Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

nek egymáshoz közeledését, az unió' ottan kifejtett eszméje 's példája előmozdította , ezen könyv a' budai zsinatnak egy szerencsétlen ajándék , és csaknem discordia' almája lett. De lássuk már magát a' zsinati munkálatot, még pedig a' felebbi öt szakasz közül ez űttal csak az elsőt, mint legnevezetesb részt, 's mintáz egyházunkat illető kérdések között, a' legélénkebb vitatás alatti tárgyat. I. Szakasz. Az egyházi igazgatásról és elöljárókról. I-sö Rész. A' magyarhoni evang. egyhéizról 3 czikkben. Az 1 -ső cánon' elsőbb soraiban a' törvények idéztetnek, mellyek törvényes lételét biztosítják; végső szavaiban pedig, tulajdonképenezen eszme foglaltatik, hogy a' protestáns egyház magyar honban a' felségnek legfőbb őrködése alatt collegiale systhema mellett áll fen. Es igy a' territoriale systhema, melly ránk nem alkalmazható, 's ennek mottója: cuius regio, eius religio értelme felett, károsnak is tartom vitatkozni. A' 2-dik cánon' szerkezetében most is azon ellenmondást találom , mit az Erd. Préd. Tár' VII. füzete' 150. lapján megjegyeztem vala. Szerencsétlen szerkezet, mint maga az eszme, melylyet a' lengyel codexből átvéve, ide kívántak beszőni; innen pedig más czikkelyekbe és különböző alkalmazással még szélesebben kiterjeszteni: miszerint az egyházi igazgatás — vagy a' mit abból eddig a' vallástanítói rend az evangeliom' tiszta rendelése, a' eonfessiók' megállítása, és *) Nevezetes voltukért szorul szóra ide leszsziik a' két első czikket: Can. 1 „Ecclesiae evangelicae Helvetieae et Augustanae confessionis in regno Hungáriáé existentes: velut vigore legum regni de annis 1608 et i£47. ac in his citatarum pacifieationum Viennensis de a. 1606. et Lincensis de a. 1645. sensu quarum evangelica ulriusque confessionis líeligio reeepta est; per articulum quoque 26 novissime Diaetaeanni labentis 1791. pro basi et fundamento in perpetuum restabiliti, et ad stalum legum annorum líiOS et 1647. reponendi religionis earum exereitii, juriumque eo pertinenlium assumtarum et renovatarum, liberó et ubique publico Religionis suae exereitio gaudentes, quiá legales soeietates religiosas constituunt, habent jus Régimén suum ecclesiastieum et religiosum eum suprema superinspeetione et approbatione Regia emendandi, ordinandi atque constituendi." Can. 2. .,Societates hae religiosae , jns hoc ordinandi, et constabiliendi interni sui regiminis exereent per repraesenlanles suos in legali synodo congregatos; et quia Ecclesiae ex Auditoribus et Doetoribuseonstant, cuivis membro aequale ad potestatem ecclesiasticam jus essj debet Ipsum vero ejus exercitium, seu régimén ecclesiastieum ex consensione et Eeelesiarum utilitate, Ministris quoque Religionis defertur; adcoque Prcsbytcriale esse debet.'' honi mind polgári mind egyházi törvények' értelmében, századokon keresztül gyakorolt — most csak az ekklézsiák' — vagyis csak a' hallgatók' részének megegyezéséből, és hasznos voltáért, bizatik a' papokra is; azonban alább ennek is nevezetes ágai rendre elszedetnek, vagy megcsonkítatnak. Mennyi ellenmondás és homályos kifejezés egyetlen egy cánonban! A' jus ecclesiasticum mind publicum, mind privatum osztatik in-iernum és externum-ra: de internum regimefi az akaratnak 's szivnek igazgatását teszi, mellyre tanítással, meggyőző okokkal, 's jó példával hatni lehet ugyan; különben valamint vizsgálója , úgy kormányzója is a!

sziveknek az Isten. Nem lehet tehát helybehagyni ezen kifejezést: „interni sui regiminisinkább ,,formae regíminis, v. externi regiminis^ szókkal kell vala élni a' tisztább megfogásért. Megismeri a' cánon, hogy az ekklézsiák hallgatókból és tanítókból állanak, 's ebből következteti, hogy minden tagnak egyenlő jogának kell lenni az egyházi hatalomhoz. De már maga az egyházi igazgatás nem jog szerént, csak az ekklézsiáknak, vagyis a' hallgatók' részének megegyezéséből bizatik a' tanítókra is — önkéntértetődvén, hogy annyi bizatik, a' mennyi tetszik, és addig, mig hasznosnak fog tetszeni. *J Nem bajosabb a' Pelagius' szabadelvű véleményéből, az Augustinus' merőben ellenkező állítását kihúzni, mint ezen cánonnak a' protestantismus' lelkével egyező praemissájából, a' feljebb megrótt állítást következtetni. Nem jól ragasztatott ehez az utolsó mondat is: „adeoque presbyteriale esse debet." Mert a' gondolatok' sora inkább így lehelne: Nálunk az ekklézsiát nemcsak a' papi rend képezi, hanem a' hallgatók is; és igy az egyházi igazgatás is nemcsak a' papokat, hanem a' hallgatókat is egyformán illeti: tehát az igazgatás' formája presby terialis. A' minthogy a' keresztyén egyház' eredeti alkotásával , 's a' protestantismus' szellemével is semmi nem egyezik inkább, mint a' presby terialis igazgatási forma. Ezt ohajtották a' sz. németi zsinaton; de akkor kivihetőnek nem találván , maradtak az előbbi mixtum régimén mellett; melly szerint püspök és esperesek, 's ezeknek megkülönböztetett törvényhatóságaik vágynák; 's midőn a' tiszta presbyteriaíis igazgatást democraliainak lehetne tekinteni, a' ma is fenállót méltán nevezi a' Gelei' 85-ik cánona aristocratico-democraticum regimen-nek ; sőt a' mint az Erdélyben visszaélés' utján az egyházra nehezedett, éppen aristocraticum. Mint alább meg fog tetszeni, nem illik a' presbyterialis nevezet a' budai zsinat által alkotott formára, nemcsak azért, mert itt egyházi *) Itt eszünkbe juthatnak kedvetlenül egy resolutiónak ezen szavai: ex gratia et clementia praecitalos articulos aáhuc ratos fore etc. ele- S.