Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

czáfolni. Parányi véleményem szerint a' czáfolatot nem látván mindenben helyesnek, 's ezombokról a'fövényt győzelemmel lerázottnak: a' tisztelt szerkesztőséget, néhány igénytelen soraimban foglaltcsekély észrevételeimnek e'lapok' utján leendő közlésére alázatosan megkérem. Nem akarok én harcz és háborút kezdeni és folytatni, hanem csak véleményt közleni; 's ha valaki érte megróna, 's mondaná: talán én is azon az úton és módon akarok rendes pappá lenni, mi ellen t. K, ur ví, felette csalatkoznék, 's én azt viszont azzal rónám meg, hogy az vagy egyházát félti, vagy zsebét , mi ugyan majd egyre megy. Előre bocsátom , magam sem vagyok barátja azoknak az ifjoncz káplánoknak , kik a' tudományokban megőszült jeles szolgák elébe amúgy könnyű móddal ugornak; hanem csak azon esetben vagyok bátor szólani, ha a' káplánok érdem és magok' kedveltetése által a1

kedvetlen körülmények miatt megürült főnökeik' helyét a nép' közönséges kívánatára foglalják el, mikor, szóval semmi sem szented erőtetést. Azt mondja először is felette tisztelt Kiss ur, hogy: igenis „szívmelegség megtagadni hívektől azt, kihez titkos sympathia által vonatlatnak, 's őket más egyénnek választására kényszeríteni, kit, lehet, nem ismernek'- — mert úgymond „még nagyon kedvelt káplánoknál is, jelesebb tapasztaltabb lelkitanító't 'stb. — mintsem kezdő fiatalokat, kik hasonlók a1

forrásban levő neszes új borhoz, mellyből még utóbb lesz kellemes izű tiszta egészséges bor — nagyszámú híveknek adni, valódi szívmelegség." Én azt mondom: nem az! mert minden századok, népek' és nemzetségek' törvényhozói tisztán megvoltak a1

felől győződve, hogy az embereket nemes teltekre jutalom-kilűzés által lehet csak buzdítani. Már egy szívből szeretett káplánnak , az igaz, hogy elég jutalom az, ha a' nép' egyhangú kivánata őt sjvéhez felkarolta, ámde, a' népnek ez nem elég! mert a' nép akkor jutalmazta meg a' szépre és nagyra törekvőt, ha azt, kiért a' jutalmat kitűzte, magáénak mondhatja. Azonban ha ez áll: „Vocatio est penes plebem" — akkora' közakarat a'természeti okosság' törvénye szerint szabadon határozhatja magát el akár az egyik akár a' másik részre, és osztán ki lehet arról, ha n. t. Török ur' véleményéhez hajlik a' választás , valamint arról is, ha i. Kiss ur' gyámokaihoz physikai erővel sem lehet kényszeríteni a'közakarat'halalmát, melly minden prudentia pastoralis felett áll. De nem is lehet átalánosan kezdőfiataloknak nevezni azokat, kiket sokszor nagy számú hívekhez közbizodalom kapcsol, mert tudjuk, hogy vágynák többéves káplánok, 's hogy rendesen 30, sőt több éves korukban nyerhetnek maguknak egyházat, pedig már, mint Bulwer mondja, a' 30-ik évvel kezdődik a' féríi-kor, mikor a' megszokott és önként kínálkozott gyönyörök' élve kiapad, 's az ifjúság' rózsás álmai a' komoly valóság' mérlegébe lehullnak, 's az élet elhatározó szint ölt magára, képességünket kifejti, 's megtanít arra, a' mire hajlandók vagyunk. Es igy az a' hasonlatosság, melly a' forrásban levő bortól van véve, ide aligha illik. Azt is mondja t. cz. Ií. ur — mit én röviden szorítok öszve — „hogy a' főnök' elhunyta után a' káplánon kivűl, alig van rá példa, hogy a' nép mást akarna megtartani, és pedig sokszor nem is érdem, hanem holmi mellékes párt-érdekek, mint p. o. rokoni kapcsolat, 's házassági kinézésből; főleg pedig a' mint kiugratja a' nyulat a' bokorból, fáradozás és költség-kímélés' tekintetéből." Ez valósággal csak szó és beszéd! a'mi hasonlatosságottudnék rá mondani, mély tiszteletből elhallgatom. Ilát a' hol sem rokon, sem barát, sem bokor, sem nyul nincs, hanem az egész határban ki van táblázva: „itt tilalmas a' vadászat" — hát ill?! — 'S én csudálkozom, hogy tud illy ábiánd világban élni az a' férfiú, kinek ^izzadt hajfürtjein szent olaj-ág lebeg." — Vájjon lehet-e kárhoztatni azt a1

káplánt, kinek tanításai rokon viszhangra találnak hallgatói' kebelében, és nem múlnak 's hangzanak el nyom nélkül, mint pusztai kiáltás, vagy mint hab-buborék; hanem mint elszórt mustár-mag felnőnek, óriássá növekednek , vagy mint Phárus a' vándor' éjeiében boldogítva világolnak. Mindig volt, van, 's lesz tanítvány, ki időbe születik, és idejét kiélt tanítójának elveitől kénytelen elállni; mert inti az idő, ujakat teremt, mint minden tavasz, és ezekre építi fel rendszerét, és hangot ád a' közönséges véleménynek, 's a' szív' sugalmának, melly érte olly hőn eped. — A" mi pedig a' költséget és fáradságot illeti: nincs olt költség és fáradság, nincs áldozat, a' mit az ember örömmel nem tesz azért, kit egy egész közönség'figyelme kisér; olt a' hetek mert 's hónapok' fáradsága csak kedves időtöltés, 1 mindenik azért fárad, és áldozik, a' mit szívből szeret. Azonban ám ne lépj egyet se, 's vigyék helyedbe azt, kiért te fáradni sajnáltál, 's ekkép nem szerettél: annak körében a' szív' melege meghidegül, mint azé az ifjúé, azé a'leányé, ki az eskü' letételére bánatos arczczal és elnémult kebellel megy az oltár elibe, ki öntudatlanul fogja meg azt a' kezet, mellyet ő nem szeret, ki ezen szóra ,szerelem' öszverogy fájdalmában. — Az értelemmel divatos és kedves beszéd pedig, kivált jelenkorunkban, csak nyelvünk' -- melly olly rég kínlódik régi hamvaiban — pallérozódása 's csinosbítása' tekintetéből is éppen annyira szükséges j mint a' diák mondásokkal megterhelt közép századi szónoklat undorító. A' második ellenvetésre is igen-nel válaszol t. Kiss ur, 's azt mondja : „Elégséges ösztön segédlelkésznck, hogy munkás, szorgalmas, becsületes, 's magát kedvellető legyen, azon re-52