Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-22 / 29. szám

lásnak is találtak, 's azcrt is kiegészítéséhez vártunk valamit, de — hasztalanul. Minek következtében felszólítottuk a' gyűlést: hogy az új felügyelő urat eskettesse meg, és ezen postulatumunkat semmi aljas czélzatból, hanem egészen tiszta szempontból véve hoztuk elő és megmondtuk : „hogy felügyelő ur biránk is, ki vagyonunk, személyünk, sőt családunk'sorsa felett isitél, és e' hazában biró nem létezik, kit az eskünek szent hatalma nem kötne; ő egyházi ügyeinknek egyik kezelője, és illyen állapotú férfiak, felséges urunktól kezdve, le egészen a' falusi biróig, midőn kormányra lépnek, esküsznek; ez másutt is van p. o. a' szomszéd Kishonthban, hol különben az egyházi anomaliák úgy szaporodnak, mint a' gomba az erdőn; de eskottessiik meg kivált azért, mert ezt kivánja a' mult esztendőben elfogadott superintendentialis coordinatio. Igaz ugyan, hogy maga a' f. t. kerület, önszabta törvények' ellenében e' tekintetben rosz példával ment elő; de valamint azon tettét soha nem hagyhatjuk helyben; úgy azt követni nekünk nem szabad." — És erre azt mondták nekünk: ,hogy becsületes embert meghiteltetni nem szükséges; hogy a' kik csak becsületbőlszolgálnak, azok ellenében illy féle kivánatokkal előállani nem lehet; hogy ez sértés volna az új felügyelőre nézve: tehát maradjon el az eskü/ — Azonban ezen okok' ellenében azt hoztuk elő: „hogy esperességünknek van annyi belátása, annyi tapintata, 's annyira ismeri embereit, miszerint becsületlent nem is választolt volna ; azonban a' becsületes is nem angyal, csak ember, kit az Istennek teremtő keze szinte meghintett a' gyarlóság' magvával, az eskü pedig hivatalunkban majd nem épen az, mi a'poenitentiaa'gyónásban; hogy ámbár egy részről hálás örömmel kell vallanunk, hogy világi hitsorsosinknak az egyházi hivatal az erszénybe semmit, de abból mindig csak kihajt : mindazonáltal más részről azt is el kell ismernünk, hogy ezen ingyen hivatal-viselés , dolgainknak jelenlegi állása mellett — nemcsak becsületben, hanem szoros kötelességben is áll — obligatio perfecta;— mert ha a'társulat'javaiban részesülünk, annak terhei aliil vállainkat kivenni nem szabad; hogy a' hivatal-viselés mindig resignatióval jár, ott az ember nem egészen csak ön magáé, hanem választóié is , — és igy a' mit azok kívánnak, deferálni köteles, következőleg az esküt is; sértésről pedig még csak szó sem lehet, hiszen t. felügyelő ur tapasztalta már, hogy mi szerető tisztelettel ragaszkodunk hozzá : — az esküt azért kívánjuk tőle, mert ez igazolja keble' tisztaságát , eloszlatja a1

bizalmatlanságnak még az árnyékát is, megtompítja a' gyanúsítgatás' mérges nyilait, több bátorságot ad hivatalos eljárásaiban, de kötelezni is fogja : hogy úgy járjon el hivatalában, mint a' törvény, a' bevett ősi szokás, az egyház' dísze , méltósága 's boldogsága kivánja 'stb.í

£

Sőt — ugy nyilatkozónk — vannak még czáfolhatlan okok, mellyeknél fogva kívánatos, hogy generál inspectortól kezdve, a' legkisebb inspectorig ezen urakat, midőn egyházi hivatalba fellépnek, meg kell esketni, de sem másnak sem magunknak rosz vért csinálni nem akarván, okainkat nem bonczolgaltuk. Elég az hozzá, hogy intézvénvünk eltemettetett, mert — ugy mondták — az egyházi új igazgatási rendszer maholnap bejön, és ez majd rendelkezik erről is. Jól van urak.' csak aztán az exceptivák' mocskos fegyveveivel meg ne támadjátok a' szent ügyet! Vederemo!... És midőn már az esperességi felügyelői hivatalhoz olly közel jutni bátorkodtunk: előterjesztettük egy úttal azt is: hogy miután szomszéd kis esperességekben a' sok szomorú súrlódás 's az egyházi zavar csak onnan támad, mert az esperességi inspector ur egyszersmind egyes egyházak' felügyelője is: 's miután a' mostan megválasztott senioralis inspector űr több egyházakkal az említett viszonyban áll: szólitassék meg t. cz. felügyelő ur határozatunk által, hogy egyes egyházaknak felügyelője lenni e' perczenetben szűnjön meg! Indítványunk elfogadtatott és kivitelét ígérte a' t. felügyelő ur; de azon igazságos indítványunk, hogy az esperességi felügyelő ur, mint a' többi tiszteink, minden harmadik évben restauratio alá jusson: egy „simplex minek-kel" félretetetett. Ez bizony török igazság! a' seniort = esperességi felügyelő — ezt restauráljuk. és a' világit nem* A' rektauratiót kezeinkből ki nem bocsátjuk ugyan, de annak hatalmát a' senioralis inspectorokra ki nem terjeszteni, ezt soha nem fogadjuk el, legalább elvileg nem. Olvastatott kerületi felügyelő urnák hozzánk küldött hivatalos levele, meliybcn felszólít: hogy a' nyelvmozgalmak' ügyében dolgozott m. választmánynak határozatához képest, terjesszük fel elibe ebbéli sérelminket. E' levél. nagy benyomást tett reánk; annyiban, hogy mint valami gonosz szellem, egy perezben két pártot támasztott közöttünk, és mi, leggyöngébb visszonyainkról megfeledkezve, komor arczczal elfordultunk egymástól, lesütvén szemeinket; és a'rosz vér itt ott forrni is kezdett. En pedig most is, épen úgy mint másszor meggyőződtem arról, hogy a' nemzetiségnek ügye legérzékenyebb döfést tud adni, olly húrokat érint meg, mellyek' rezgése sokáig feldúlja valónkat. A" gömöri esperesség— egy kis töredékecskét kivéve — egészen szláv esperesség, mit sem tagadni nem lehet , sem szégyenlenünk nincs ok; és ezen esperesség' papjai közt számosan vannak ollyanok, kik az ugymondott túlzó magyarosításból eredett sérelmek' orvoslása' tekintetéből, aláírták az elhíresült bécsi folyamodást. Ezen uraknak tehát tudniok kell a' sérelmeket; de midőn azoknak előadására gyülésileg szólítattak fel, akkor szépen hallgattak , és ez nekünk leginkább azért nem tetszett; mert, vagy gyáva félelemből hallgatlak — és akkor jobb leit