Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

meny: hogy igy őt mások, kikre nézve magát nem érdemesítette, majd puszta ajánlásra elviendik pásztorokul." Én itt is az ellenvetéssel tartok. Igaz, hogy az erényt jutalom szokta követni; azonban sokszor keserűn, 's könnyes szemekkel tapasztaljuk, milly máskép határoz e' felett a' sors ez életben. A' jutalom sokszor egy tövises kőszirt' tetőjén van letéve, mellyre mig az ember a' talán mosolygó virág-koszorúért felvándorol, a' koszorú elhervad, 's zöldelő levelei helyett csak tövisei maradnak meg, 's a' vándor elhagyatva magasan dobogó ifjú keble' örömeitől — pusztán marad, mint telhetetlen herék által virágaitól megfosztott virág-bokor, melly felett zúgva süvöltnek el az alkonyat' fuvalmi, 's nincs egy pillanata is nyugodt, mellyen reménye virulna ki, mellyen jövőjének boldog nemtője mosolygna fel. Puszta ajánlás nem egyéb, mint fényes hiú kép, mit sokszor az önző világ pazérolva is árul és veszteget, mégsem nyer érte semmit. Ollyan mint a' zöld mező, melly szép napos időben selyem fűszálaira a' gyermekeket laptázni kicsalja , azonban hirtelen egy árnyék keletkezik, homályos mint az estalkonv , hűvös mint őszi éj; a' gyermekek minekutána magukat jól kifutkosták , megfázva és megéhezve komoly kedéllyel ballagnak haza. — Remény, puszta ajánlás, egyik csak vándor, mint a' szerencse, másik pedig rongyos köpönyeg hideg ellen , keskeny út és szoros kapu, mellyen t. K. ur gyámokainál fogva alkalmatlan útban és időben is a' gyengének kell kikerülni az erősét. Vagy talán mind ezt, ezen mondás alatt: ,,a' Krisztus' igája gyönyörűséges , és az ő terhe könnyű"szivesen meg lehet tenni, ha mindjártminden összetörik is ?! Kérdésbe teszi t. Kiss ur: „mit lehelne az ollyan káplán felől állítani, ki csak azért munkás, hogy főnöke' helyén maradhasson ?" 'stb. — Felelet: dicséretet érdemel. Hát ha az okoskodást igy fordítjuk: mit lehetne az ollyan káplánról tartani, a' ki csak azért vesz hanyagul mindent, mert úgy is elhagyja főnökét?! vagy arról a' tanítóról, ki utolsó esztendejében azért nem tanít, mert már különben is távozik? Felelet: semmi jót, hanem rosszat. — Az illyen kérdések csak az efféle gyermeki játékhoz mehetnek: Pista! adok egy gombot , mondd meg az eczet savanyu-e vagy a' czukor édes ? és a' gyermek bámul. Jó, mind jó az morálnak, mit mélyen tisztelt Kiss ur felhord: de tudjuk, és fájdalmasan tapasztaljuk, a' közönséges életben az emberekkel született gyarlóságnál fogva , sokan sőt legtöbben, az olly holmi, 's mondhatni csak olly .jlsten' nevében"-félc hangzó száraz szavakra, nem igen hallgatnak, hanem csak amúgy húzódozva, és váll vonítva intenek, mégpedig olly savanyúan, hogy láttára az ember' bőre felborsódzik. Mondja a' közpéldabeszéd: „az igéret szép szó, ha megadják úgy jó." De hátha megcsalt az igéret, akkor a' szépszó'hideg földében, minekelőtte édes gyümölcseit megteremhette volna, eltűnt, mint a' hajnali álom' bájos képe, és hátrahagyott kínos emléken csak a' kebel' fájdalmai sírnak fel, 's leviharzott örömeink többé a' szebb időket nem költik fel, — A' szép leányt erényes magaviseleliért, igaz, távolról is megkeresik ; de azért a' tapasztalásból tudjuk — kivált a' mai időben — hogy ,a' szép leány, túl az időn, ősi ház czimerül ne maradjon: a' szülék jónak látják ottan ottan érte házi mulatságot is adni, vele bálba menni, 's ott a' zajos ifjúságnak bemutatni a'kedves szép kisasszonyt. A' munkás, szorgalmas, 's maga kedveltelő becsületes káplánt, ha mindjárt Adriától a' Kárpátig felkeresik is: ámde azért nem lehet, nem szabad elfogni azon gyülekezettől, mellynek bizalma csupán csak ő benne központul, azon pityergő gyám-oknál fogva; mivel főnöke' helyét tölti be. Gyáva hadvezér az, ki az alatta levő tisztnek győzedelmet irigyli, azon oknál fogva, mert neki nem sikerült. Önként eszembe jut a' belgrádi két hős, kik közül egyik, midőn a' másik hős-tetteire lelkesednék, ez igy válaszolt amannak : „Uram! nem szeretem ha két zsidó van egy vásárban!" Ki csak azért akarja magát kitüntetni a' megyében, hogy országos hivatalra léphessen, már magában álerény 's nemtelen ösztön , mert a' világ' dicséretét vadászsza. Az illyen ember nem hogy használna a' hazának , hanem inkább árt; mert szemei a' legfőbb polczon megvakulván a' sok fényességtől, ide alant sem lát, pedig mindig dicsőbb kicsinben nagynak lenni, mint nagyban kicsinnek. — Becsesb minden rangnál és állásnál, a' közvélemény és bizodalom ; ennek kívánságát megtagadni nem lehet , ha csak a' keblek' titkos vonzalmát öszve nem szorítjuk, a' mi pedig a' ráfüzött bilincseket is széttépi. Végül két kérdést — ha ugyan lehet ennek nevezni — állít egymás mellé felette tisztelt Kiss ur saját irt szavaiból 's okoskodásaiból merítvéket, 's mindenikre Iaconice kimondja a'„nem-ettf Én itt sem foghatok vele kezet; mert ugyanis , mi lenne abból a'hallgatóságból, mellynek az idő'viszontagságai és számos évek' súlya alatt leroskadt papja szolgálatra tehetetlen levén, helye' betöltésére épen nem alkalmas káplán rendeltetnék?! Egy olly beteg test, melly egyaránt tététől fogva talpig sinlődik! Igen is , ide kell csak az alkalmas és erődús, tökélyre törekvő káplán, ki a' hervadásnak indult holtan nyavalygó ép testet a' néphez alkalmazott korszerű tanításaival, 's szelid magaviseletével föleleveníti, 's templomban a' szép énekszóval elszenderedett szemeket felnyitja, 's a' néptömeget figyelemre szoktatja. És már az illyen káplán, a' mennyiben gyengíti az elaggott lelkész' kedvességét hívei előtt, — miért ugyan senkinek sem lehet joga a' káplánra haragudni — annyiban, sőt fölszámíthatatlan sokban az egésznek használ, mellynek érdekepedig egyesekénél