Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-07 / 1. szám

lelkismeret legyintend; az legye ajándékocskán­kat zsebre, és fordítsa jó haszonra. 1.) Elsőben is a't. ez. Szerkesztőség fogadja tőlünk, ha néki egy szerencsés „péterhálóval" (Luk. 5.) kedveskedünk, mellyel minél több embereket halászhasson az előfizetésre, véle-munkálkodásra és a' mi legfőbb, az olvasásra. Mert aránylag sokan vágynák az Írásban hivatalosak ; de kevesen az olvasásra választottak. Mit használ pedig, bár­mi érdekeseket irunk , ha gyéren olvastatunk ! 2.) Hogy ez évben magyarok, tótok és né­metek, dunán-inneniek, túliak egymáshoz köze­lebb simuljanak: a' végett leend első ajándékocs­kánk egy a' sziveket össze-foglaló aranyláncz és négy vaskapocs. 3.) A' palástnyeréshez vezető-sorompónak, nehogy az végre akárinelly truncus íiculnus által könnyen benyomintható nyilatag saraglyává aljasul jon el: hozunk egy a' bécsiconsistorium'gyárában készült erősebben járó závárt. 4.) Az egyházi ügyek' vivőinek mellükről erőnek erejével letépjük eddig viselt diszjelöket a' lassan mászó csigabigát, és adjuk helyette Pál apostolnak gyors pályafutóját ( . Kor. 9: 24.); hogy a jegyzői hivataltól, mellyben legalábbis mindig hat kéz van mozgásban, a' jegyzőkönyv ne szülessék meg csak félév múlva; hogy a' gyűlésből kiküldöttek ne várjanak eljárásukkal a' másik gyűlésig; hogy az adósok ne késkedje­nek pörbe idéztetésig, 'stb. 5.) Az anyaszentegyház' mindennemű egy­házi és világi hivatalnokinak adunk az egyetértés symbolumául egy gerliczét és egy fi is olaj-ágot. Azonkívül a'munkás derék egyedek vesznek tőlünk ezennel egy öblös üvegnyi eletesscntiát: tehetet­len aggastyánink viszont, kik miatt minden egy­házi és iskolai ügyek tespednek, — bár nem ha­lált de megifjítatást példázó phoenixet-6.) Szent gyülekezeteinknek ajándékozunk egy egekbe felvergődő pálmafát; az elszaporodás és megromlás ellen pedig az 183-/«-diki ország­gyűlésnek össze-tümegítö törvényezikkét. 7.) Azon lekészinknek, kik olly tév-úton járnak, mintha másoknak prédikálhatnák a' ke­resztyén vallást jó sikerrel , — bár maguk nem valódi keresztyének is , — szántuk ama jordáni galambot,, a' szent lélek' malasztjának példaképét; mintául Ezsaiást, kinek ajakait a'seraphimok ele­ven szénnel illették ; áldásul a'LXXXVII. zsoltárt. 8.) Hallgatóknak adunk juhot, hogy pász­torukat kövessék ; például Mártha' nénjét és Ly­diát; leczkéül a' CXIX-dik zsoltárt. 9.) Iskolatanítóinknak hozunk egy csipetet ama'sávból, mellyről szent János IX: G. emléke­zik; hogy azzal a' lelki hályogot sok tanítvány' szemeiről szétoszlassák. A' tanulóknak adjuk Dá­nielnek királyi erkölcs-iskoláját. Ifjainknak Jó­zsefet és Tóbiás'7. szabályát; hölgyeinknek Fi­lep diaconus' 4. leányát, és a' XLV-dik zsoltárt. 10.) Azon uraknak, kik a1 hibás egyházi ügyek melletti fogadatlan prokátorsággal kezdik kétes írói pályájukat; valamint azoknak, kik a' gyűléseken olly száj-hősök: ajándékozzuk szere­tetben bölcs Sirák' lakatját (22 : 31). A' bölcsen hallgatóknak és az u. n. békesség' embereinek el­lenben nyújtunk egy nyakukban hordozandó kis bűbájos anmletot, mellyben Márk' VII. 34. verse legyen irva. 11.) Egy albát is ajándékozok az országban csendeseknek: de a' mellynek előbb egy kis fene­ket kell kerítenem, hogy megértessem. Jelen lap' 25. 26. tavali számaiban a' volt szalonaki, mostan pedig egyik győri lelkész, néhány szerencsésen sikerült lelki pásztorkodási tényeiről közlött ve­lünk hosszú elbeszélést. A' Szaionak vidéki go­nosz nyelvek ugyan furcsákat rempölnek e' közlé­sek ellen : de én azok' tolmácsa lenni készakartva nem akarok, sem mást gyanúsítani, sem magam gyanúsítatni nem szeretvén Azéi l az clbeszélteket fogadom hit által, mint valóságot; sőt megenge­dem, hogy 11 ur nemcsak haragosok kiengesz­telésére szorítkozván , buzgó működéseit még to­vább is kiterjesztette. Mindezeket ő tette, mert tehette. Hanem Tamás vagyok , vájjon csak annyi is sikerülhetett volna-e neki magyar falusi gyü­lekezetben, hol rendszerint a' lelki-pásztorkodási működésnek annyi hegy. völgy, szirt, posvány, őserdőség, böczek és más akadály szegül ellene, mellyekiűl egy németes városban született, ne­veltetelt, német fárákban hivatalkodott, és ma­gyar falun soha nem lakott ev. papnak eszméje sincs. Óhajtanám tehát, hogy magyar falusi ev. lelkészek is imának még e lapba, lelki-pásztor­kodásuk' köréből minél több szép tényeket, mely-Ivekben nem csak egykét haragost kibékültetni, vagy uraságtól kegyeket kieszközölni ügyesek voltak: hanem sikerült nekik a1 nép' akaratának jóra bírásával idves újításokat , intézeteket ,alaptőké­ket létre hozni; egyház, iskola, és nevelés' felsegélésére áldozatokat tétetni, megrögzöttvisz­szaéléseket kiirtani, 'stb. Mert azt talán csaknem hiszi H. ur, hogy magyar lelkészek is körükben minden jót működni nem volnának elég buzgók, vagy képesek. A' szép tények' írásához immár magyar falusi ev. lelkészek'működéseiből, nyújt­juk ajándékul a'fehér-ivet Két hónapig várokozan­dunk pedig annak feketével telehordására e' lap' utján. Mi ha nem lörténendik és az alba künn vesz, sem Dántól fogva Bersebáig afféle híradás nem érkezendik: ezt. szomorú jeléül veendjük állításunk­nak, hogy t i. magyar nemes szent gyülekezeteink­ben igen sok az útonálló, mellyek a' lelkészi hi­vatalt csak hitszónoki, az esperességit csak kör­levél-írási hivatallá szorítják be, és a' mellyek' rajzolata egy értekezésnek igen érdekes tárgyul szolgálhatna Ha pedig az alba, talán többed ma­gával is beirva megérkezendik : akkor örömest

Next

/
Thumbnails
Contents