Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-08 / 36. szám

- 39 i -mélyen porba tiprott rend bírjon népünkre, atyai intéseivel, elöljárói figyelmeztetéseivel, gyakorolni sikeres]hatást — olly népre, melly ha ollykor polgári erő követeli tőle, a' sok évekről kün maradott templomfillért, kebletrázó szidalmak, minden szentséget becstelenül meggázoló átkok közt, veti meg azt? Ne, uraim: ne követeljetek tőlünk olylyat, mit tenni nincs erőnk.... Mikép legyünk mi elöljárók és népvezetők, kik az utolsó béressel egy fokra sülyesztett alattvalók vagyunk ? Ha nekünk önállást adni feledétek népünk' ellenében: keressetek annak, kit emberi 's polgári rendeltetésére föleszméltetni, kiképeztetni akartok, olly nevelőt, ki — hol nógatás kell serkenteni, hol dorgálásra van szükség, feddődzni, 's hol mind ezek nem használnának, parancsolni, kényszerítni bírjon is. Hagyjatok minket, mindig bennünket sújtó, kellemetlen érintödések-, összeütközésektől menten, a' magával és világgal békés kebel' nyugalmával , élni egyedül oltár körüli tiszteinknek; velünk a' reform' e' nagy munkájában, óhajtás' révébe kikötni —higyjetek lelkem' legszentebb meggyőződéséből felmerülő szavainak—jelen körülményeink közt, 's sorsunk' ingatag állása miatt, nem fogtok soha. Bánat keserít minket meg , ha a' multakba visszatekintünk, 's voltat és jelent Öszszegondolunk. A'szent könyv, cánonaink egyhangúlag szivünkre kötik átalkodott hitetlenek 's bűnben élők ellen, nemcsak az ige' hatalmát, de az egyház' fegyverét is szigorúan használnunk, 's jobbíthatatlanokat a' keresztyén társaság' testétől is elszakasztanunk: de van-e egyház, melly e'bel kormányzati jogának gyakorlatában volna, és lehetne most? Egykor népek közt, a' jámbor élet' és fedtelen erkölcs' őrállói mi valánk: ma kíméletlen bírálatok, méltatlan bántalmak, nem érdemlett gúny és feddőzések alatt nyögünk már. Vagy talán borzalommal néztek ti vissza, uraim! amaz időkre ? és az egyház' rozsdának indult letett fegyverén, hitetekben, átok ül?.. Igaz, mint mindenütt hol hatalom volt, ugy az egyház'körében is, történtek, tagadhatatlanul nem kevés, visszaélések, és a' papi hatalom' e' rendetlen kinövéseit leszegdelt kezek iránt, mi is hálát érzünk: mégis látva azt, hogy olly gyülekezetekben — hol hajdan az egyházi fenyíték' korszakában, jegyzőkönyveink' tartalma szerint, ha egy házasságtörés, csibelopás , vagy istenkáromlás történt — a' számadásra előidézett bűnös, elöljárói előtt, törődött szív' könyeivel bánta meg 's hagyta el vétkét; ma már, csak a' mézes hetekig, szent és tiszteletes sokszor a' sziveket frigybe lánczoló szent kapocs, az élő Istenre mondott nagy eskü; a' petyegő gyermek, rendszerint, szidalmakon kezdi a' beszédet; békés polgárok' személyén és vagyonán, szívvórt badföldet kivívni buzogtok: 's ime a' vallás'szolgáival , szemeitek előtt, illyesmik történnek a' XIX-ik században !! — B. titkosan elszívó nadályok zordonkodnak: vallásos érzet és tiszta lelkismeret szívekből szállást, az ajkakba váltottanak; — az emberiség' közügye' és szent erkölcsiség' érdekében, nem lehet amaz idők' leáldoztát nem fájlalnunk. Korunk ugyan a' kimívelt főt akarja adni , tettek' sikamlós ösvényén , támaszpálezául a' népnek, a' helyett, mit az egyházi fenyíték' lerombolásával, annak kezéből kivett: de józanon számító gazda nem ugy változtatja pásztorát, hogy míg az uj elérkezend, vadaknak harácsul , őr nélkül hagyná nyáját; és migegyedenkint olly idomítást fog nyerni mindenki, hogy értelmi meggyőződéséből tegyen jót , az egyházi kormányzat' féke alól kiváltott néperkölcs, bizonyára, sok fanyar gyümölcsöket terem... Hihető-e, hogy bármelly szíves rábeszélő tanács megtegye kivánt hatását a' népre, olly ajkakról, mellyeknek, az annyiszor, és olly rémesen festett hierarchia miatt, minden szava félig gyanús ? Váltig megfelel akkor rendeltetésének az egyházi rend , ha a' föld' polgárát, az élet' súlyos gondjai közül, fő-czélt mutató, magasb lelki eszmékre ollykor fölemeli, vailás' szent ihletével, hogy az erény1

rögös pályáján ki ne lágyúljon, időnként szivét megedzi : társaságos javát vele felfogatni 's munkába vétetni, a' növendékeket, testalkat', hit', értelem' és erkölcs' tekintetében, hasznos polgárokká készíteni, — mi egy hivatalnak elég feladat, — más'gondja legyen. Baksay Dániel. ( Vége következik.') Észrevételek Fáy András' ,<>ramutató6

<*2inm könyvére. Egy könyv fekszik előttem, a' sok érdemű, 's magát már eddigi tetteiért is polgári érdemkoszorúra eléggé érdemesített Fáy András' Óramutatója ; kimutatva benne prot. egyházunk' 's iskolai rendszerünk' igazgatása körüli hiányok; elhintve sok szép eszmék, mellyek közül, a' kikelésre érdemeseket a" protestantismus' ápoló kebele , hiszem, aprónként kifejtendi 's a' tökéletes érés' szakára eljuttatandja; másoknak, ha az leend sorsuk, mi némelly a' jó maggal elhintett hibás magvaknak, hogy t. i. ki nem kelnek : azért a' protestantismust vád nem terhelheti; itta' magban, ott az eszmében van a' hiány, a' fogyatkozás. Megvallom, sok küzdés után határzám magam, e' magány tudomásul, az Óramutató'olvasásakor, naplómba jegyzett észrevételek' köz tudomásra juttatására , ismerve a' tudós 's nagy hazafi' mély )elátását, ügyes tapintatát; 's tudva, mikép ismeretlen parányiságom' észrevételeit a koszorús iró' neve is elég, homályba temetni 's azokat hatás nélküliekké tenni: de egyszersmind meglevén győződve a' felől is, hogy mennyiben „csalhatatlan tudás" halandónak nem adatott; ollykor a' nagy elmék is véleményükben hibázhatnak; 's rég tapasztalva, mikép az olvasó értelmes rész, az