Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-21 / 3. szám

- 29 . -séges symbolicus könyvet készíteni, hanem megengedék, hogy minden tartománynak különös, saját confessiója legyen; közös vallástételök a' protestatio vala. A'reformátorok, midőn magokat a' római hitű püspökök kormánya alá adni ajánlkoztak , feltételül nem az ágostai confessioba foglalt hitczikkeket, hanem a' protestatióban kifejezett elveket kívánták részökre általok helybenhagyatni. A' symbolicus könyvek szerzői kijelenték, mikép művök nem lényeges alkatja, hanem változtatható alakja a' megtisztított vallásnak. *) Ennél fogva nem a' confessiókból, hanem a' protestatio okleveléből fejthetni ki a' protestantismus lényegét 's alapelveit; és a' protestantismus egysége nem a' symbolicus könyvekbeni hitczikkek öszhangzásában, hanem a' protestatioban nyilvánított elvek felőli egyező értelemben , azokhoz egy akarattal ragaszkodásban áll. Lássuk már röviden, lehet-e, kell-e a'protestáns , protestantismus nevekkel élnünk ? — A'protestáns nevezet, eredete korszakában, közhasználatú , kedves 's díszes vala. Protestánsoknak nevezék magokat a' megtisztított vallás követői, hogy a' lutheránus — mellyel őket már Dr. Eck a' Lutherreli szóvitában illcté — a' zwinglinianus és calvinianus helytelen nevezeteket — minthogy vallásukat nem Luther, Zwingli és Calvin szerzék — magoktól elhárítsák. Divatossá lön e' nevezet külföldön is, mert alkalmasan illeszthetik a' protestatióbani elvek barátira , kik azokat nemes önérzettel vallák sajátaiknak. Utóbb ismeretes kútfőkből eredt gyanúsítások a' nevezet iránt idegenséget szültenek és kétkedést, kell-e a' protestáns nevezettel élni ? Némelly tagadólag felelt, mint a' porosz király; más állítólag, mint Baden, hol az evangelikus-protestans, — mint rajnai *) A' helvetica confessio előszava ekkép szól: „Protestamur, nos semper esse paratissimos, meliora ex verbo Dei docentibus non sine gratiarum actione , etcedereet obsequi in Dominoa

; a Formula concordiae: „Sola sacra scriptura judex, norma et regula cognoscitur , adquam, ceu ad Lydium lapidem, omnia dogmata exigenda sünt et judícanda, an pia, an impia, an vera , an vero falsa sint. Cetera autem symbola, et alia scripta non obtinent auctoritatem Judicis; haec enim dignitas solis sacris literis debetur: sed duntaxat pro religione nostra testimonium dicunt eamque explicant, ac ostendunt, quomodo singulis temporibus sacrae literae in articulis controversisinEcclesiaDei, a doctoribus, qui tum vixerunt, intellectae et explicatae fuerint." 'stb. Bajorország , hol a' protestans-evangelikus — keresztyén nevezetet törvényes határozás állapítá meg. Kérdés: mint nyilatkozzunk mi? In verbis simus faciles, ezt javalja az életokosság, ellenkezőt a' tudományos és szellemélet. Itt szó az eszme köntöse 's ki a' szót védi, az az általa kifejezett eszmét ótalmazza. Szükséges-e ez ? meggyökereztek-e már kiirthatlanul a' protestantismus alapelvei ? nem fenyegeti-e többé veszély a' lélek legszentebb jogait ? Feleljenek erre a' jelennek történetei. Azt kérdi D. Ilüífel: „Warum, wenn nur die Sache gegeben ist, das Wort so angstlich haltén ?" Viszont kérdi Zimmermann: „Warum, wenn die Sache fortbestehen soll, man uns das Wort nicht lassen will ? Wáre das Wort bedenklich, schimpflich oder gefahrlich, so miisste es ja doch in weit höherem Grade die Sache sein. Die Sache, nahmlich das Recht des Protestirens, wird man uns doch wohl, das hoffen wir, nicht rauben wollen. Aber wirklich droht der Sache selbst Gefahr, wenn uns der Name genommen ist. Ein namenloses Kind findet nirgends seine rechte Stelle, und verliert sicli leicht in der grosscn Menge. Sollen wir uns nicht mehr Protestanten nennen dürfen , so möchte auch der Zeitpunkt nicht fern sein, da wir aufhören, es sein zu dürfen. Darum ist es nicht zu verargern, wenn man, nicht aus Eigensinn, sondern um richtiger Griinde willen, den, von einer glaubensslarken Vorzeit erworbenen, die höchsten Rechte der Vernunft bezeichnenden, und alsó den freien Menschengeist ehrenden Namen auf die Nachwelt zu vererben wiinscht." Azért mondja Schuderoíf is: „Den Namen Protestant zwar einen Sectennamen, aber einen nicht blos durch grosse Erinnerungen heiligen und ehrenwerthen Namen können die Evangelischen nicht aufgeben, so lang ihnen eine römische , sich ausschliessend die Katholische nennende , Kirclie entgegen tritt. Und entgegen treten wird diese der Evangelischen, so lange sie ihre und lhres sichtbaren Oberhauptes Untrüglichkeit in Glaubenssachen, ihre Canons und Decretalen, ihre Behauptung: alle ausser ihr Befmdliche Selen Ketzer und eben deshalb verdammt und dergleichen Dinge und Satze mehr, nicht schwinden lasst. Ja, die evangelische Kirche würde, wenn ihr auch in der Welt der Erscheinungen keine andere entgegenstande, gleichwohl