Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-22 / 29. szám

volna olly nagyszerű ügyhez avatatlan kezekkel nem is nyúlni — férfi kell a' gátra! - - vagy pedig az egész baj mendemondán alapul — és akkor kár volt bolygatni! Azonban nekünk megsúgták: hogy magyar gyűléstől szláv panaszok' orvoslását kérni, épen annyi, mint ha a' betlehemi gyermek Heródesnek panaszolná, hogy a' bába meg akarja fojtani; és hogy abban vanpraevaricans fogás — tótokra nézve — hogy martius óta csak junius 8-án szólítattak fel az iránt, hogy jun. 26-ig Pozsonyba küldjék fel sérelmeinket. — Az ügy aztán a' személyeskedés' piszkos mezejére csigáztatott át, és a' gyalázatos eseményeket csak a' templomnak szentsége gátolta meg. Egyébiránt mi azt hisszük, a' mit már ez évi Nemzeti Újságban megmondtunk; hogy az egész ügy egyházi gyűléseinkre nem tartozik, és azon kivül, mint néhány évi tapasztalás után következtetni lehet, gyűléseink nem annyira az egyház' lelkét — a' vallást — mint inkább a' magyar nemzetiséget tették magok' ügyévé, mire véleményünk szerint nem hivattattak; következőleg, hogy gyűlésünk ez ügye elleni mozgalmakban úgy lépjen fel, mint vádló, nyomozó referens és biró is: gondolom, hogy ezen procedúra a' maga rendén nincsen; és végtére minek untatják esperességünket illyen levelekkel, holott ez soha nem panaszkodott a' magyarismus' nyomásai ellen? Határozhatunk mi az egész ügyben akár mennyiszer , annyiszor nem nyerünk ohajtott eredményt; legfeljebb azt. hogy a' kedélyeket felizgatjuk, az ellenségeskedés 's a' gyűlölség' bőszült indulatját lángra lobbantatjuk, a' barátságot, atyafiságot 's bizodalmat eltemetjük, gyűléseinket compromittalván czivódásck' térévé tesszük, schismákat termesztünk, egyházunk' jólétét, haladását évekre megrongáljuk 'stb. Ezen villongások, ezen súrlódások, mellyek egyházunk' keblében dúlnak, az ingerültség' mostani fokát, hitem szerint, soha nem érik vala el, ha a' lőcsei levél azoknak tüzes taplót nem ad, mellyet most, a' ki belé csaholt, az sem tud eloltani. Istenem! őseink szent pietassal ápolták egyházunkat, annak lételét, nyugalmát életükkel váltották meg! és mi ? — egy nagy semmiért veszélyeztetjük azt!! Tehát ezekért vérzettek apáink komáromi, buccari 's más tömlöczökben 's azért hulltak az eperjesi piaczon? Urak, nem urak! kik egyházunk' javát, diszét, méltóságát veszélyeztető szándékot, ha bár tévedésből is , ápoltok kebletekben, távozzatok el, jobb nélkületek mint veletek! Az egyház szentek' társasága. De mély megilletődés nélkül egyházi állapotunkról mi elmélkedni sem tudunk és azért visszatérünk a1

száraz előadáshoz. A' fenemiitett levelet leggyorsabb úttal közlöttük az egyházakkal, meghagyván nekiek, hogy panaszaikat junius 20-ig küldjék be foesperes úrhoz, ki azokat Pozsonyba továbboztandja. Mi úgy vélekedünk hogy ebből, idő hiány miatt, nem lesz semmi, 's igy a' junius' 26-án Pozsonyban tartandó ülés is egyoldalú leend. Mi eddig nem hallottuk, hogy esperes úrhoz valaki beszolgáltatta volna panaszait. A' szóban forgó hivatalos levélre nézve azt akarjuk egész tisztelettel megjegyezni, hogy abban f. t. superintendens úr' jogait megsértetve találtuk annyiban, hogy az egyedül superintendentialis inspector ur'aláírásával volt ellátva; mit csak azért említünk, mert most két esztendeje, midőn főpásztor urunk' csak saját neve' aláírásával ellátott hivatalos levelét vettük : szemeinkbe ötlött a' világi felügyelő ur' nevének ott nem léte, és akkor óvást tettünk, vagyis helyesebben mondva, némelly hatalmasok tétettek; ez alkalommal pedig ugyanazon szemes uraknak a' superintendensnek elmellőztetése szemeikbe nem ugrott. ,,WirLutheraner besitzen alles, nur keine Consequenz^ — szokta mondani egy kebelbeli pap. A' sajó-gömöri iskola pénzt kért tőlünk valami auditóriumot akarván építeni. Tisztelettel legyen mondva, én azt tartom, hogy egyházunkra nézve sokkal hasznosb volna illyen falusi féle gymnasiumökat inkább lerontani, annyira, hogy egyik kő a' másikon sem maradna, mint építeni; és vagy Rosnyóra vagy Miskolczra általtenni; vagy ha ezt nem akarjuk tenni, tehát dotáljuk ezen intézeteket úgy, hogy se a' tanító urak ne tengjenek, se a' tanítványok szükséges eszközök nélkül ne szűkölködjenek. Mi ismét száz váltó ftot adtunk az emiitett czélra. Azoknak kevés ez, nekünk sok. Kerületi gyűlésre, melly Késmárkon fog tartatni, *) mi seregestől menendünk 5 a' kiküldött biztosok többek 40-nél! Ez aztán képviseleti rendszer ! Bizony, mi gömöriek, ha egy kis vérszemet kapnánk, könnyen letorkolhatnánk az egész superintendentiát; mert kötve hiszem, hogy a' többi esperességek összesen küldenének annyi biztosokat, mint maga a' miénk; közülünk is elég lett volna négy egyházi és ugyanannyi világi biztos. No de az új igazgatási rendszer tán e' rendellenségen is segítend! — Vederemo! Nálunk is in publico szőnyegre került az unió, és sokféle vélemény cziliázott a' tanácskozások' tengerén. Némellyek azt mondták: tudakozni kell az egyházakat, akarnak-e egyesülni? mi véle-Halljuk és pedig igen érdemes uraktól, hogy ezen német atyafiak ez idő szerint nem akarják elfogadni a' gyűlést Ha ez igy van : akkor mi a' késmárki ns egyháznak elöjáróit egész testületünk' beteges részének tartjuk, mellyet ha a' kerület nem orvosolandó veszedelmes nyavalyája többi egyházainkat is könnyen elronthatja, mert az anarchia ragad; úgy aztán akármelly ekklézsia is deprecálhatja a' gyűlésnek elfogadását Ne gondolják késmárki atyafiak, hogy mi önök'rovására eszünk iszunk ott! korántsem! Mi önöknek költséget nem okozunk — ha ugy akarják — hanem hasznot éspedig szellemit 's testit is; hiszen ugy is szokás mondani: hogy a' magyar erszény busásan megszokta fizetni a' silány német konyhát. .1 L.