Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-13 / 19. szám

d) Myilí levél nt. Török Pál urlioz-Tiszt. Szerkesztő úr! E' jelen évi Prot. Egyh. és Isk. Lap' 9-ik számában, a' 100- és 101-dik lapokon találtató ezen szerkesztői állítás: „legtöbb helyen a' lelkész válaszotta, 's választja ma is (?) a' presbyterium' tagjait, (hol helyesebb az intézkedés: az elhok tagok' helyébe, a' presbyterium választ hivataltársakat, azaz maga egészíti ki magát") eddigi tapasztalatimmal, és saját gyakorlatommal merőben és egészen ellenkezvén: ne vegye Ön rosz néven, ha elég merész vagyok ellene felszólalni; meg pedig — mivel ezen felszólalásom az igazság'nevében, 'saz egész prot. papitársaságra nem érdemlett homályt vető állítás utainak akadályozása; mert a' mennyei főigazgató , kedvünkért, mint eddigi ezentúl sem fogja korhoz képest 's általunk szabott érdem- 's erénymérték szerint osztogatni földi javait 's adni az előmenetelt, hivatalt és rangot. A' relativa inhabilitas, mellyre való tekintetből az egyének' képességét 's érdemét fokozni akarjuk, különben is, hogy Péterfinek az idézett lapokon olvasható igéivel éljek, nem egyéb, mint az önkény' sophisticai találmánya. Hogy az erény önmagának jutalom , azt olvastam, hallottam; az;

,lpsa sibi virtus pulcherrima mercesa

-röl pedig már jórégen, chriát is irtam 's ez állítás' igazságát némikép' tapasztaltam is : de tudom azt is , hogy ennek hathatós éleszlője 's ösztöne a' jutalom, "s azért sürgeti K ur is , hogy az ipar, szorgalom, ügyesség s tiszta erkölcs áUul kitürtő jeles fi'tfalok gyiltenezetleljnialmaztastannk meg; azért mondatja a' hívekkel: igyekszünk őket érdemeikért;

minden elliadható alkalommal, mások' szives szeretelibe 's pártfogásába ajánlani. Ám de a' puszta ajánlás sikerellen is lehel; a' jutalom pedig mennél közelebb van, mennél bizonyosabb, annál hatályosabb. Távol reményalak után futni, melly, mielőtt azt ölelhetnéd, el is tűnhet — csüggesztő; legtüzesben fut a' versenyező, pályavégén, hol mingyárt eléri 's elnyeri a' babért — Harmadik 's negyedik kérdésemre anyagot adtak K. ur' következő állításai: nemcsak a' nemtelen jellemű káplán veszélyes a' főnök1

állására nézve — Nem lehel átalán feltenni, hogy egy káplán sem ás főnökének vermet - - Epeit «' legbecsi/letesb jellemű káplán az, kihez a' hívek titkos sympalhia által vonultatnak — ebből azután lermészel ileg a rendes lelkész iránti hanyagság, iilóbb a' koporsóig tarló gyűlölség és üldözés is származhalik Nincs egyéb hátra. mint szívbe fojtottgyötrelem' 's bánat' férge által idő előtt is elrágatni közhasznú éUe' fonalát 'stb. Ezeket tekintve, kérdém: Nem kell-e K. ur' nézeteiből indulva épen nem adni segédet, elaggott 's tehetetlen lelkész mellé , kinek egy ifjú , erődús, tökélyre törekvő káplán minden esetre gyöngítheti hivei előtti kedvességét? Nem kell-e eme' nézetek szerint, épen nem alkalmatos, érdemetlen káplánt adni? Ne harezoljon tehát t. Kiss ur önmaga ellen! nekem pedig legyen szives megbocsátni, ha az előmbe adott tésztából általam szakasztott kenyér sületlen lett! Török. De van* 's erre alkalmasint több példát tud, mint czáfoló. Török. ellen történik , — olly reménynyel: hogy, ha bár ez által a' szerkesztői fénykörön valami kis nyilas találna is esni (?): nem fogja ezt Ön örök hallgatásra kárhoztatni. Igaz, hogy én rég megtanultam, sőt a' mi több, sokszor tapasztaltam is már ama' mondásnak igazságát: „veritas ódium parit"; de mind e' mellett is le nem tudom vetkezni annak érzését, a' mi szinte olly régen szivemhez forrt; „amicus Plató, amicus Aristoteles: sedmagis amica veritas." — Ezért hát most is csak kimondom , a' mit érzek, 's tudok... Én a' solti nt. egyházmegyében két nagy-nevű, köztiszteletü, 's hatalmas férfiak mellett voltam szerencsés káplánképen szolgálni: de valóban soha nem tapasztaltam, sem hallottam, hogy a'presbytereket ők magok választották volna,... legfeljebb is csak candidáltak; sőt ezt sem mindenkor, hanem a' presbytcriumra bízták , hogy válasszanak magok közé, a' kit akarnak, a' kit vallás és egyház iránt való jó indulatjáról 'stb. ismernek Ha ezen — mondhatnám,— gyülekezeteikben kedves, és hatalmas papok , nem választottak magok presbytereket: én kisebb tekintélyű egyedekről még kevésbé tehetem azt fel. Legdivatosabb volt, igaz ezeknek előtte, hogy a'presbyterium maga egészítette ki magát; de csakugyan az sem példanélküli, hogy a' presbytereket, már ezelőtt is az egész gyülekezet választotta, — miről úgy látszik , Szerkesztőnek nincsen tudomása. *) Én tehát jó lélekkel, 's teljes hitelességgel értesíthetem, hogy én, már 1829-ben, midőn Sárkereszturra mentem, 's ott rendes presbyteriumot nem találtam: azonnal, az egész gyülekezet által, vasárnap reggeli isteni tisztelet után, a templomban választattam presbytereket, számszerint tizenkettőt, (merthogy mellesleg azt is megemlítsem, — mi szinte némi világosításúl szolgál, a' Szerkesztő által felvett átalános hatos presbyteri számra, — csak az igen apró gyülekezetekben vágynák a' presbyterek 12-őn alól, a' nagyobbakban pedig 24-ig , vagy feljebb is emelkednek) — 's valahányszor hijánosság történt, ugyanazon módon szoktam azt kipótoltatni. Ugyan ezt cselekszem, 's cselekedtem legközelebb is mostani helyemen, Szent-Márton-Kátán is. Ila pedig én, — ki a' superintendentiánkban levő sok jeles egyének' nagy részének saruját is alig oldhatom meg,— már 1829-ben megértve a' kornak intő szózatát, ezt cselekedtem: bizonyosan hiszem—• és többekről tudom is, — hogy szinte azonképen cselekedtek. Sőt, minekutánna még 1831-ben összeszedett, és minden gyülekezetekkel közlött superintendentiale statútumainknak 1-sőjében világosan ezt olvasom : „Minden ekklézsiák egyenként, és közbevetés nélkül igazgattatnake' a' magok locale presbyteriumok által, mellynk praesese a' prédikátor, assessorai az ekklézsia' köz voksával választott presbyterek": fel nem tehetem, hogy még ma is találtatnának lelkészek,