Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-15 / 15. szám

csak az eleibe adandó kérdésekre feleljen. Ezután a' trieri udvari tanácsos Eck János fde nem az ingolstadti ismeretes tanár) lépett elő, és azon Lutherhez intézett kérdéssel nyitotta meg a' tanácskozást: „Vájjon az előtte fekvő munkákat magáéinak ismeri-e, és kész-e azoknak tartalmát visszavonni?" — Luther az elsőre már-már felelni kész volt, de ügyvéde a'bölcs SchurfHieronym törvény-tanár közbeszólott: „neveztessenek meg a' könyvek' czímei." Miután Eck azokat egy báseli nyomtatott példányból felolvasta; Luther szólott, halkai majd hangosabban, erőteljesen, a' beszéd és magatartás' szerény Hiedelmével; az első kérdésre igennel felelt, a1

másodikra imígy fejezte ki magát: „Mivel ez a' hit- és léleküdvösség' kérdése, és az Isten' szavát tárgyazza, melly a' mennyen és földön legnagyobb kincs; mellyet tisztelnünk kell: vakmerően és veszélyesen tennék, ha gondatlanul szólanék, mennyiben vagy többet vagy kevesebbet mondanék, mint a' dolog és igazság kívánná, vigyázatlanul avagy fontolatlanúl nyilatkoznék : mi által azon Ítéletet vonnám magamra, mellyet Jézus mondott : ,,a' ki engemet megtagadand az emberek előtt, én is megtagadom az én mennyei atyám előtt :" — ezért császári felséged előtt legalázatosabban esedezem a' gondolkozásra idő-engedményért, hogy az előmbe adatott kérdő pontokra az Isten' szava' sérelme és lelkem' üdvessége' veszedelme nélkül felelhessek. Ezen kérelemre a'császár egynapi időt engedett, azon megjegyzéssel, hogy már elég ideje volt gondolkozni. — A'gyűlés eloszlatott, Luther a' főmarsal és herold' kíséretében a' sokaság' helyeslő lármája között szállására bocsátatott. Egy szó kihangzott a'zaj közzül: „Boldog a'méh, melly tégedet hordozott." G. Pfizer „Mart. Luthers Leben" czimü munkájában igen helyesen védi Luthert ellenei' azon vádjok ellen, hogy az időhalasztás által ügye' igazságában kétkedést, és bátortalanságot bizonyított. „Gondolja meg — mond Pfizer — mindenki azon szokatlan körülmények általi meglepetést, a' pillanat' fontosságát, rendkivüliségét, melly a' legerősebb lélekre is hatalmasb benyomást tesz, mint az egyszerű bizonyos veszély. Az országgyűlés nagy és fényes volt; Luther nem is gondolta , hogy megérkeztével azonnal meglepetik, több előkészületeket reménylett, és olly számtalan hivei' leikök' állapotja aggodalomba ejté: de nem rettegett, nem kétkedett, mint a'következett napon tanúsítá." A' következett napon, április' I8-án, Pappenheim főmarsal és Slurm Gáspár herold által délesti négy órakor ismét elvezettetett Luther a' tanácsteremhez, mellynek ajtajánál két óráig kelle várakoznia, mig hat órakor bebocsátatott; este volt, a' fáklyák meggyújtattak, csillámló fény és roppant sokaság' közepette rendíthetlenül állott Luther a1

sorompók előtt, latin szerkezetű Bibliáját kezében tartva; mellette állott Schurf tanár ügyvédje, körülötte a' wittenbergai és erfurti kísérő barátai. Belépése a'tegnapihoz hasonló mozgást okozott ; lecsendesedvén a' zaj, ismét felszólalt Eck János, mondván: „Ezen órát rendelé ő császári felsége neked Luther Márton ! azért hogy a' tegnap nevezett könyveidet elismervén mivelhogy azokat visszavonhasd vagy megerősíthesd, magadnak gondolkozásra időt kérrél: ámbár törvényesen ezt meg nem nyerhetéd vala, mivel annyi idő óta tudhattad, miért szólítanál fel; és a' hit' dolgában mindenkinek olly késznek és bizonyosnak kell lenni, hogy annak mindenkorokátadhassa, arról számotadhasson: különösen Te, ki a' szent könyvek'olly hires és gyakorlot tanára vagy.azonban most adj végső feleletet ő császári felsége' kívánatára, kinek szelid jóságából időt nyertél magadnak: akarod-e elismert könyveidet védelmezni vagy valamit visszavonni?" Ezen kérdését Eck latin nyelven is elmondotta , hogy a'jelenlévők mindnyájan megérthessék. Ezután kezdett beszélni Luther, halkkal és szerényen, vidám lelkesedéssel és bátorsággal , keresztyéni szelídséggel; igy: „Legkegyelmesebb! leghatalmasabb császár!! fenséges fejedelmek! kegyelmes és kegyes urak!!! A' tegnap kijelelt határidőre hódoló engedelmességgel jelenek itt meg, ós Isten' irgalmából esedezem császári felséged és kegyelmed előtt, méltóztassék, mint reménylem, igaz és igazságos ügyemet kegyesen meghallgatni:ha tapasztalatlanságom miatt valakinek illő czímét meg nem adnám, vagy viseletemmel az udvari szokást megsérteném; kérem, méltóztassanak kegyesen elnézni, mintollyannak, ki nem a* fejedelmi udvaroknál neveltetett, de örökké zárdába rejtezett. Magam felöl mást nem mondhatok mint azt. hogy valamit csak eddig együgyű szívvel tanítottam és irtam , azzal egyedül Isten' dicsősségére, a' keresztyén hivők' hasznára és üdvösségére czéloztam , és igyekeztem, hogy ezek helyesen és tisztám tanítassanak. „Általmenvén az élőmbe terjesztett két kérdésre; az elsőre feleltem tegnap, és a' mellett erősen megmaradok ; elismérem azon könyveket enyimeknek, kivévén azt, hogyha azokban elleneinr csalfasága által változás vagy elfordított kivonat csúszhatott be, mellyért jót nem állhatok. — Mi a' második, vagy visszavonás' kérdését illeti; esedezem császári felséged előtt, méltóztassék szorgalmasan megkülönböztetni, hogy könyveim nem egyneműek. Az elsők a' hitet és erkölcstudományt tárgyazzák az evangélium szerént, ugy hogy elleneim is azokat hasznosaknak és ártatlanoknak ismerték, nyilatkoztatták, sőt az annyira heves pápai bulla sem találta azokat kárhozatosaknak. Ezeket vissza nem vonhatom, a' nélkül hogy a'keresztyén igazságot meg ne tagadjam. — A'másod rendű könyveim azok, mellyek azok ellen Írattak, *