Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-29 / 30. szám

zonyítják. De mit nyernek vele? a' vallást megfosztják tekintetétol, védelmétol, a' több talentomií jelesebb lelküektől, a' papságot szóllás- és cselekedetbeli szabadságától, elkedvetlenítik hivataluk' híven és örömmel folytatásától, tágas utat nyitnak a' vallással nem gondolásra, az erkölcstelenség' elhatalmazására hitök' sorsosi között, 's kárt tesznek magoknak is; mert mindenkor igaz fog az maradni, hogy, ha a' vallás és az érzékeny lelkismeret nem tartóztatja az embert a' bűntől: minden törvény és hatalom mellett is ezer útat talál a' gonoszság' végbevitelére, a' bosszúállásra, még a'hatalmasoknak is megrontására, mint a' Ludas és Döbrögi' mesés példája tanítja. — Az okos vallás, nem csekély, nem megvetendő eszköze a' társaság' jólléte' fentartásának; meg kell ezt becsülnünk a' közjóért. Ha egyebekben igyekezünk előhaladni, haladjunk az okos istentiszteletben is! tegyük ezt népnevelésünk', hazánk' java' eszközévé, és a' kikre ezt bízzuk, tartsuk illő tekintetben! Ha nincsen is valakinek arra szüksége, hogy papjától vallást, vagy más tudományt tanuljon; ha nem tartja is szükségesnek, nincs is hozzá kedve, hogy a' vallás' gyakorlásában magát a' köznéppel egyesítse: mégis a' nálánál együgyübb sok ezerek' lelki javának előmozdításáért , tiszteletben kell neki tartani a' vallást és ennek közelebbi fentartóit az egyházi tanítókat, azért, mert sokaknak használtak azok, és hogy látván mások az ő példáját, kövessék azt, hogy okos, jó és nyugodt lelkűek lehessenek. Igy szoktuk becsülni, és a' népnél előbbvalóknak tartani a' külső társaság'kormányzóit, a' közjóért, bárha az ő szolgálatukra sohasem volt is szükségünk. Mentsen meg attól a' jó Isten, hogy a' papság, akár fő és kormányzó, akár közrendű, független, törvény nélkül való legyen, és kénye szerint cselekedhesse a' mi neki tetszik! Láttuk már ennek ezer Ínséget szült következéseit. Valamint a' nép gyarló lesz mindenkor: úgy a' pap is ember lesz, mig a' földön jár; szükség hogy törvény által határoztassék meg mindeniknek hatósága , és ha a' határt általhágja, tartóztassák otet vissza a' nép' briaraeusi kezei! A' jó ugyan törvényt szab magának: de a' rosznak szükség, hogy más szabja azt; a' jónak sok lelkiszabadságot lehet engedni: de a' rosznak kevés is sok. Ollyan az igazi jó ember, mint a' stearin gyertya; de az erkölcsben gyengélkedő hasonlít a' fagygyú gyertyához, szükség neki a' tisztogató; a' szabadság kormány nélkül, a' kormány jó erkölcs nélkül, pestise a' társaságnak. De éppen ezekre nézve szükséges, a' protestánsoknak is meghatározni : hol álljanak az ő papjaik a' társaságban ? szükség törvényeket szabni, mellyekhez tartsák magukat, mind a' közrendű papok, mind kormányzóik; szükség meghatározni: mit kell nekik tenni a' közjóra? és hogy kötelességeiket teljesítsék, arra nekik szabadságot, kedvet és eszközöket kell szolgáltatni! Nem szabad ezt a" világiak' önkényének letapodni, különben megfosztanák a' társaságot jóllétének egyik nevezetes gyámolától, magok alatt vágnák le a' fát. Hogy az anyaszentegyházban a' tanítói hivatalt a' Jézus Krisztus rendelte, az bizonyos: a* Jézus Krisztus pedig az Istennel szoros egyességben volt, mellyet maga igy ád elő: „Én, és az atya, egy vagyok." Lehet hát mondani, hogy a' papi hivatal az Isten' rendelése; de hiszen a' fejedelmek, birák, elöljárók is az Isten' rendeléséből állítatnak elő; a' szegény és gazdag öszvetalálkoznak , és mindeniket az úr szerzi; de azért nem állíthatjuk, hogy ezt az Isten csuda által — közvetlenül — cselekedné, hanem eszközök által* A' papoknak is tehát vocatio divinája csak azt teszi, hogy az Isten' akaratjával megegyez az, hogy papok, tanítók rendeltessenek az ekklézsiába. Nem is lehet nekik mások felett a' sz. lélek' különös ajándékival dicsekedni; mert nemcsak ők, hanem más értelmes jólelkű emberek is elmondhatják: „hiszem, hogy én bennem is az Istennek lelke vagyon/* Ezeken tehát nem lehet építni az ő hallgatóik feletti elsőségöket az ekklézsiában: hanem azon, hogy ők a' vallásbeli, és más hasznos tudományokban az ekklézsia' köztagjainál többre mentek; különösen pedig azon, hogy ők az ekklézsia' tagjainak mind lelki, mind testi javokra, oktatásaik, intéseik, példáik által másoknál többet munkálódnak, a' vallás' feltartására másoknál többet visznek véghez, és ebben tartotta az anyaszentegyházbeli elsőséget maga a' Jézus Krisztus : ,,A' ki, ugy mond, ti köztetek első akar lenni, légyen a' ti szolgátok! és a' ki nagy akar lenni, szolgáljon az néktek !'4

— nem pedig a' gazdagságban, a' világi méltóságos hivatalokban , vagy nagy famíliából való származásban , mellyek a' külső társaságban teszik az embert másoknál elébbvalóvá. A' vallás' fő czélja levén, az igaz kegyességben, a' jó erkölcsökben, a' fedhetetlen jámbor életben való nevekedés, és az Isten' tökéletességeihez naponkénti közeledés : elébb való tehát az ekklézsiában a' kegyes, mint az Istennel nem gondoló ; a' jó erkölcsű, mint a' rosz; a' jámbor életű, mint a' botránkoztató; az egyenes szivü, mint az álnok tettető: de igy mellyik elébbvaló erkölcsileg a' protestánsok közt, a' pap-e vagy az ő hallgatói ? ezt bajos meghatározni. Azt mondja ugyan főtanítónk: „az ő cselekedeteikből Ítéljétek meg az embereket !{

í

Úgyde a' jó cselekedet is, ha tiszta jó lélekből nem származik, elveszti minden becses voltát; sokan találtatnak pedig megfejérített koporsók, külsőképen becsületeseknek látszó, belől pedig rothadt gazlelküek; vágynák képmutató farizeusok, báránybőrbe öltözött farkasok, a' kik mások' láttára hosszasan imádkoznak, az égre emelvén kezeiket és szemei-