Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-11 / 10. szám

által bíztosítassék öregkorára szivnyugalma, sze­rencséje sőt élete is. Már pedig ez csak úgy tör­ténhetik legbizonyosabban, ha törvény alkottatik az iránt, hogy káplánok és administratorok meg ne maradhassanak főnökeik' helyén semmi szin alatt; még kivételesen se, mert a' clausula többnyire olly éj, mellyböl csak a' visszaélések' szomorú hajnala szokott hasadni. — De a'jó rend, igaz­ság és a' huzamos hivatalkodás' méltánylata is azt kivánja, hogy első osztályú gyülekezetbe — hol leginkább tartatnak segédek — ne kezdők, hanem gyakorlottak, 'sne egyes, hanem családos lelké­szek legyenek alkalmazva, kik közül szinte vá­laszthatnak gyülckezetink érdemteljes férfiakat. Korra és hivatalkodás' idejére minden jól rendsze­rezett álladalomban méltó ügyelet fordítatik, had­seregnél 's minden más királyi hivataloknál is. Mennyi ösztön az elöbbretörekvésre, mennyi ipar és szorgalom lesz szárnyaszegetté, ha a' fiatal em­ber egyszerre nagy gyülekezetbe alkalmaztatik, 's milly könnyen lesz az által elbizottá, önhitté, a' korosabbakat lenézővé 'stb. Legforróbb szivvel óhajtóm én, hogy az ipar, szorgalom, ügyesség és tiszta erkölcs által kitűnő jeles fiatalok érde­meikhez illő alkalmazást nyerjenek, 's ha tehet­ségemben állna, fényesen megjutalmaznám őket: de az érintettem okok miatt, más gyülekezettel kell őket megjutalmazni, nem épen azzal, hol segédek voltak: 's illy rendelet'jótékonysága őrájok is áldólag fog hatni akkor, midőn nekik is segé­deik lesznek. Lélekismeretes meggyőződésem szerint óhaj­tanám tehát, hogy e', segédeket tartó lelkészek' életébe vágó 's már sokszor vitatott kérdés, mellyrc nézve még most snb judice lis est, a' szerint döntetnék el, hozandó 's változatlan törvény által, hogy segéd-lelkészek, főnökeik' helyén akármelly ürügy alatt se maradhassanak meg. *) Nagy nyereségnek tartom szerkesztőség- 's olva­sóinkra nézve, hogy K. S. urat munkatársaink közé sorozhatni szerencsések vagyunk, bár első­ben is nem osztozik egyik nézetemben 's nekem illy férfiú' véleménye' ellenében szinte kétkednem kell nézetem' helyes volta felöl. Azonban én hajlandó vagyok itt is engedni — valamint sem­miben nem ragaszkodom makacsul értelmemhez — ha nem lehet -igent' felelni kérdéseimre: szív­melegség-e megtagadni hívektől azt, kihez titkos sympaihia által vonultatnak 's őket más egyén­nek választására kényszerítni, kit, lehet, nem is ismernek? Elégséges ösztön-e segédlelkész­nek , hogy munkás, szorgalmas , becsületes 's magát kedveitető legyen, azon remény : hogy igy öt mások, kikre nézve magát nem érdeme­síté, majd puszta ajánlásra elviendik pásztoro­kúi? Nem kell-e K. ur' nézeteiből indulva , épen nem adni segédet elaggott »s tehetetlen lelkész 2. Szükség-e országos törvény' alkotását sürgetni, miszerint gyermekét iskolába küldeni mindenki kény szer ítessélti Hogy a' nemzeti jóllét' 's közboldogság' emeltyűje a' tiszta erkölcs, en­nek varázs-eszköze pedig az ifjúság' czélszerü ne­velése : azt jobban észrevevé 's elismeré nemze­tünk a' jelen korban, mint bármikor valaha. 'S épen ezen okból sürgeti most a' nemzet olly erő­teljesen ama' szent kötelesség' végrehajtását, mellyre őt a' hon1 nemtője inti, t. i. az ifjúság* helyes oktatását 's nevelését. Milly sikere van en­nek nálunk, kikitudja; e' mellett tehát némán me­gyek el- A' mennyiben a' fontos ügy gátoltatik, ennek oka szomorúbb, mint akármi más. Ezer a' panasz, hogy nem minden szülék küldik gyerme­keiket iskolába, 's e' panasz igen méltó. Vannak tehát, kik e' bajon kényszerítő törvénynyel akar­nának segíteni; de bármilly nemesnek látszik c' buzgalom egyik oldalról tekintve: túlzónak kell azt neveznünk azonnal, mihelyt otthon, a' köznép' nyomorú viskóiban kutatgatjuk a'legszentebb szü­lei kötelesség' elmulasztásának szívszaggató okait. Gőthe azt mondja: „Glaube dem Leben! es le/irt Les ser als Redner und BachHigyünk tehát ez ügyben mi is főleg az életnek; vegyül­jünk a' nép' nyomorúbb osztályának tömegébe, merítsük az okokat magából az ottani ínség' for­rásiból: 's legott hidegebb — majdnem halálhi­degségü — vérrel fogunk ítélni; annyival inkább, mert még most e' szívjeget hamar elolvasztó re­mény is távol van, és kihajnalodási ideje bizony­talan. Egy tényt beszélek, uraim, mellyhez ha­sonló még sok van; egy adatot, melly, minthogy tökéletesen igaz, tökéletesen szomorító 's szivet­rázó is, mint a' vészharang' töredezett kongása. Hallám t. i., hogy egy Ínséges atya és anya már előbb kis ideig iskolába járatott két fiát azért foga ki az iskolából, mert azokat koldulni küldök7 kényszerítve a' leghatalmasb de egyszersmind leg­fájdalmasb törvénytől, a' szükség' vas törvényé­től. Ha a' gyáraival dús Angolhonnak , mint tud­juk, igen sok szegényei vannak: bizony nem csoda, ha gyárszegény honunkban is sok a' nyomorral küzdő. Es igy szegény szülékre nézve kényszerítő 's büntető törvényt alkotni csak annyi, mint fize­tésre kényszeríteni azt, kinek sem vagyona sem mellé, kinek egy ifjú, erödús, tökélyre törekvő káplán , minden esetre gyöngítheti hívei előtti kedvességét? Nem kell-e, eme'nézetek szerint, épen nem alkalmatos, érdemetlen káplánt adni? (mit azonban nem szabad tenni a'rendelkező kor­mánynak). — Ha tehát engednem kell : enge­dek annyit, hogy míg a' főnök él: segéde ne lehessen főnöke' egyházában pap; de ha az egy­szer meghalt: a' magát, érdem után a' gyüle-> kezeitel megkedveltetett káplán, lehessen annak­esdeklelt lelkésze 's ő maga is vehesse el az ér- • demmel szerzett jutalmat! Török.

Next

/
Thumbnails
Contents