Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-07 / 1. szám

let melleit, szükség- lenni végrehajtó és számonkérő testületnek is, mellyben azok vesznek részt, kiket intelligentiájok képessé tesz, személyesen résztvehetni az igazgatásban. Ennek pálya-helye az egyházkerületi közgyűlés. Miért történhetik ez más társulatoknál zavar és illetlenség nélkül? 's kérdem: történik-e nálunk minden összeszorítás mellett is mindenkor zavar és illetlenség nélkül ? Én ugy vélem és tapasztalom, hogy épen e' meg-és kiszorítások okozzák a' legtöbb zavart és illetlenséget. Ugyan is jelenleg közgyűléseinkben , örök csatákban állunk önkényekkel, kisebb testületi érdekekkel, folytonos a' vetély, actio és reactio, ;

s örökös az ingerültség. — Képviselet által igazgattatni, és megbízni valakit vagy többeket, hogy nevünkben igazgassanak: két különböző dolog. 'S mikor, miképen bizta volna meg az egyház a' 'ractusokat a' nevébeni igazgatásra? vagy tán csak tacitus, praesuintus consensus és delegatio által, úgymint mellyekkel az egyházi dolgukban, eleitől fogva szívesen takargattattak az önkények? De a' 19-dik században, a' miveltség, jognyomozás és öntudatok'századában, nem igen szeretünk már adni a' tacitus és praesumtus consensus szókra. Fellehet-e a' magyarhon' protestánsairól józanul tenni, hogy ők olly társaságnak , melly az egyes tagok' lelki idvét, nyugalmát, boldogságát, gyermekeiknek emberré, család-apává, anyává, polgárrá, kenyérkeresővé képeztetését kezeli, és igy legfuntosabb minden társaságuk között: minden collegialis jogait, jogot czélokhoz, eszközökhöz, nem csak bensoleg, hanem külsőleg is, néhány embernek egész életidőre agy átengedték volna, hogy magoknak, ezen emberek' félig meddigi megválasztásánál egyebet, ezen jogokból fen nem tartottak volna? Például: egy 1817-diki intimatum azt rendeli, hogy az ekklézsiák' fentartására szükséges pénzeket , az elöljáróság kivethesse; 's ezen joggal élnek is, mind tractus, mind superintendentia. Ezt bizonyítják nevezetesen a' dnnamell. superintendentiának statutumai közt a' 23, 36, 31), 56, 95, 96, 98, 100, mellyek mind pénz-kivetéseket, taxai határozatokat, és pénzkezeléseket foglalnak magokban. Lehet-e képzelnünk olly botor társaságot, melly még azonfelül szabadnak, egyenlő jogúnak is kiáltsa ki magát, hogy az efféle teherrovásokat, néhány ember' kezébe érvényes beleszólhatás 's majdnem minden ellenőrzés nélkül örökre általadja ? 'S lehet-e embernek fontosabb, elidegeníthetlenebb joga, mint gyermekeinek mikénti neveléséről rendelkezhetnie? De nem is engedte prot. egyházunk a'szabad kezet 's örök képviselőséget által senkinek; 's a' beleszóihatást 's fő ellenőrséget közönségünk magának mindenkor fentartotta. Lásd G. Katona'10, ii , 12 , 16, 32, 84, 88, 89, 91 , 92, 94; a' szathmár-németi 22, 23; komjáti II. cl. 8 , 9; III. cl. 3: V. cl 14 cánonokat; a' dunamell. superint.' statutumai közt pedig a' 6 , 18, 23, 24, 25, 27, 28, 30, 32, 34, 36, 39, 87 'sa't. Mind ezekből, sőt majd átalánosan minden cánonainkból és statútumainkból napfényi világossággal tűnik ki: miként a tractusok csak az apróbb ügyeket, 's ezek közt is csak azokat intézhetik el végképen, mikben mint egyeztetők, kiegyenlítők lépnek fel, és mikben a' két fél úgy megnyugodott , hogy azokat tovább közönség eleibe vinni, fölöslegessé vált. Kitetszik az, hogy a' tractusok mindenkor ugy munkálkodtak, mint részint tisztviselői a' superintendentiáknak, kik azoknak engedelmességgel, részint mint állandó választmányai, kik relatiókkal tartoznak; némelly ügyekre, perekre nézve pedig, mint első lépcsőjit bírák, kiktől a' felebbvitelt ön magához, mint egyház' törzsökéhez, a'közönség magának fentartotta. Kitetszik, hogy az egyház, nagyobb dolgokban a'tractusok'munkálkodásit, eljárásait, csak ideiglenieknek 's közgyűlésig érvényeseknek kivánta tekintetni; mikre azért vala szüksége, hogy az egyházkerületi gyűlések'idejét és költségeit, eszmék'előleges központosítása által könnyítse és rövidítse , 's a' nem halasztható tárgyakat, közgyűlésig is ne késleltesse. De a'véghatározást, számvételt, visszaélők' fenyítéseit 's a' t, mint illik, magának tartotta fenn. Ezt bizonyítják G. Kat. 18, 89, 91. cánonjai, mellyek a' tota uníversitást legfelsőbb birónak vallják. A' 93-dik és komjáti I :5 azt mondják: „episcopus causas revideat et cum universo consisíorio peremtorie decidat." 'S hogy ezen tota universitásban , totum consistoriumban, mcllyektől G. Ivat. 93. cánonja szerint már felsőbb appellata nincs, az ülnökök lényeges sut kiegészítő és esperesektől, curatoroktól meg nem különböztetett részt vettek ülésben és szavazásban, mutatják G. Kat. 89 , 93 ; komjáti 10, II can.; dunamell. stat. 26, 29, 46, 50 , 56 , 'sa't. Ezekből nyilván kitetszik, miként az assessorok , kiegészítő részét teszik úgy tractusoknak mint superintendentiáknak, jelen lehetnek az ülésekben esperesekkel és curatorokkal még akkor is, mikor másoknak azokbóltávozniok kell; hogy székök és szavazatjok van, hogy a" papi assessorok szintúgy választatnak (a' dunam. superintendentiában azon különbséggel, mit én azonban nem helyeslek, hogy a' tractualis assessorokat legtöbbnyire ekklézsiák, a' superintendenlialisassessort pedig maga a' közgyűlés választja; de mi ellen épen azon uraknak nem lehet kifogásuk, kik azt tartják , hogy a' közgyűlésen az ekklézsiák' képviselői ülnek, mert hiszen képviselők választják tehát a' superintendentialis assessorokat) és végre szintúgy feleskettetnek. Tudtommal cánon egy sincs, statulum pedig csak egy van, melly a' tractusok' rendszerinti küldöttjeit, tudnillik az esperest és curatort, tractusok' és nem ekklézsiák' képviselőinek nevezi, és a' superint. perceptor' számadásán jelen lenni parancsolja. Ez