. lelkész, az egyházában létező iskoláknak felügyelője is. Egyebet ennél, nem kívánnak egyházi törvényeink. Most azonban felbukik egyszerre azon eszme: legyen az evang. lelkész iskolatanító is Ujdon 's szokatlan az eszme, 's már azért is igényli figyelmünket. De megérdemli azt még inkább czélzásánál fogva. Nevezetes t. i. itten azon kérdés: mi ezéloztatik ezen eszme által? Hallottunk feleletéül különös állításokat. ,,A' papoknak nincsen elég dolguk ; — tanítsanak tehát az iskolában, azért, hogy több foglalatosságuk legyen." Ezekre azonban, mellőzvén azon gyanúsításokat, mellyek az elféle állításokban rejlenek, csak azt mondhatjuk, hogy nem tudni, mikép a' lelkismeretes lelkésznek, ki hivatalában sükerteljesen eljárni, 's a' korral haladni szent kötelességének ismeri, elég dolga vagyon; — azt nem tudni, kivált némelly a'papi hivatalhoz közel álló férfiaknak nem tudni — szégyen; nem akarni azt tudni, nem a' legjobb akaratnak jele. — Nem a' tudatlanságban tehát, de a' rosz akaratban sem akarjuk mi keresni az eszmének indító okait, 's szeretjük hinni, mikép sokkal tisztább s magasztosb c^élzása legyen az eszmének, mint az említett állítások igénylik. És azt megtaláljuk könnyen az időnek jelenségeiben. Ha körülnézzük t. i. egy kissé magunkat, tapasztalni fogjuk, hogy a'vallásosság gyönge lábon áll. Sok helyütt a' vastag babonaság edzi a' *) Lásd Joh. Goltfr. Pahl das öffentl. Recht der evang- Kirche. Tübingen, 1827. § 41- — Tentamen juris ecclesiaslici evangelicorum Aug. Conf. Add. in Hungaria, auctore Samuele Klein. Lipsiae, 1840. § XXII. — Coordinatio rei religionalis ecclesiasticae superintendentiae Aug. Conf- Evang-Tibiscanae, Cap. 11. Officia V. D. ministri. K **) Lásd Coordinatio Cap 11. Sectio XII. de Schola, I jelesül §. 119 , 120, 121, 122, 123. K.