Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-11 / 10. szám

ságával? Vagy tán — mint néha pendítik — hierarchiától , e' kis gyermeket ijesztő rémalaktól félnek? Boldog Isten! tehát úgy ismerik-e ők a' prot. egyház' történeteit) hogy annak keblében még hierarchiától is tudnak íéfeif hier&rchi&ól ? mellyet soha egyr

okos prot. lelkész sem akart és nem akarhatott. Ugy ismerik-e a'protestantismus' elvét, 's a' hierarchia szónak jeliemi értelmét ?*) Bátor vagyok kérdeni: mit nyernek a' protestantismus' fonákul értett szabadságának hősei, 's mit nyerend a' prot. egyház, ha a' superintendenseket minden hivatalos jogtól 's minden tekintélytől megfosztandja ? Az igy értett szabadság5

sánczai ám azok, mellyekbe akkor rogyik a' prot. egyház' alkotmánya, midőn mások úgy vélték, hogy ama' sánczok ezt védőlegkörnyezék. Ha polgári testület tartozik, törvény-szabla kötelességek' teljesítése által, függeni a' felsőségtől: illik-e egyházi társulatnak független állást követelni? Kimondhatlanúl tévelyegne, ki azt hinné, hogy igy nyerend a' prot. egyház önállást; mert inkább így fogná önállását gyengítni 's tönkre juttatni. Mi pedig a' segéd-lelkészeket illeti, azt mondják némellyek : „becsületes jellemű káplán nem fogja főnökétől a' liiveti szivét elidegenítni, 's alattomos fondorlatok által ellene dolgozni, annak, noha tudja is azt, hogy főnöke' helyén mégmaradhatand rendes lelkészül; és igy miért stijtaná a törvény «' becsületes jellemű káplánt és az őt érdemiért szeretőhíveketE' tárgyban t. Török ur is (Prot. egyh. és isk. 1. m. e. 23ik szám.) igy nyilatkozik : „En is azt mondom, ha a' káplán' furfangossaga megrendíti a' lelkipásztor' állásat, vagy abból ki is mozdítja', álljon e' szabály (X i. hogy a segéd ott ne maradhasson); de ha a lelkész meghal, és igy neki nem a' káplán , hanem a! halál supplántált: ne az ártatlan és érdemes káplán, vagy az őt érdemiért kedvelő gyülekezet lakoljon, hanem a' halál. Ez ellen tessék a' buzgólkodóknak küzdeni!a Ha ez igen fontos ügyben én is csak a' hideg Iogica szerint akarnék ítélni: okvetetlenül nyújtanám jobbomat t. Török urnák 's e' részbeni elvbarátinak; de minthogy én a' logicai hidegséggel a' psychologiai szívmelegséget párosítni e' tárgyban mulhatlannak tekintem: nézetemet másnemünek kell nyilvánítanom, ha szinte rám illesztetik is a* buzgólkodók' gűnynevezete; ámbár halál ellen sem akarok küzdeni. — A' dolog' legkényesb oldalát nem fogák fel azok, kik csak a' nemtelen jellemű káplánt hiszik a' főnök' állására nézve veszélyesnek, ha az fel leend jogosítva Van-e oh a' prol. egyházban hierarchiától felni ? illy czimü dolgozatom készült eT

lapok' számára még a* mult tavaszon; de minthogy e' lapok' m.e. első számában e' tárgyról adaték értekezés, munkámat nem küldém el. K. az ott maradhatásra. Tegyük fel tehát átalán azt, mit átalán feltenni nem lehet, hogy t. i. egy káplán sem ás főnökének vermet fondorkodólag. En még tn,y esetben is úgy tekintem a' segéd' olt nftradhatási jógát, raffift av

legtisíÉeMre tótóbb rendes egyházi szónok' élettengerén is végig hullámzó veszélyes elemet. Vájjon nem épen a' legbecsületesb jellemű káplán-e az , kihez a' hivek titkos sympathia által is vonattatnak, fiatalsága és holmi más érdekek miatt is, mellyeket itt elősorozni nem akarok; úgy, hogy ámbár különben főnöke magában igen jeles egyén is, és segéde az ő iránti méltó tiszteletet minden előadható alkalommal terjeszteni 's szilárdítani törekszik a' hivek közt, szóval és tettel: a' rendes szónoktól mégis elidegenülnek , 's a' segédhez hajlanak ? Ebből azután természetileg a' rendes lelkész iránti hanyagság, utóbb a' koporsóig tartó gyűlölség és üldözés is származhatik. Ez pedig mind nem fogna a'segédhez! vonzalom mellett is történni, ha neki a' megmaradhatásra nem adatnék igény, melly a' gyülekezet' érzelmit is olly könnyen izgásba hozza, annyival inkább, minthogy a' magán érdekek gyakran igen nagyhatásuak szoktak lenni. És igy, midőn valamelly rendes lelkész elhunyt, igaz, hogy neki a' halál supplántált; de az is meglehet ám, hogy ollynemü halál volt az , melly a' jó főnököt elhíni még késendett volna, ha a1

segéde miatti kellemetlen viszonyok nem siettetek eljőni a' szomorú halált, a' lelkészszel együtt ennek családa' szerencséjét is sirba döntendöt. 'S ez, mint imént mondám, a' legtisztább jellemű káplán' helybenmaradhatási joga mellett is meg történhetik; mert bármilly kellemetlenséget tapasztaljon is segéde miatt a' lelkész a' gyülekezet' tagjaitól arról, hogy káplánja igen szerettetik : sem a' hivek előtt panaszt nem tehet, sem segédét megdorgálnia nincs oka; 's így nincs egyéb hátra, mint szívbefojtott gyötrelem' és titkos bánat' férge által idő előtt is elrágatni közhasznú élte' fonalát, a' keserűen végzett földi napok után. De ha törvény tiltandja a' segéd' megmaradhatását, úgy a' jeles káplán felöl igy szólandnak a' hivek: „biz' igén jeles fiatal ember ez aü mi káplánunk; szeret fiók is papnnli változása' vagy elhalása' esetében őt megtartani; de törvényink nem engedik , tehát arról hiába vesztegetjük a' szót, hanem igyekszünk őt érdemiért, minden előadható alkalommal, mások' szíves szeretetébe 's pártfogásába ajánlani." E' szerint tehát a' rendes lelkész' nyugalma, szerencséje 's élete is családostul biztosítva van a' hajótörés ellen. Pedig urak! az érdemek közt megőszült lelkész, kinek tövislepte nehéz pályatérén a' legfontosb hivatal' terhei alatt porhanyultak el csontai 's száradtak ki velői, miután belső boldog öntudatán kivül sem nyugdíjra, sem másnemű haladatra nem számolhat: a' legszentebb joggal igényelheti azt, hogy neki, a' mennyire lehet, állandó törvény