Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-15 / 15. szám

tentlietlenül és nagy bátorsággal beszél!" — Melly nyilatkozat bizonysága annak, milly nagy benyomást tön az ifjú fejedelemre a5

reformátor* beszéde, kiről a' terembe belépésekor mége' szavakat sugá: „Ez a' barát engem nem tenne eretnekké!" Eck még röviden megjegyzé, hogy a' conciliumok' hibáit és ellenkezéseit nem lehet bebizonyítani: azonban már nem volt akarat, a' viszont feleletet bevárni. Luther kísérettel elbocsátatott; a' nemesség azt gondolván, hogy fogságba vitetik, nyugtalankodni kezdett, míg nem felvilágositatott a1

felől, hogy mellé a' katonaság csak őrizetül rendeltetett. Luthernek az egész Németország' színe előtt illy bátor fellépése megnyerte a' nagyok' és kisebbek' szívok' hajlandóságát. Az erős katholikus herczeg Braunsweigi Erik még azon nap egy serrel megtöltött ezüst kelyhet küldött neki ajándékul, mellyből a' herczeg a' gyanú' eltávoztalásért előbb maga ivott; mi Luthernek értésére esvén a' herczeg' egészségéért kiürítette azt mondván: „Valamint a' herczeg rólam ma megemlékezett; emlékezzen meg ő róla a' mi urunk Jézus utolsó harozaiban." A' herczeg megemlékezett e' szavakról halálos ágyában (az 1540. julius' 26-án) és kívánsága szerint Kramm Ferencz, ágya melleit őrködő protestáns nemes ifjú által az evangeliom' szavaival vigasztaltatott meg. — Naponkint számtalan látogatói voltak Luthernek, mint Spalatinirja: Henneberg Wilhelm gróf, a' braunsweigi Vilhelm herczeg, a' hesseni Fílep gróf és Németország' legkitűnőbb férliai, kiket a' reformátor nyájas és szokott vidámsággal fogadott. Legnagyobb öröme volt pedig a' bölcs Fr'uln'&nek, az ő kegyelmes pártfogójának, ki nem kevéssé aggódott azon, hogy Luther' bátortalansága őtet az ország előtt meg fogná szégyeníteni; most azonban néki nagy becsületet tőn; még azon napon hivatta cancellárját Spalatint, és egy mellékszobába vivőn őt, így örvendezett: „oh milly szépen beszélt Márton atya a' császár és fejedelmek előtt, elég bátran, talán igenis bátran." Az eredmények tudva vannak : az ország' rendeinek nagyobb része, és Fridrik is eltávozott, a'császár sok unszolásokra, vonakodva bár, megküldötte a' gyűlésnek Luthert kárhoztató levelét — a' salvus' conductus' megtartása és tartatása' nyilvánítása mellett: azonban az ország' rendei megtagadták egyezésöket a' császári száműző rendelettől , a' császár maga sem ügyelt annak szoros végrehajtására. Tudva van, hogy a' hatalmas császár hanyatlott korában a' wittembergai templomban felkereste Luther' sírját f

és megállván e' nagy ember' porai felett, mélyen megilletődve mondá: „Nem üldözöm a1

holtat, nyugodjon békében, ő Isten bírája előtt van !" ICatholikusok és protestánsok közti vegyes házasság-kötéseknél, lia a' gyermekek' vallásos nevelése fölött támadnak viszáikodások . anellyik fél engedhet könnyebben a' másiknak ? E' kérdéses tárgyban én nemrégiben újra — előttem ugyan már épen nem új állításokat visszahangzó — igen furcsa okoskodást olvastam. #) Ha a' tudós értekező a' már magában komoly tárgy mellett olly komoly ábrazatot nem csinálna: bizonyára könnyen kísértetbe jöhetnék azt hinni, hogy, ő csak enyelegni akar, és szándéka—gondolkodó olvasóit egykissé megnevettetni. Mert argumentálása olly rendes, hogy abból egyenes következetességgel annak épen ellenkezője sül ki, a' mit bebizonyítani erőködik — Ő a1

fönnkitelt kérdésre igen naiv kurtán azt feleli, hogy az engedő félnek a' protestánsnak kell lenni. 'S miért? Okai ezek: Elsőben azért, mert a' polgári törvény a' protestáns atyának megengedi ugyan}

hogy figyermekeit a' maga vallásában nevelhesse; de ezt neki nem parancsolja. „Si páter — ugy mond — catholicus fuerit, illius religionem sequantur proles e mixtis matrimoniis susceptae et suscipiendae; si vero mater fuerit catholica, tunc nonnisi proles masculae patris religionem sequi possint." — A' protestáns félnek tehát szabadságában áll a' polgári törvénynek ez engedvényére vagy támaszkodni, vagy annak kedvezéséről önként le is mondani. Következésképen ő könnyebben engedhet, mint a'katholikus fél, melly „hite 's lelkismerete szerint soha föl nem szabadítatik gyermekeinek protestáns nevelésére." Másodszor azért, mert a' protestáns mind vallásának szelleménél, mind lelkismeretének természeténél fogva hiszi, hogy üdvözülni nemcsak az ő anyaszentegyházában, hanem a' katholika anyaszentegyházban is lehet; a' mint ezt az ágostai vallástételből , — Calvinnak , Luthernek , Melanchthonnak írásaiból, — a' helmstadti 's többprotestans egyetemek' véleményadásaikból, — sok ág. és helv. vallástételt követő prédikátorok 's hittudósok' bizonyítványaikból látni lehet. A' katholikus „ellenben hite 's igy lelkismerete szerint nem engedheti meg soha, hogy gyermekei a'ker. kath. anyaszentegyházon kivül nem katholika hitben neveltessenek." „Tehát a protestáns sem hitében sem lelkismeretében nem sértetik, ha megengedi, }) Lásd: Relig. és Nevel- 1842. második félév, 11-ik szám , 177—lSO lap.