Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-22 / 38. szám

- 39 i -vagy az ekklézsia' javai' és szegényei' gondviselőit a' nép választotta az apostolok' felszólításukra (Csel VI: 3, 5.) — A' kiválasztott tanítóknak Pál illyen intést adott: „Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, mellyben a' szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten' anyaszentegyházának legeltetésére (Csel. 20: 28.) — Péter pedig igy inti azokat: „Legeltessétek az Istennek seregét, melly a' ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról, nem kénszeritésből, hanem örömest/' (1. Pét. V: 2 ) — A' népnek pedig ezt a' leczkét adja Pál: „Kérünk titeket atyánkfiai, hogy becsüljétek, a'kik munkálódnak ti köztetek, és néktek előttetek járók az Úrban, és intenek titeket, és azokat felette igen szerelmeteseknek tartsátok az ő munkájokért." (1. Thess. V: 12, 13. — összehasonlítva Síd. XIII: 17. az eredeti nyelven.) Az ekklézsiák szaporodván, természetesen jöttek elő ekklézsiai ügyek. Ezeket Jézus' meghagyása szerint (Máté 18: 14—17) halehetett, magánosan elvégezték, mert erre is inti Pál Timotheust (2 Tim. IV: 2.); — a' nagyobbakat pedig a' gyülekezet végezte az apostolok rendelése szerint (t. Kor. V:9, 11. — 2 Thess III: 14.) — Szükségesek voltak némelly tárgyak' elintézésére apostoli gyűlések is, millyen volt ama nevezetes jerusálemi gyűlés, mellyről iratik (Csel. XV: 6.): „Egybegyiilének az apostolok és seniorok , hogy e' dolog felöl végezzenek, — melly gyűlésből tetszők az apostoloknak és a' senioroknak az egész gyülekezettel egybe, hogy magok közül választott embereket küldjenek Antióchiába, Pállal és Barnabással, t. i. Júdást és Silást, kik az atyafiak között fők valának" a'22ikvers szerint, — melly gyűlésen az elhatárzó szót Jakab jerusálemi püspök, mint egyedül elnök mondotta ki a' 13 st. vers szerint, követvén a' synagoga' példáját, mellyben pap elnökösködött, mellynek szerkezete szerint voltak elintézve az elsőbb keresztyén ekklézsiák, mint mellyek zsidó felekezeteknek tartattak azon időben. Noha még ekkor presbyter, senior, püspök mind egy rangnak voltak (1. Pét. V: 1.) ; de idővel a' nagyobb gyűlések1

tartása szaporodván, azokban egyet rendes elnöknek megtettek, kit azután egyedül neveztek püspöknek, kinek ekkor a' többek felett nagyobb méltósága lenni kezdett, mint cz bizonyítja Hieronymus, mondván: „Olim idem erat presbyter, qui episcopus, — noverint itaque episcopi se magis consvetudine, quam dispositionis divinae veritate presbyteris esse majores." — A' jerusálemi gyűlés' formájára minden egyházi gyűlésekben püspökök elnökösködtek, mig nem a' hires niceai gyűlésen 325-dik évben a'Nagy Constantin császár is előlült, mellette ülvén, némellyek szerint Hosfus mint romai püspök' Silvesternek követe, mások szerint valamelylyik a' görög patriárchák közül. — Természetesen következik ez előrebocsátottakból, hogy a' pap elperelhetetlen főigazgatója az ekklézsiának, 's elnöke az ekklézsiai gyűlésnek, — különben nem volna ő pásztor, nem tanító, nem lelki atya. Nem szükség a' mondottakat ismételnem, nem a'Jézus" rendeléseire's az apostolok' példájára még egyszer utalnom ; — nézzük meg e' tárgyat más oldalról is. Elismert igazság az nálunk protestánsoknál, hogy az ekklézsia társaság, és ennek elrendezése társasági szerkezet. De még ebből sem az következik, hogy a'pap csak az ekklézsia' megbízásából birnáaz igazgatási és elnökségi jogot: hanem az, hogy ennek múlhatatlanul igy kell lenni, és ez neki elidegeníthetlen joga. Nagy a' különbség ugyanis polgári és ekklézsiai társaság közölt. Mert a' polgáriban szerződés előtt minden tagok egyenlő jognak, de az ekklézsiai társaság tanítókból és hívőkből állván eredetileg, mint felebb mondám; mindeniknek vannak eredeti jogai, mellyek a' társaság' szerkesztése után is mindenik félnél sérthetleniil fenmaradnak. Mint házi társaságban az atyának, iskolaiban tanítónak, űgy ekklézsiai társaságban papnak eredeti joga a" főigazgatás 's elnökösködés, és ha ez tőle elragadtatik, akkor rajta erőszak tétetik. De vizsgáld meg csak a'tapasztalást, majd meglátod, mi lenne az együgyű népből, millyen a'többség, mi lenne az ekklézsia' javából 's virágzásából, ha a' pap talán önként is felhagyna ez említett jogával. Találsz-e fiz falusi ekklézsiában csak egy közjóval 's ekklézsia' virágzásával gondoló köz embert ? — Az én néhány évi mohii papságomban itt igen diszes paplak cpült, mellynek építésében főméit. Eszterházy herczeg' jóltevőségét és a' lévai urodalom' nagy érdemű tisztartójának Döme János urnák buzgó közbenjárását lehetetlen meg nem emiitnem; — a' templom' tetejét ujonan fedeztettük, és egy jó hangzású űj harangot is vettünk, 's mind ezeket minden koledálás nélkül: és a' csekély jövedelmű kis ekklézsiának mégis több kész pénze van most. mint mikor papja lettem; — de mind ezek alig volnának igy, ha én az ekklézsia' terhes igazgatásával felhagynék. — Oh bizony csak ott virágzik az ekklézsia, ott megy jól minden, hol a' pap nem teszi le a' főigazgatást *s elnökséget; ugy hogy mondhatom , nekünk falusi papoknak minden önkényes uralkodásra való vágyódás nélkül, Fáykéut, nem csak morum censoroknak, hanem politia-mestereknek sőt majd korcsmai rendőröknek is kell lennünk , ha akarjuk , hogy mindenek ékesen és jó renddel menjenek ekklézsiánkban. Következik a'mondottakból az is, hogy egyházmegyei s kerületi gyűléseken, ugy conventen is, papa'törvényes és változhatatlan elnök, minta" jerusálemi és több gyűléseken volt Constantinig. Nem ismétlem itt a'többektől már mondottakat; azt sem mondom, hogy Constantinnak mint fejdelemnek előlüléséhez más világiakét nem lehet hasonlítni: csak azt mondom, hogy a'nagyobb gyűlések képviseleti