Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-22 / 38. szám

- 39 i -gyűlések levén, legalább illyeneknek kellene len­niük : azért mint az egyes ekklézsia' gyűlésén, agy a' képviseletin is papi elnökség az eredeti és törvényes, világi pedig szinte csak szokáson épült. Könnyű azt mégis ez igazgatási rendszerrel megegyezletni, hogymint az elerőtlenült öreg atya egy fiát veszi inaga mellé segédül a' gazdaság' igazgatásában: ugy az egyházi elnök is, a' világi dolgok' folyása szerint, maga elégtelen levén a' kormányra, világi férfi adatik melléje segédül, melly okból rendelte a'Bodrog-kereszturi, inkább világiakból álló gyűlés is , 1734-ik évben, a' fő és segédgondnokokat, illyenek az előtt nem létez­vén a' komjáti cánonok szerint is. Következik ezekből az is, hogy esperes, püspök és akármi nevü egyházi igazgató' válasz­tásban az ekklézsia' akármelly tagjának, p. o a' harangozónak nincs annyi értékű szava, mint a' papnak, sőt ennek magának van legérvénye­sebb. Láttuk ugyan is , hogy az apostolok több­nyire magok rendeltek seniorokat, püspököket, 's ebben a' gyülekezet leginkább csak ráhagyólag vett részt. De felfordult gondolkodás is, egy ér­tékű jogot adni főigazgató választásban annak, ki nem is ismeri az egyedeket, s nem is tudja, mi tulajdonságok kívántatnak meg abban, azzal, ki mind ezekben tudósabb és tapasztaltabb. Kés len­ne ez a'dölyfös pór' kezében , mellyel az papja' da­czára 's a' közjó' kárára visszaélni csakhamar megtanulna Nem tanácsadási befolyásáról van itt szó a' papnak, hanem jogáról, mellyet némileg hasonlíthatni a' városi választott polgárság' jogai­hoz. Igen bölcsen rendeli hát a' dunántuli főtiszt, egyházkerület, hogy az egyházi főbb és alsóbb igazgatók választassanak a' helybeli presbytcralis gyűlésekben , mint az egész népet képviselőben, hol a'pap' szava annyit érő, mint a' rajta kivül lévő tanácsbelieké, t. i. fél mindeniké, és magánosan semmit, hanem a' két fél tesz egy egészet. Ez nem önkény, nem hatalom, hanem igen köz­hasznú bölcs rendelés. Következik a' mondottakból az is, hogy a' paphicust és elbocsátást a' tudatlan nép' kezei­ből, mint ide nem illőből, végképen ki kellene venni, és ezt az ekklézsiai legnevezetesebb dolgot egyedül az egyházmegyei gyűlésre, mint képviseletire kel­lene bízni; mi által a' társasági alkotvány épen nem rontatnék le, inkább ékesbítetnék és erős­bítetnék. Nem akarom itt fejtegetni, miképen kö­vetkezik ez a' fentebiekbül, mert ezt kiki láthatja; — csak azt modom , hogy, legalább a'dunántúli kerületben törvény szerint, az egyházmegyei gyű­lések képviseleti gyűlések levén, ez igen hasznos következést! jogot bár maguknak tulajdonítnák Igy a pap felsőbbség által lévén az ekklézsiába ren­delve : olt felsőbbség' képét viselné, 's annak novében igazgatna, 's clnökösködnék. Nem ját­szanék igy a'nép papjával, mint laptával, — de az egyházi rendbe állásra is jelesebb készülctii 's miveltségü egyedek is hajlandóbbak lennének, nem levén sorsuk olly' ingatag becsületük olly' változó. Azonban az e' tárgyban illően felvilágo­sított nép is utóbb szinte ugy megnyugodnék ezen is, mint más felsőbbségi rendeléseken; és kép­viseleti igazgatóira e' tárgyban is olly nyugod­tan bizná magát, mint a' fiak' atyjok' igazgatására, (lásd erről a' nagy és tiszta tudományu főt. Tóth Ferencz urnák még professor-korában kiadott lelkipásztori gondviselését.) Egy kis kitérésképen szólok valamint a' sym­fiolikus könyvekről Ha társaság az ekklézsia, és igy a'reformata ekklézsia is: ugy kell lenni egy különös könyvének a' minden keresztyének' köz könyvén a' biblián kivül, mellyben társasági alkotványát, rendszerét, szabályait, nnkben a többi társaságoktól különbözik, előadja; mellyek­hez minden tagja a társaságnak köteles alkalmaz­tatni magát, — mellyeket csak az egész társa­ság' vagy ennek képviselői változtathatnak szük­ség' kivánata 's a' társaság' kifejlődése szerint; — addig, ki ezeket megveti's megrontja, tár­saságrontó és a' társaságból kivetendő. Igy levén mind ezek, ki ezeket megveli, ezek ellen rendelkezik, tanít és cselekszik : az a' vallás' szent czélját nem érti, az a'jó rendet fel­bontja, és sok kárnak és veszedelemnek szerző oka. — Illyeneknek bölcs Salamonnal ezt tanács­lom (Péld. 23: 10—12.): „Ne mozdítsd meg a' régi határt, és az árvának mezejébe ne kapj. Mert azoknak boszuállójok erős, ez forgatja ezek­nek ügyöket te ellened. Adjad a' te elmédet a' bölcseségre, és füleidet a* bölcs beszédekre." Csík Péter, reform, lelkipásztor. A' belső somogyi egyházmegyei rel'. lelkészek. Átalános a' panasz a' prot. lelkészek' szegény­sége felől, mellynek igen számos, igen külön­böző forrásai 's okai ismertetnek. Keressük fel cz utlal az igazi kútfőket, mellyekből, most máso­kat elhallgatva, a' belső somogyi ref. lelkészek' szegénységének okai buzognak. Hiszen korunk már mindenfelé kitűzte a' nyilvánosság'zászlóját; én is tehát bekéredzem ezen nyilvánosság' paizsa alá, hol a* setétség' fegyverei mit sem árthatnak. A' ki csak valamennyire jártas is a' ref egy­házak' viszonyaiban: tudhatja, hogy azok olly alapítványokkal, mikből lelkészeiket évről évre minden hiány nélkül fizethetnék, nem bírnak; vagy csak a' népesebb egyházak birnak: de ezek , a' sok nem birók közt számba sem vételhetnek. Egy­házaink tehát csekély pénzbeli adójokon felül, év­ről évre terményeikből szokták kielégíteni lelké­szeiket. Ugy de ezen adózók azok, a' kik király­nak, vármegyének, földes uraságnak, és még sok másoknak is adóznak; ugy hogy mikor mind ezeket kielégítették, maguk'számára ritka szeren­csés évben marad fen annyi, hogy új termésig *

Next

/
Thumbnails
Contents