Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-13 / 19. szám

r re, hogy magát szépnemhez illő ragyogó tulajdonokkal kellőleg- felruházni szivéhez csatolt kötelességének tartsa? De elégséges bizony! Mert vájjon mi kívántathatnék még azon ösztönhez ? Én legalább nem tudom. -- Az erény mindig legjobb ajánlólevél, ha a' puszta ajánlás sikeretien lenne is. - - - így tehát a' két első kérdésre válaszoltan igen-\\Q{; már most válaszolandok azj utóbbiakra. 3-dik kérdés: ,,Néni kell-e K. ur' nézetéből indulva, épen nem adni segédet elaggott 's lehetlen lelkész mellé, kinek egy ifjú erődús, tökélyre törekvő káplán minden esetre gyengítheti hivei előtti kedvességél"? 4-dik kérdés: „Nem kell-e eme nézetek szerint, épen nem alkalmatos érdemetlen káplánt adni"? Válasz. E' két kérdésre laconice két nem-mel válaszolok: azért, mert én iily két extremum közt középutat is látok; azt t. i. hogy adassék — és pedig, a' mennyire lehet, minél jelesb — káplán, a' hova kell; 's ha ez magát nemes erkölcs, tudomány, ipar és szorgalom által kitünteti, jutalmaztassak ineg érdeme szerint egy gyülekezettel, 's c' jutalmazásra szigorúan ügyelni az egyházi kormánynak fő gondja legyen; de főnöke helyén, az e' tárgyban irt értekezésemben előszámlált okok miatt, meg ne maradhasson. Kisebb jót a' nagyobbért mindig fel kell áldozni. — így tehát én is a' szerint engedek Önnek, t. Török ur , hogy nózotom' gyámokait ezúttal viszont megszaporítván, elvemhez még szilárdabbul ragaszkodom, miután védokai nekem koránsem kielégítők. Ön is saját szemeivel látja jobban a' tárgyat , mint én is a' magaméival. A' kérdést úgysem mi döntjük el, hanem a' közvélemény. Mellyikünknek leend igaza , majd megmutatja a' jövendő. Most csak azért sem engedek Önnek. t. Török ur, minthogy e' kérdését megelőzőleg iám olly nagy dicséretet méltóztatott halmozni, mellyre el kelle pirulnom. De azért ámbár mégcsak az irói pályán láttuk egymást, és a' szó alatti pontban elvrokonok nem vagyunk is. szivrokonok lehetünk. Amicus personae, inimicus rei. Majd máskor és másban megegyezzünk! *) Kiss Sámuel, szilsárkányi ev. egyházi szónok. Azt én is remélem még pedig legtöbb esetben. — Egyébiránt a' kérdéses tárgyat illető véleményem' gyám-és t•édokait, csak annyira is, mennyire csekélységemtől telnék, ekkorig sehol elő nem terjesztém 's ki nem fejtegetém; minélfogva védokaim sem kielégítők, sem ki nem elégítők nem lehetnek. Kérdéseim nem egyebek valának, mint ellenvetések, K. ur' saját okoskodásából merítvék- Szívmelegségről levén szó, nem észről szólék hanem a' szívről, mint illy nemű melegség'hónáról 's kútfejéről, 's merítem kérdésemet a' psychologiából, melly tanítja, hogy nem hideg észszel, hanem hő'szívvel szeretünk melegen ; melly tanítja, mikép hideg észszel a' szeretetet szabályozni 's bizonyos tárgyra irányozni alig lehetséges. Nem lehet parancsolni a' szívednek: ezt vagy amazt kedveljétek, mert érdemes s erényes; — a' szív feltalálja a' maga tárgyát, kedvenezét, 's bár az hiányteljes legyen, kedvesb lehet az ö előtte, mint másnak minden jelessége, mellyről mások dicsérő bizonyságokat adnak; 's ha a' kedvelt tárgy a' szívtől elszakasztatik: annak helyét be nem tölti a'kormányzói, bár bölcs, bár jóakaratú politica 's a'szónoklatos férjfiak' ajánlata is. Ide igtatom Péterfi ur' szavait, mik: „Másik szó a' maga helyen-' czimíi röpirat 73, 74-iz lapjain olvashatók: ,,Maga a' természeti jogtan is ugyan mondhat-e valamit egyebet, mint hogy a' válasz-tási jog , — azok közül , kikre az egyházi felsőség , törvényes vizsgálata után , a' képesség' bélyegét ütötte, —• csak azoké lehet, kik a' papot fizetik, és a' kiknek vele együtt kell élniük, és a' legszentebb viszonyban állniok? Hiszen már magok az isteni tisztelet' magasztos szent czéljai is, mellyek minden erötetéssel és rátolással, mint a' tűz a vízzel ellenkeznek . azt kívánják, hogy a1

papot és egyházát a' kölcsönös bizodalom' hajlandóság' 's vonzalom'' kedves lánczai kapcsolják egybe. Hogy azonban a'meghívás joga körül személyes kinézésekből 's haszonérdekekből történhető visszaéléseket czélszerü egyházi törvényeknek kell gátolni, ez magában is önként értetik." Illy törvény volna , véleményem szerint elsőben, hogy csak ollyat kell pappá szentelni, kit a' meghivó gyülekezetnek szívmelegen adhat az egyházi kormányzó testület; vagy, ne szenteltessék föl egyén, kit a' kormány fázva, rázkódva, hívek' sorsa iránt aggódva, kénytelen papul átengedni E' legyen a' kormányzók' szivmelegsegének első munkája 's gyümölcse! Minthogy pedig egyes ember könnyebben tévedhet 's önkénykedhetik, mint egy testület: annak elhatározását , ki legyen alkalmas 's méltó felszenteltetni, soha egy emberre nem bíznám; sem, ha rajtam állana, a' későn 's korán, úton 's útfélen való felszenteléseket nem engedném meg, hanem óhajtanám bevétetni a' tiszántúli ref. egyházkerület' gyakorlatát, miszerint szükség' esetében . a' superintendens időközben exmittalhat, kibocsáthat 's fölhatalmazhat papi functiokra egyéneket, kiket azoknak előleges megvizsgálására egyházkeriiletileg megbízott férfiak, mint alkalmatosakat a' superiateadensnek ajánlanak , — a' közvizsgálat' 's felszenteltetés' elhatározása a' kerületi közgyűlést illetvén . melly azt csak akkor engedi me£, midőn a' candidatus valamelly ekklézsiába rendes lelkésznek már meghivatott. Azonban mulhatlanul szükséges levén, mit K.ur igen helyesen sürget, hogy a' lelkész papi functiok' teljesítésében jártas legyen 's tapasztalatlan ifjoncz, érdemeket szerzett szolgák' elébe könnyeden ne ugorjék: e' végre óhajtanám életbe léptetni a' dunamelléki ref. egyházkerületi határzatot, miszerint a' káplánok, mig két esztendőt ezen hivatalban el nem töltenek , rendes prédikátori hivatalra nem alkalmaztathatnak. Az pedig , hogy jelesebb , tapasztaltabb lel ki tanító l , életbölcsetf

komolyabb's éretebbgondolkozását elébb vagy nagyobb mértékben jutalmazhassunk, mint kezdő, neszes fiatalokat: hiu törekvés , Isten' bölcsességének kigúnyolása, a' gondviselés'