Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-15 / 15. szám

kik hamis tanításaik és rosz példáik által a' keresztyén világot lélekben és testben megrontották; — mert senki sem tagadhatja meg, hogy sok emberi találmányok és törvények által a' keresztyén hivők' lelkismerete lebilincseltetett, sőt a' népek , különösen a' hires német nemzet' javai, értékei , hallatlan zsarnoksággal kizsákmányoltattak. *) Ha én ezeket visszavonom, megerősítem a' zsarnokságot, ezeket sem vonhatom vissza! Istenem, milly gyalázatos leple volnék én akkor a' gonoszságnak és zsarnokságnak! — A' harmadik rendű könyveim némelly magány személyek ellen intéztettek, kik az emiitett zsarnokságot védeni merészlették, és az általam hirdetett isteni tudományt meghamisítani bátorkodtak Elismerem , hogy ezekben indulatosabb voltam, mint keresztyén állapotomhoz illett: de ezeket sem vonhatom vissza azért, nehogy ezentúl mindenféle istentelenségek védelmeztessenek, dühösködések és újabb kegyetlenkedések támasztassanak. „Azonban , mivel én ember vagyok és nem Isten , könyvecskéimen másként nem segíthetek, sem azokat nem védelmezhetem ,r

r

mint az én Uram és Üdvözitőm maga tanítását! 0 midőn Hannás főpaptól kérdőre vonatott és a' főpap' szolgája által megüttetett, monda: „Ha rosszúl szólottam, bizonyítsd meg, hogy az rosz volt. Igy maga az ur ! ki jól tudta , hogy nem hibázhatott, nem vonakodott bizonyságot hallani tudománya ellen egy alávaló szolgától; mennyivel inkább köteleztetem én, ki föld és hamu vagyok, tudományom ellen bizonyságot hallani. Ezért esedezem császári felséged és fenséges fejedelemségtek előtt, és mások előtt; méltóztassanak ellenem bizonyságot adni, és engemet a' próféták' és apostolok' Írásaiból meggyőzni a' felől, hogy én hibáztam; ha én e' felől meggyőzettetem: kész vagyok minden tévelygést visszavonni, és első leszek, ki könyveimet tűzbe vetendem. Ebből nyilvános az, hogy én elegendően meggondoltam, megfontoltam és kiszámítottam a' szükséget és veszélyt, az egyenetlensévétkek' özöne' legyozhetlen veszélyébe süllycszenek és lelki 's testi esetet és kárt okozzanak. Különösen óvakodnunk kell attól, nehogy ezen magasztalt és legjobb ifjú Károly császár' uralkodásának, (kinek felségébe Isten után legnagyobb reményünk van) necsak boldogtalan kezdete, de szerencsétlen vége se légyen. Tudnám e körülményt a' szent irás' példáival bővebben és szélesebben világosítani , mint Pharaó , a' Bábel és Izrael' királyai' példájokból, kik akkor hoztak legtöbb és nagyobb veszélyt magokra, midőn birodalmaikat okos tervcikkel biztosítottaknak gondolák: mert az Ur az, ki megfogja a' bölcseket az ő csalárdságukban , és elmozdítja a' hegyeket, hogy az emberek csak eszökbe se vegyék, a' ki az ő haragjának idején azokat felforgatja (Jób 5 : 13. 9. 5): ezért szükséges dolog, hogy az Istent féljük. De rövidség' okáért elhallgatom, nem is olly czélból hozám fel ezeket, mintha az ón tanításimra illy nagy főknek szükségök volna; de azért, hogy kedves hazámnak a német nemzetnek tartozó szolgálatomat bebizonyítsam. Esedezem azért császári felséged és a' fenséges fejedelmek előtt: ne méltóztassanak elleneim' rosz véleményeik által ok nélkül szerencséltetni és engemet üldöztetni.'4 Mind ezen szavakat Luther latin nyelven is ismételte , mivel a' császár nem volt a' német nyelvben eléggé gyakorlott; nagy nyugalommal és lélek-éberséggel tartotta beszédét, 's a'lelkesedés' tüze piroslott a' betegségtől halavány arczain: ellenei mégsem voltak vele megelégedve; Eck ismét viszonozá: „hogy ő néma' dologhoz szólott; itt nincs helye a'feleselésnek, egyebet nem kívánnak tőle, mint csupán kerek, egyszerű és száraz feleletet arra, visszavonja-e tanításait vagy nem?tt Ekkor ő magasztosb érzelemre gyúladt, szemei lángba lobbantak, széles melle fölemelkedett, és nyugodtan körültekintvén így felelt ismét: „Minthogy császári felséged és a' fenséges fejedelmek tőlem egyszerű, száraz és egyenes feleletet kívánnak, adok ollyat, mellynek szarvai és get és lázadást, melly az én tanításim által a'vi- fogai ne legyenek; jelesül : mindaddig, míg én a' lágban támadni fog; legnagyobb örömem volna j szentírás'bizonyítványaival, vagy nyilvános, tiszta látni azt, hogy az isteni szó felett versengések támadjanak; mert ez az isteni szó' folyamatja és eredménye mint az Ur maga mondá: „Nem jöttem hogy békességet hozzak, hanem fegyvert." Azonban meg kell gondolnunk, milly csudálatos Isten a' maga tanácsaiban és Ítéleteiben, nehogy ön hatalmunk- és bölcsességünkben elbizottan a' versengések' és egyenetlenségek1

megszüntetésére olly módokat használjunk , mellyek az isteni szó5

káromlásával, megvetésével kezdődvén, a' *) A' Tezeli visszaélések' védelmére már ma egy katholikus szó sem emelkedik, és ha Luther azon időben erösebben szólott, szavának a'mostani időkre semmi alkalmazása sem lehet. Közlő. és világos okokkal és adatokkal meg nem győzettetem (mert én sem a' Pápának sem egyedül a' conciliuinoknak nem hiszek, minthogy nyilvános az, hogy azok gyakran hibáztak, és egymásnak ellentmondottak); mindaddig, míg én az általam felhozott adatokkal le nem győzettetem, és az én lelkem" ismerete az Isten' szavával le nem köteleztetik : mindaddig semmit vissza nem vonhatok, nem is akarok; mivel a' lelkismeret és meggyőződés ellen tenni sem nem biztos sem nem lanát csos. Itt állok. En másként nem tehetek! Isten segélj! Amen." Bámulat és csudálkozás futotta keresztül a' teremet, minden jelenvoltak meglepettek Luther' állhatatos viselete, nemes és méltóság-teljes beszéde által. Barátai' arczain öröm sugárzott $ el-