Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

— 403 -behunytuk volna : lálhatnánk-e most a' tisztább jmeg akartok kövezni?" — A' zsidók mondának: világosságot? Es ha mostani lelki állományunkat]nagy tetteidért nem kövezünk meg, hanem azért hogy ember lévén Isten' fiának mondod magadat!* Akkor felele Jézus: „ha nem cselekszem az én összehasonlítjuk jövendőnk' végetlenségével, nem vagyunk-e még csak kezdő gyermekek ? — Azért tehát azt kérdezzük: esztelenül cselekszünk-e, hogy emberi eszünk' mostani gyarlósága által elijesztetni nem hagyván magunkat, megállapodás nélkül nyílt szemekkel megyünk a' tisztább világosság felé? Azt pedig megint nem hisszük mi protestánsok, hogy tiszteletlenséget mutatnánk a' világ' megváltója iránt, 's magunkat fölibe biróvá tennénk, midőn szabadságot veszünk magunknak isteni méltóságáról meggyőződést keresni! — Értsük meg egymást! Mit tesz tulajdonképen akárkit igazán tisztelni? — Nemde: valódi jelességeit elismerni, azokat méltányolni, 's irántuk hódolatunkat minden úton bebizonyítani? — Hát Üdvözítőnket tisztelhetnénk-e igazán, hódolhatnánk-e isteni méltóságának, ha róla megfogásunk nem volna ? — És ugyan az Istennek birájává teszi-e magát az ötvös, mikor az Istentől teremtett aranyat próbakövén megvizsgálja? Hiszen nem azon kételkedik ö, ha vájjon tud e az Isten aranyat teremteni? hanem csak azon: aranynak kelljen-e tartania azt a' darab érczet, mellyet éppen kezében tart ? És ha tiszta aranynak találta, kevesebbre fogja-e becsülni azt , mintha megpróbálnia nem volt volna szabad? — Hogyha két kalmár jönne tehozzád, kik közül mindenik drágaköveket árulna, 's mindenik kivánná, hogy nagy áron vásárolj tőle minél többet, 's tegyük, hogy mindeniknek áruja hibátlan igaz : azonban az egyik azt követelné tetőled,ki a' gyémántot nem ismered hogy vizsgálódás, öszvehasonlítás, kérdezősködés által annak valódi becséről ismeretséget ne is szerezz, hanem puszta szavára támaszkodva végy; a' másik ellenben látván tapasztalatlanságodat, maga szóllítna fel a' vigyázatra, maga tenne figyelmessé mindazokra, mellyek megvizsgálni valók, maga kínálkoznék várokozással mig mások' vélekedését kihallgatva köveit igazaknak ismernéd: mcllyik kalmártól vásárolnál örömeslebb? Az előbbitől bizonyára nem! 'S miért? Kétség kivül akaratod ellen is írvanúk támadnak iránta szivedben , mert minden O J ' ember érzi, hogy a' ki igaz uton jár, annak nincsen semmi oka tiltani az utána vizsgálódásokat, minthogy személye abban a' mértékbe nyer bizodalmat és tiszteletet, a' mellyben árúi jeleseknek találtatnak. — Hogy Krisztus Urunk ollyan tiszteletet kívánt volna, melly vak hozzáragaszkodáson alapulna, annak példáját evangéliumában sehol sem találjuk, de az ellenkezőnek minden lapon. Például: egykor azt mondotta a" Felséges a' zsidóknak (sz: János Evang. 10, 30—38) „Én, és az atya egy vagyunk!" Akkor ők köveket ragadozának , hogy ölet meghajigálnák. Jézus monda: „Mennyi csudákat és kitünu jótékony tetteket hajtottam közöttetek végre, és ti engemet atyámnak cselekedeteit, ne higyjetek énnekem; ha pedig cselekszem , higyjetek a' cselekedeteknek , ha nekem nem akartok hinni." — És máskor, midőn keresztelő Jánosnak követei eljővén, hogy megkérdezzék: „te vagy-e a' ki eljövendő vala , vagy mást várjunk?" Monda Jézus (sz. Máté 11, 4. 5.) „menjetek el és mondjatok meg Jánosnak , mellyeket ti hallotok és magatok lát tok.u A' vakok szemek világát » eszik, a' sánták járnak a' poklosok megtisztulnak, és a' siketek hallanak, a' halottak feltámodnak, és a' szegényeknek az evangelium prédikáltatik." — Tehát mindenütt azt akarta Jézus, hogy mindenek nyílt szemekkel nézvén tetteit, életét; ugy bízzanak őbenne; 's meg is mondotta okát ö maga, miért akarja azt? sz : Máténál 24: 4, 5. igy szóll: „meglássátok , hoyy valaki titeket el ne hitessen , mert sokan fognak eljönni az én nevemben , kik azt mondják: én vagyok a' Krislus! és sokakat elhitetnek !" Ez az ellenünk előbb felhozott vád tehát nem nyom bennünket; mert midőn szabadságot veszünk magunknak saját lelki szemünkkel látni, sem esztelenül nem cselekszünk, sem Krisztus urunnk iránt tiszteletlenséget nem bizonyítunk : hanem inkább ez által tesszük magunkat képesekké öt igazán tisztelni, — és azokat, mellyek békességünkre valók, kezéből elvenni. —De szintúgy nem nyom bennünket a' következendő vád is, melly imigyen hangzik: III. Ti protestánsok, hit csakugyan megvalljátok, hogy azt a' szabadságot, mellyel annyira feunyen büszkélkedtek , magatok veszitek magatokiuk! "S igen is , ti olly jogot bitoroltok , mellyet néktek senki sem adott! Hogy lelkiszabadságunkkal akárhogyan is büszkélkednénk, azt nem vállalhatjuk magunkra ; mert azzal minden bizonynyal esztelenséget követnénk cl. — Nem tekinthetjük mi ezt a' szabadságot sein kényelemnek, sem piperének, hanem olly isteni adománynak, melly nálunk nagy kötelességek'teljesitését feltétezi.A'mint üdvözítőnk mondja (szent Lukács. 12, 48.): „Mindentől, kinek sokat adtak, sokat kívánnak elő; és a' kinél sokat tettek le , többet kérnek elő." Azt mindazáltal megengedjük , ha valaki szemünkre akarja vetni, hogy szabadságol veszünk magunknak mindeneket megfontolni, a' mellyek lelki életünket érdeklik. De meg is tudjuk ám mi azt mutatni, hogy ezzel semmi jogot nem bitorlunk, hanem csak azzal élünk , mellyet szent hitünk' szerzője nekünk ád. — 0 mindazokat, kik az övéi lenni akarnak, szabadosokká teszi. Maga mondja (sz, Jár., evang. 8, 31. 32:): „Ha ti megmaradtok az én beszédimben, bizony én tanítványim lesztek, és megismeritek az t'gvz, i"ot,