Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

- 39 i -igazság szabadokká tesz titeket.1

1

Es (2 Kor. 3, 17.) „A'hol az Urnák lelke vagyon, ott vagyon a' szabadság." 0, a' világ1

megváltója, t. i. megjelenése által betöltvén az ótestamentomnak Ígéreteit, egy újtestamentomot állított lel. Melly űjtestamentomnak lényege az, hogy amaz előbbi szolgaiság' lelke helyett az emberiségnek a fiúság' lelkét adja. A' mint olvashatni (sz. Ján. 1, 17.): „A' törvény Mózes által adatott; de a' kegyelem és valóság a' Jézus Krisztus által lett''; és (Rom. 8, 15.) „Nem vettétek a' szolgálatnak lelkét ismét a' félelemre , hanem a' liúságnak lelkét vettétek, ki által azt kiáltjuk: Abba, azaz: szerelmes atya!" Igaz az, hogy már az ótestamentomban is az Isten iránt való engedelmesség volt az embernek minden erénye. Ugy de millyen volt ez az engedelmesség! A' zsidó, szavát fogadta a' parancsoló és tiltór

r

törvénynek , azért, mert kénytelen volt vele. Őneki nem volt szabad kérdenie : miért akarja, vagy nem akarja ezt vagy amazt az Isten? hanem félelem , vagy reménység hajtotta őtet annak megtevésére, a'minek czélját nem értette. Őneki ama' mennydörgő fenyegetés harsogott fülébe: (2. Mós. 22, 5.) ,,Én vagyok a' te Jehova Istened, erős boszuálló , ki megbüntetem az atyáknak vétkeiket a' fiakban harmad és negyed Íziglen!" Ő tehát szolga volt, kit az engedelmesség sem okosabbá, sem jobbá, következésképen sem tökéletesebbé nem tett. — A' Jézus Krisztusnak újtestamentoma által ennek máskint kellett lenni. Az igaz keresztyénnek életfeladása ez (Máté 5, 48): „Legyetek tökéletesek mint a' ti mennyei atyátok tökéletes." Ehhez a' czélhoz őtet is az Isten iránt való engedelmesség vezeti. De neki szabad okát és czélját tudakoznia: miért és mire kelljen valamit tennie, vagy hagynia ? Ö tehát meggyőződhetik arról, hogy a' végetlen jóságú mennyei atya gyermekeinek semmit sem tilt és semmit nem parancsol, mint a' mi lelki gyarapodásukra és boldogulásukra való; — ő tehát nem vak kénytelenségből , hanem saját meggyőződéséből önként és örömest teszi kötelességét; ő tehát ugy engedelmeskedik Istennek, mint a' jó gyermek az ő jó atyjának. — 'S most már azt kérdezzük: melylyik engedelmességben van több értelmesség, érzés, akarat, erény, emberiség? Az ó- és újtestamentom' szelleme vagy a' szolgaiság és fiúság' között, lelkiszabadság teszi a' nagy különbséget, és igy nem lehet az igaz keresztyén, a' ki erre a' szabadságra emelkedni vagy nem tud, vagy nem akar. Mindezeket nyugodtan megfontolván ítéljék meg elleneink magok, ha reánk illik e azon vádjok, hogy mi magasztalt lelkiszabadságunkat csak bitoroljuk ? holott nélküle keresztyének sem lehetnénk. Haubner. (Vége következik.') Iffásoilik vagyis őszi papi conferentia Hislioiitban. Mit e' lapok' 10-dik számában foglalt „Papi conjérentia fíishontbun" czímü tudósításom' záradékában, a' conferentiák iránti részvétről , óhajtásképen mondék: hála a' haladó korszellemnek! nem hangzék el üres szó gyanánt. Tanuja annak f. e. sept. 15, mellyen a' Rima-Szombatban létező esperességi könyvtár'teremében, a'második vagyis az idén őszi papi conferentiát,a'könyvtár' 27-ik örömünnepével együtt ülénk. Szeretve tisztelt főesperesünk , már jó eleve körözteté az ez ünnepélyre meghívó classicus latinságú levelet, *) mellynek tartalma, korszerűségénél fogva, megérdemli a' közönség' figyelmét is. Nyilvánosság' terjesztése, a'jelenkor'főfeladatának egyike ; nyilvánosság'tekintetéből irá tehát az érdemes föesperes: miként a'kishonti esp. könyvtár" évenként egyszer tartatni szokott „Sole?mia fíibliothecaeu

czímü örömünnepe, csak nagyobb 's sükerteljesebb hatásosság és haszonnak okáért, az évenként kétszer , t. i. tavaszkor és őszkor, a' németországi lelkészek' példájára tartandó papi conferentiákra alakítatott át"**), 's mikép a' legközelebb tartandó gyűlésre is, nehogy minket némi cást-féle elzártságnak, vagy valami idegen irányú kárhozatos törekvésnek, legkisebb gyanúja is érhessen: az irodalom' minden rendű 's állapotú kedvelője és pártfogója illendően hivafik meg. Aziró, azirodalmi munkásságnak önválasztotta körében legszabadabban mozoghat 's legüdvösebben működhetik : azért a' vitatkozási tárgy'választását, mindenkinek szabadságára hagyta; azoknak számára azonban, kik a' választásban megakadnának: két kérdést tűzött ki az érdemes elnök, t. i. 1.) „Quibuspotissimum módis potest V. D. Minister evang. sibi amorem auditorum suorum devincire, dignitatemque suam apud eos sartam tectamque conservare." 2.) „Estne vita et felix propagatio protestantismi alligata cuipiam peculiari lingvae, ut nonnulli sibi persuadere volunt?" — Ezek voltak az előzmények. A' folytonosan szakadt essö' daczára is, sokkal nagyobb számmal, mint első conferentia' alkalmával , sereglénk össze a' múzsák' templomában 's látók kiállítva az irodalom' többféle érdekes műveit, mellyek'némellyike nyelvészeti tekintetben, másika pedig tartalmánál fogva, 's ne*) Hogy ezen körlevél latinul íratott, azon senki sem akadand fel, ki meggondolja, hogy a' tudományos intézetek, a' latin — úgy mint tudományos nyelvet, körükből ki nem zárhatják; és hogy a' köröző esperes úr is, 's vele az intézetnek egyéb tagjai is, az édes honi nyelvet méltányolni tudják , kiviláglik e' tudósításból is. Y. Mi módon? Lásd e' prot. egyh. 's isk. lap' 10. számában foglalt: „Papiconf. Kis-hontban'' czimű czikket, C118—119. 1.) Közlő.